Mondhatjuk, hogy új olvasód vagyok, de már egy éve biztos falom a történeteidet. Első olvasatra beléjük szerettem. Belevesztem a sorokba, elmerültem az érzésekben, de sose írtam neked. Mert te is a kivételbe tartozol. Abba a pár emberbe, akitől nem jutok szóhoz. Akinek az olvasása után csak bámulom a képernyőt percekig, majd tucatszor újraolvasom. És mindannyiszor élvezem. A történeteidtől felolvad az emberek lelke, mintha otthonra találnának. De még mindig nem találom a megfelelő szavakat, hogy leírjam a teljes érzést. De Flynn után nem bírtam tovább. A nap folyamán egyre másra jutottak eszembe a történetéből az epizódok, teljesen random időzítéssel, és még mindig húzna vissza olvasni, pedig tudom, hogy csak ismételni tudom, mert nincs tovább.

Flynn és Ash után muszáj volt írnom. Akartam, hogy tudd, hogy imádom őket :) A többieket is. Az összes szösszenetet és a regényeket egyaránt. Van, akit jobban, és van akit még jobban.

Van az írásaidban valami igazi. Öreg koromra is olvasni foglak :D

Nanashi Ai