Kedves Carol!

Sajnálom, hogy ilyen sok időre eltűntem :( Viszont ez most tényleg azt jelenti (mármint a nem itt létem alatti dolgok történése), hogy mostantól lesz időm boldogítani téged, és az oldal többi látogatóját, muhahahaa :D
Amikor láttam, hogy folytattad a Pál utcai fiúk történetedet, nagyon megörültem ám! És milyen aranyosak^^ A szobás jelenet tényleg izgis volt, de az egész mindenség nagyon tetszik, és kezdek megbékélni Gerébbel ;) Vagyis, ha jobban belegondolok, már megbékéltem :D
A Love journal pedig!!! Hát imádom! <3 Olyan szórakoztató és egyben elgondolkoztató, meg időnként szomorú olvasni, hogy tiszta kavalkád a fejem mindig, és ez tök király, mert az életem nem annyira izgalmas, és kitöltik az írásaid az ürességet^^
Egyelőre viszont nem tudom, hogyan álljak a végéhez, hogy Voltaire meg Nicholas...összejöttek? Vagy mi? Gondolom a köviből kiderül majd, hogy mi lesz ebből, de nem is tudom, mit szeretnék velük kapcsolatban. Mármint annyit tudok, hogy azt akarom, hogy Nicholas boldog legyen! Nyilván ennek több lehetősége is van, és nagyon kíváncsi vagyok, milyen utat választasz (vagy a történet mit választ).
Ja igen, nem tudom, hogyan illik az ilyet intézni... szóval most, hogy ilyen végtelen időm lett (a nyárra), arra gondoltam, hogy igenis fogok rajzolni, mert kb hat éve nem fogtam komolyabban kezembe ceruzát :( és úgy érzem itt az idő! Szóval, szabad a karaktereidet megrajzolni?

Üdv, Aileen^^