Bevallom, annak idején nem voltam oda a Pál utcai fiúkért, a kötelező jellege elvette az élvezetet. Bár tény, hogy még így is az volt a legjobb a kötelezők közül. De most nagyon jó volt visszautazni a világukba egy kicsit, még ha némileg másképpen is. Magam is meglepődtem, hogy megszerettetted velem a srácokat! :D

És az új történet is nagyon belopta magát a szívembe, Bobbyt nem lehet nem szeretni. ;) Mindig meglep, hogy milyen könnyen el tudod érni, hogy belemerüljek a történeteidbe, és mindegyiknek teljesen más hangulata van, nem egy kaptafára épülnek, a szereplők valósággal élnek is kikiabálnak a képernyőről, hogy mi az, hogy nincs rájuk időm, ők itt figyelmet igényelnek, kérem szépen! Akkor is tessék elolvasni, ha hajnali egy van! Nem érdekel, mikor kelsz holnap, engem nem lehet kihagyni! xD
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy álmatlansággal gyötörsz, hidd el, az nélküled is megvan, tehetségem van ahhoz, hogy mindig találjak magamnak olvasni/nézni valót. ^^" De vonzanak a történetek. :)

Az abszolút kedvencem viszont ( és ahogy látom, nem csak nekem ^^ ) a Love-Journal. Igen, még mindig. Vagy már megint, nem tudom. Nick valamiért utánozhatatlan. :D Talán a szókimondósága, a gondolkodásmódja, az életstílusa, de imádom. >w< Mindig azonnal falom a fejezetet, ahogy jön! :D