Szia Carol!

Megörültem az új Pál utcais fejezetnek, mert régen írtál már róluk. Vissza is kellett olvasnom, hogy milyen az "olyan fiú" :D

Szeretek róluk olvasni, mert a régi időket idézi vissza, amikor még az emberek (gyerekek) tovább voltak ártatlanok, amikor szájról szájra jártak az információk, nem a neten "okosodott" a tudatlan, és így minden valahogy izgalmasabbnak tűnik. Ma már a felfedezésnek nincsen tétje, nem kell megküzdeni érte...
Nem tudom, miért írok ilyeneket, valami csalódott melankólia lett úrrá rajtam, és valószínűleg nincs is igazam, holnap mást fogok gondolni... de mindegy most, most egy picit én is Pál utcai akarok lenni.

Ja, és tetszett ez a mondat: "Mintha már ezer éve tartana ez a nap."
Valahogy annyira szívből szólt, és annyira átéreztem, hogy meg kellett jegyeznem :)

Ami a fejezet végén történt, pedig hirtelen ért, de szerintem csak azért, mert ők sem gondolták, hogy ez valaha bekövetkezhet.

Egyébként meg mostanság át tudom érezni azt is, hogy Geréb érinteni akar, és ezért úgy intézi az eseményeket, hogy azok megtörténhessenek. És ez tetszik benne. Ez a bátor akarás, ami tettbe fordul, mert mer hallgatni a belső vágyaira. Valahogy ezt is a gyermekiességének tulajdonítom, de jobban belegondolva azért elég sok jól működő felnőtt is képes erre. De tény, hogy nagyon sok gyerek vágyát törik le a felnőttek ("Nem körülötted forog a világ"). De most elkalandoztam, bocsánat :)

Örülök, hogy újra olvashattam tőled, és kíváncsian várok bármit^^ :)
Aileen