Szia! :)

Tényleg régen vettem elő őket. Nekem is vissza kellett olvasnom. :D

Azt kell mondjam, hogy sajnos igazad van, de lehet, hogy csak rajtam is erőt vett ma a melankólia. Nemrég egy üvegfúvó műhelyben gondolkodtam el azon, hogy a technikai fejlődés mennyi értéktől fosztotta meg az emberiséget. Ma már mindenki csak minél több pénzt akar keresni (minél kevesebb munkával), hogy kütyüket vehessen...

Sosem gondoltam volna, hogy Geréb egyszer ennyire a szívemhez nő. Mindig Bokát imádtam. Persze a könyvet olvasva nem repesek ennyire Gerébért, csak a saját történetemben. :D

Minden felnőtt egyszer gyerek volt... ezt néha nehéz elhinni. Tapasztalatból mondom, ha nincsen egy felnőtt, aki letöri a vágyaidat, akkor saját magadnak kell lemondani róluk, és az is van olyan megrázó. (De most én is elkalandoztam. :))

Örülök, hogy újra olvashattam tőled. ;)
Már érik egy történet...