Kedves Aileen!
Köszönöm szépen! <3
Most minden egy kicsit új és ijesztő (mert minden ami új, ijesztő), de nagyon izgalmas. :) Nagy változás, az biztos. :)
Természetesen lesznek majd hírek. Jelenleg dolgozok ezerrel az első könyvön. A kiadó őszre tervezi a megjelentetését.
(Megsúgom, hogy valószínűleg Téged majd a következő kötet fog jobban izgalomba hozni. ;))

Kicsit lemaradtam a dolgokkal, de hadd gratuláljak neked!
Sokat nem tudok írni, mert kicsit fáj a szívem, hogy többet kell várnom a fiúk történetének a végére. Viszont nagyon örülök a sikerednek, mert rettenetesen jól írsz (ha csak kettővel több emberhez jutsz el és élvezhetik a tehetséged, már megérte) és nagyon várom, hogy majd a könyveidet a kezembe foghassam. (Az eddigiekről rendszeresen sikerült lemaradnom a szétszórtságom miatt. :D)
Kitartást és majd néha adj hírt, hogy hogy haladsz. :)

Asha

Köszönöm szépen!
Ez egy hét alatt zajlott le, olyan szédületesen gyorsan, hogy csak kapkodom a fejem. :D
Mindenképpen jövök majd a hírekkel. ;)

Kedves Carol!

Szívből gratulálok Neked ♡ Tudom milyen hatalmas dolog ez, mert én is ugyanezt az álmot dédelgetem, mióta gyerekfejjel először belefogtam az írásba. Erőt és motivációt ad, hogy Neked sikerült, hogy megmutattad hogy publikáló íróvá lehet válni csak tenni kell érte.
Kívánom a legjobbakat, és alig várom hogy találkozzunk a könyvespolcon. :)

Köszönöm szépen!
A lehetőség pont akkor jött, amikor a legkevésbé számítottam rá. Sorsszerű volt az egész. :)
Örülök, ha ez a kis csoda motivál. Semmiképpen se add fel!

Szia, Carol!
A sosemkommentelő-de-mindig-szuperlelkes olvasóid egyikeként definiálnám magam, épp ezért most sem viszem túlzásba a hozzászólásom terjedelmét (legalábbis így tervezem;). Csak annyit próbálok belesűríteni két mondatba, mennyire imádom a történeteidet (igen, mostanra volt szerencsém egytől-egyig elolvasni őket) és mennyire örülök, hogy a könyvesboltokban is találkozhatok majd a műveiddel (még ha ez azt is jelenti, hogy többet kell várnom a Szépség és a szörnyre). Tényleg nagyon megörültem a sikerednek, és azt hiszem, ezzel még rengetegen vagyunk így. Mi, olvasók, tudjuk legjobban, mennyire megérdemled. Mielőtt olvasni kezdtelek (emlékszem, épp a Life-Journal futott, amikor rábukkantam a blogra, ami azóta is nagy kedvencem, az Évszakokkal és a Rejtett képpel együtt) (és persze minden más is:D), sosem hittem, hogy a "gyönyörű" szót érzem majd megfelelőnek egy irodalmi alkotás leírására, és mégis...
Kíváncsian várom Ákosék történetét (három fejezet alatt is nagyon megkedveltem őket), és további sok ihletet kívánok mindenhez, amibe belefogsz. Örülök, hogy megmarad a blog is, lelkesen fogok olvasni minden szösszenetet, amit két könyv kiadása között esetleg felteszel majd nekünk:))
Üdv:
Peregrino

Kedves Peregrino!
Nagyon-nagyon szépen köszönöm minden szavad (mondatod ;))! <3
A szépség és a szörnyből mindenképpen szeretnék könyvet, és remélem, nem kell sokat várni rá. :)

Eltűnt a történeted, mi történt miért szedted le? Bízom benne hogy csak átmrenetileg! Várom vissza a mert neki is jár egy boldog befejezés...ugye?

Több írást is leszedtem. Ha a Szépség és a szörnyre gondolsz, akkor abból majd könyv lesz... remélhetőleg boldog befejezéssel. ;)

Hű, ennek nagyon örülök,mármint hogy könyv lesz! Szórsz nekem némi morzsát? Miért szedtél le történeteket?

Ez nagyon ciki,óriásit koppintottam saját fejemre. Mobilomról nezeztem és egyből a kommentekre ugrottam azután olvastam a főoldalt szóval előző kérdésem sztornó....Olyan boldog vagyok, nagyon örülök a lehetőségnek amit kaptál. Bízom abban h minden az elképzeléseid szerint alakul majd ezzel is ösztönözve téged sok sok szépséges történet írására!

:D
Köszönöm szépen! <3

Nagyon régen írtam Neked, ami nem azt jelenti, hogy nem is olvastalak, mert egyszerűen nem lehet nem olvasni amiket írsz.
Még Guillaume mondta, amikor meglátta apukáját egy idegen nővel, hogy vannak pillanatok, amikor az ember csak ott akar maradni az útpadkán ülve, és soha többet fel nem állni onnan... az elmúlt időszakom pont ilyen volt, és még lesz is sajnos. Viszont úgy érzem, itt az idő, hogy leírjam hálámat, amiért Te mindig itt vagy, és kiutat adsz a hétköznapokból a történeteiddel.
Nagyon szeretem a legújabbat is, megint egy teljesen egyedi történetet hoztál nekünk. Én nehezen fogalmazom meg pontosan mi van a fejemben, de amint látom, hogy új fejezet van, elönt a boldogság, és azonnal olvasom, és falom a betűket. Ákos nagyon szimpatikus nekem, az öniróniát, és szarkazmust én is sűrűn alkalmaztam egy időben.
Pont nemrég gondolkoztam el azon, hogy végső soron mindenki csak azt szeretné, ha valaki szeretné, szerelemmel szeretné, ha tartozhatna valakihez. Így már nem olyan ijesztőek az emberek, persze csak távolból :D

Köszönöm, hogy vagy nekünk, nekem, és megosztod velünk a csodát, ami benned van! :)

Kedves Aileen!
Örülök, hogy hallok (olvasok) rólad, mert hiába tudom, hogy minden olvasómnak megvan a maga élete, és előbb-utóbb elsodródik 'tőlem', vagy csak némán úszik tovább mellettem, mégis megfordul a fejemben, vajon kivel mi lehet, jól van-e.
Sajnálom, hogy nehéz időszakot élsz át. :(
Szíven ütött, amit idéztél, mert ez a gondolat már jóval René előtt megszületett bennem, és elég meghatározó érzés az életemben. (A René csupa ilyen 'egyszer majd leírom' érzés-gondolat gyűjteménye.) Azt hiszem, én a padkán ülve írogatok már jó ideje.
Remélem, neked sikerül felállnod. :)
Nagyon szépen köszönöm a szavaidat! Nagyon meghatottak. <3 Igazán örülök, ha azzal, amit csinálok, segíthetek legalább egy egészen kicsi időre kikapcsolódni.
Ha józan ésszel belegondolok (ami nekem nincs ám mindig kéznél :D), megállapíthatom, hogy valójában már mindent elértem, amire valaha vágytam, sőt kettő az egyben teljesült az álmom: írni és segíteni. :)
Nem igazán vagyok ellátva önbizalommal (sosem voltam), ezért okkal/ok nélkül folyton elbizonytalanodom. Jelenleg elég mélyről kapaszkodom felfelé, de az 'ilyen' köteleknek hála egyre gyorsabban haladok.
Én is csak annyit mondhatok: Köszönöm, hogy vagy! :)

Kedves Carol!
A Merengőről tévedtem ide, ahol Sindarin néven kommenteltem a Szerelem a Pál utcában ficedhez. Én voltam az, aki az Aranysárkányt emlegette és nagyon aggódtam, hogy zárod le a történetet. És akkor te a válaszodban azt írtad, hogy rengeteget írtál már, de mindig sikerült elkerülni a tragikus végkifejletet. Mivel úgy igazán megkapott a történeted hangulata, stílusa (ez azért ritka nálam), és rettentően kíváncsi is vagyok, a nyomodba eredtem a neten és idetaláltam. Először csak álmélkodva szétnéztem, nem is nagyon tudtam, mire számítsak, kicsit be is húztam a nyakam, hogy milyen terra incognitára érkeztem. Hogy otthon érezzem magam, szépen elolvastam itt is (kétszer) a Pál utcai ficet (igen, én is szerelmes vagyok már nagyon régen Bokába, Gerébet pedig - a hibáival együtt, meg talán pont azért - meg mindig nagyon szerettem, és itt nálad még jobban megszerettem őket). Aztán összeszedtem a bátorságomat és elkezdtem kalandozni, olvasni a többi történetet. És hát ez - ez olyan volt, mintha kinyílt volna egy ajtó! Annyira finomak és érzékenyek az írásaid, annyira behúztak, megnyugtattak, megmosolyogtattak (a szó legjobb értelmében), simogatták a lelkemet. És közben felszabadulnak és ösztönösnek éreztem őket. Ahogy hagytam magam elbűvölni, járt az agyam (mert soha nem bírok magammal), hogy mi ez, mi ez, ami ennyire megfog? Arra jutottam, hogy minden nyilvánvaló különbség ellenére én valószínűleg a szereplőid valamilyen lelki rokona vagyok, és egyszerűen örülök, hogy családtagokat találtam, ott, ahol a legkevésbé sem számítottam rá.
Úgyhogy most azért is írok, hogy tudd – nekem is vannak angyalaim (bár eddig ezt nem így fogalmaztam meg magamnak), és most betettelek közéjük, úgyhogy fogok ide járni és olvaslak, figyelem, miket írsz, és úgy általában nagyon-nagyon hálás vagyok neked, és rettentően örülök, hogy megtaláltam a site-odat.
(Csak, hogy konkrét legyek: nagyon szerettem a LoveJournal-t, a LifeJournal-t, az egész René-történetet, iszonyatosan tetszik az új sorozat is. Van még sok minden, amit nem olvastam, de ennek külön örülök, azokat tartalékoltam sötét napokra.)
Még visszatérve a Pál utcai történetre: bár én hoztam fel a Merengőn a Kosztolányi –párhuzamot (láttam, hogy egy másik kommentelőnél már nem örültél neki), nem éreztem semmit egy pillanatig sem koppintásnak, inkább ez a kicsit melankolikus, finom, századfordulós, impresszionista hangulat volt, amit eszembe juttatta az Aranysárkány gimnazistáit. Ahogy olvastam tőled mást is, még inkább látom, hogy milyen a saját hangod, stílusod. Így újraolvasva Bokáékat (igen, belefogtam még egyszer), inkább már téged, a te hangodat hallom. Megértem amúgy, ha nem akarsz erre a történetre visszatérni, de ha egyszer eszedbe jut egy Boka-Geréb speciál (inkább a későbbi életükre gondolok - jaj, úgy el tudom képzelni Jánost komoly orvostanhallgatónak! És most már biztos eljutnak együtt színházba ) az nagyon szép lenne. De most úgy vagyok vele, hogy írsz, amihez kedved van, rám számíthatsz, mint olvasódra.
Hát, egy kicsit hosszúra és érzelmesre sikeredtem (mit hozott ki belőlem, amit itt találtam…). Még egyszer köszönöm, Carol, az élményt!
Szeretettel: Sinda