Egy kis komment-csokor Tőletek :)
„…Minden problémámat elfeledtetted velem arra a kis időre, míg elmerülhettem az általad alkotott világban, szóval csak annyit tudok mondani: nagyon szépen köszönöm.”
Vörösfenyő
Szeretem a történeteid által a Te szemeddel látni a világot, mert erre az én szókincsem vak. Tudom, érzem, és mégsem tudnám soha úgy megfogalmazni, mint Te. Talán ezért vagy Te az író, én meg az olvasó. Köszönöm, hogy olvashatlak.
Times0805
Annyira... ah, nincsenek szavak, arra, amit te csinálsz. Imádom azt, hogy a szavaid olyan érzelmeket viselnek magukban, mint némely ember. Ez is... annyira érzelem dús, mégse szakad rám az egész, hanem rám folyik, akár a víz a csapból. Nem tudom mások mit éreznek, de belőlem írót faragsz a szavaiddal. Ihletet ölsz belém a történeteiddel. Ha leközelebb nem lesz kedvem írni, eljövök ide és olvasok valamit tőled. Mert a te történeteid nem csak csupán írások. Csodák, amik elhintenek újabb csodákat. Persze az már az én dolgom, mi lesz ezekből a magokból :) köszönöm, imádom!
Momoo^-^
Gyönyörűen írsz, tartalmas, mondanivalóval rendelkező történeteket, amik mellesleg még yaoik is ;) Ez tényleg magas szintű irodalom, amit te csinálsz. Többször megríkattál már, mindig a te történetedet keresem a frissek között. Gratulálok, csak így tovább, írj sokat és minél gyakrabban! Köszönöm az eddigi írásaid :)
Aliana
Sokszor gondolkodtam milyen érzés olvasni a történeteidet. Szerettem volna megfogalmazni mit is érzek közben azt hiszem megfejtettem :) Olyan mint egy nyugalmas csendes patak egy erdő mélyén, kristály tiszta édes dallamú. Tele szépséggel csendes titkos zenével. Köszönöm :)
vadocq
Szia! Amellett, hogy a stílusodban (sem) találtam kivetnivalót, mert irodalmi, mert magávalragadó, mert színvonalas, elmondom, mi tetszett még. Sikerült elérned, hogy a nemed ne határozza meg a stílust. Fiú slash számomra nem hiteles, ha kiszűrődik a sorokból, hogy az író nő/lány. Szeretem azt hinni, hogy a párbeszédek, a gondolatok fiúk lelkében gyökereznek ( ebben a műfajban, nyilván). Láttam meleg témájú filmeket, művészi alkotásokat, mind meleg rendezők műve. Szinte az összes művet -megindító szépségük mellett-hihetetlen tragédia hatja át, akár társadalmi, akár az emberi lélek legmélyebb bugyrainak aspektusaiból. Köszönöm, hogy általad olyasmit olvashattam, ami reményt ad, ami katarzist, a legpozitívabb értelemben, ami háborítatlan tiszta szerelemről szól, amiből az olvasónak is jut, nemcsak az olvasás idejére. Gratulálok.
(anonymus)
Szia! Imàdom a történeteid, de a sorozataid csak akkor olvasom ha befejeződött. Mert nem viselem jól ha vége szakad a "történetednek" és vàrni kell mire megtudom a folytatàst. Ez a kis novella pedig egy bonbon, felvidít bàr a közepén megijedtem, hogy mégse volt jó ötlet mert a kis szívem ma nem viseli el a tragédiàt. Igazàból ma olvastam el a love-journalt és úgy éreztem itt a konvektor melegénél még szükségem van a vilàgodra, íràsodra. De most mit olvassak? Hisz mindent elolvastam màr, legtöbbet többször is.... Egy rajongó, aki szinte nem hallatja hangjàt de mindig olvas téged.
Amina85
Egy szóvarázslónak szavakban miképp köszönsz meg valamit? KÖSZÖNÖM!
Zsu Zs Anna
"...Te tényleg tudsz valamit: ÍRNI."
quietcool
Szia! :3 Végig olvastam az összes itteni írásod,és nagyon tetszik a stílusod.Mindegyik kellemes perceket adott,sőt érdekes gondolatokat is ébresztett.Kőszönöm szépen! :)) Szeretnélek biztatni ezzel a buta kis kommentel ,hogy minden ilyen jellegű témában folytasd a tevékenykedésed(és sose hagyd abba :D ) mert megéri! :D :3 puszi,legjobbakat!
(Anon)
Úristen, gyönyörűen írsz!!!! Rég olvastam Tőled... Nem bírtam ki és már hazafelé elkezdtem a Renét :D Hát, már jó ideje nem volt olyan könyv a kezemben, ami ennyire bensőséges lett volna....vagy ilyen szépen lett volna megírva. Mintha oxigént kapott volna a szívem... Pedig az eddig olvasott könyvekről is úgy gondoltam,h jók voltak... De....volt egy érdekes sztorijuk és igazából ennyi... A tiédnek van lelke is.... Utoljára ilyet csak régi írók régi könyveinél tapasztaltam. Mikor először olvastam is imádtam, de vhogy most még jobban tetszik. Nagyon kellesz ennek a világnak. Hiányzik a szarkasztikus igazi humor, a természetesség és őszinteség. A Te írásaid legalább tele vannak ezekkel.
Orsi
Hihetetlen, egyszerűen nem hiszem el, hogy csak most találtam Rád. Köszönöm.
Már túl vagyok a Szösszeneteken, most emésztgetem. Megértem, hogy Neked miért az Összezárva kedvenced, nekem azt hiszem az Életem és a Másfél óra boldogság, de a többi is fantasztikus.
Nem is tudom mit írjak. Igazi ajándék amit csinálsz, szerintem nagyon tehetséges vagy. Köszönet, hogy így beengedsz a magánszférádba, így ismeretlenül is. Minden szereplődben, sokféle gondolatukban magamra ismerek. Nagyon tetszik, de elképesztően felkavaró.
Vic
Kedves Carol! Először is köszönöm a történetet! És nem csak ezt, hanem a többit is. Szeretem a stílusod, ami két történet után könnyen felismerhető és tetszik az, hogy ettől még az egyes történetek nem lesznek sablonosak. Általában a bevezető az, ami alapján eldöntöm, hogy nekikezdek-e valaminek vagy sem és alapvetően nem szoktam figyelni ki az író. Így történt a te esetedben is és egyszer csak arra jöttem rá (körülbelül két történet után), hogy nem tudom ki is az illető, aki a történetet írta, de az biztos, hogy olvastam már tőle mást is. Később pedig már elég volt elolvasnom a rövid leírást (néha a te esetedben épp csak egy mondat) vagy akár a címet, hogy tudjam a te írásod került ki az oldalra, még mielőtt a nevet megnéztem volna. Most pedig ott tartok, hogy már várom, hogy a neveddel fémjelzett történetet olvashassak. Kedvelem, hogy a szereplők érzelmei egy történet vagy egy fejezet után még egy darabig ott kavarognak bennem is. Számomra fontos, hogy annak, amit olvasok, legyen hatása rám és ne csak a végére érjek egy történetnek, hanem az egyfajta lenyomatot is hagyjon bennem és a legtöbb esetben pont ezt érzem a te írásaid nyomán. Kedvelem, hogy szinte bele lehet bújni a szereplőid bőrébe, átélni az érzéseiket, látni a mozgató rugóikat, még ha azok nem is mindig logikusak. Végül is az érzelmek mikor azok? :)
Írisz
"...Szóval yaoiordenen szörfözgettem, mire az üzenő falnál megláttam, hogy kiraktad csináltál egy facebook profilt(pedig általában sose nézem az üzenőfalat:D) és...szégyen bevallani, de a drága magyar mentalitásunknak hála és annak, hogy akkoriban nem olvastam egy olyan írást se, ami különösen tetszett volna, kapásból csak egy felhajtásnak éreztem. De mivel nem szeretek alaptalanul ítélkezni így rá is kerestem a nevedre az írók között, hogy majd másnap suliban úgysem lesz jobb dolgom, olvasgatok:D
és azóta másképp látom a világot:) Mindegyik elvarázsolt, megragadott és egy jó darabig nem engedett vissza a valóvilágba, de ennek csak örülni tudok:D
Különösen kedvencem nincs, mert mindegyik túl jóra sikeredett ahhoz, hogy be akarjam őket egy hierarchia rendszerbe erőszakolni,(tényleg T/3 személyben szólítottam az írásaidat?xd) de a kiemelt kedvenceimről eltudom mondani, miért azok:) Jó reggelt, Renéről nem tudnék pár sorban írni, mert túl magával ragadó, néhol keserédes, de ennél a történetnél leginkább hálát érzek, amiért elolvasva a függőddé váltam^^ Az érints meg, mert szépen kivirágzik a két főszereplő szerelme, de André-ért mai napig sír a szívem:D és átfutva a címeket rájöttem, hogy tényleg nincs kedvencem, mert mindegyik magával ragadott és bűntudatom lenne, ha csak egy kettőről zengenék ódákat, párat kihagyva:)
Én csak...szimplán örülök, már annak is, hogy olvashatom őket, mert azóta minden sokkal fényesebb és varázslatosabb lett:)"
Lulu
Haj hirtelen szavakat sem találok az írásaidra, komolyan. Kiűzted belőlem az ürességet ezekkel az érzelem dús költeményekkel, komolyan lehengerlő volt olvasni. Nem igazán találkoztam még ehhez hasonló művekkel. Ittam a szavaidat. Vágy és vágyódás, elejtett csókok, elfojtott ölelések. Áh szóval eszméletlen vagy! Még sok sok ilyet szeretnék olvasni tőled. Igazság szerint szégyen, de le vagyok maradva még csak 3 munkádat olvastam, de igyekszek pótolni!
Köszönöm, hogy megajándékoztál!
Ilili9008
őszintén szólva miközben olvastam egy szer csak az jutott eszembe, hogy baszki te kibaszott gyönyörűen írsz. ez annyira édesen különleges volt hogy az hihetetlen. minden tortenetedet olvastam és rám jött a bűntudat hogy még nem írtam neked semmit. mindegyik olyan egyedi, hogy ahhoz foghatót még soha nem olvastam. és sokat olvasok szóval ez nagy szó :D és nem tudok mást mondani mint, hogy köszönöm, hogy olvashattam ezt a csodálatos történetet és az összes többi gyonyoruseget. remélem még elkápráztatsz ezekkel <3 Ui:bocsi a hibákért telefonrol vagyok és a hülye autocorrect :3
Anna
Tudod, amikor téged olvaslak, szörnyen romlottnak és elvetemültnek érzem magam (ezt igazából nem bánom x'D), annyira diszkrét és finom a stílusod. Gyönyörűen írsz. Ami különösen tetszik: úgy vannak tele érzelmekkel a történeteid, hogy közben nem lesznek nyafogósan érzelgősek, nem szenvelegsz, a dráma pedig ott lapul a sarokban (hogy Saszit idézzem ^^) mindegyiknél, még akkor is, ha a sztori full pozitív - ettől lesz életszagú, minden egyes mondatodat elhiszem és élvezem.
Köszönöm, hogy olvashatlak, írj még sokat-sokat :'33
Kornél
Szia kedves! :) nem nagyon szoktam kommentelni,de szeretem volna elmondani neked, hogy IMÁDOM az összes írásod. Mindegyikben van valami megfoghatatlan kis plusz, amiben magamra/unkra ismerhetek/ünk. Jaj, hát megfogalmazni nem tudom, de lényeg a lényeg, minden tiszteletem!! :))
road-sama
Imádom az írásaidat. Olyan gyönyörűen végigkövethető a fejlődésed, ráadásul te mindig írsz valamiről. Jó, persze, mások is írnak valamiről, de te nem csak úgy levegőbe firkálsz, te szeretsz a történeteidnek komoly, erős alapokat építeni. Ezért írsz olyanokat, mint hogy "...-i kollégium". Szinte látom, ahogy veszettül gondolkodsz azon, milyen helyiséget válassz, hogy ne tűnjön a történeted kamunak. Tudom, hogy arra vágysz, hogy mindenki el tudja hinni, amit leírtál itt és most, ebben a világban is bármikor (majdnem) megeshetne. A karakterábrázolásaid is rendkívül reálisak, ugyanakkor elvarázsolt kedvesek. Érzékenyek, mint egy művész lelke. Mint a te lelked. A Jó reggelt, René!-nél olyan érzésem volt, mintha a mesélőtől lenne igazából René csodálatos (bár valószínűleg önmagában sem lehetett rossz, mégis) szinte a fülemben zúgott az a Babits idézet. Tudod "... és akinek szép a lelkében az ének, az hallja mások énekét is szépnek". :)
A kedvencem még sem az Érints meg, vagy a Jó reggelt, René! volt (bár mindkettőt, sőt igazából az összes írásodat rajongásig imádom), hanem A cseresznye íze. Sírtam én a Jó reggelt, René-n is és izgultam az Érints meg-en, aggódva olvastam Az Idegent, mosolyogtam Az asztal alatt-on, és szorítottam a Fény az alagút végén szereplőiért is, de A cseresznye íze valahogy mégis sokkal közelebb került a szívemhez. A végén az idézet a levélből a szívembe markolt (pityeregve olvasni nem egyszerű ám), ráadásul szerintem ez volt a legkidolgozottab is. Szóval minden elismerésem. Gyönyörűen írsz és őszintén remélem, hogy majd még olvashatom az írásaidat. Azt sem bánom, ha nem yaoi jellegű. :)
Csak így tovább! ^
tapmacska
Cinegeszonáta
Az idei év nagy meglepetése! Sajnos nem kapott nagy figyelmet, Molyon csak 40-en olvasták, pedig párját ritkítja mind az írásmód, mind a szereplők és a mondanivaló is!
Nem árulok el nagy titkot, ha itt leírom, a főszereplők homoszexuálisak és van benne erotika, szóval aki ettől elzárkózik, annak nagy bizonnyal nem fog tetszeni a könyv. Akiket ez nem zavar, azok viszont egy nagyon ízlésesen tálalt, érzelmes történetet kapnak.
A karaktereket egytől egyig imádtam! Minden szempontból szembeállítjuk a másságot: főszereplőink egy francia és egy német fiú a II. világháború kitörése előtt, akik életre szóló barátságot kötnek, amely később elmélyül. Megismerkedésükkor Jean ki nem állhatja Hannest, annak német volta miatt és különböző, többnyire nevetséges fricskákkal igyekszik megnehezíteni a beilleszkedését, de Hannes ebből mit sem vesz észre, sőt Jeant tekinti egyes számú megmentőjének. Ez a „félreértés” számtalan humoros szituációhoz vezet, amelynek velejét a több nézőpont adja. Viselkedésük, természetük is szöges ellentéte egymásnak: Hannes németes fegyelmezettségét sokszor kikezdi Jean hanyag, hedonista franciasága, de kölcsönösen tisztelik a másik másságát.
A történet akkor kap újabb árnyalatot, amikor a fiatalok rájönnek a szerelem mibenlétére és felfedezik, hogy a rajongó barátságuk valójában egy maguk előtt is titkolt szerelem. Ezt feldolgozni egy olyan világban, ahol az azonos neműek vonzalma természetellenes, sőt bizonyos országokban üldözött és büntetendő is volt, nagy feladat és sokáig gyötrődtek a ki nem mondott érzelmektől. Külön nehezítette a helyzetüket, hogy árvaházban laktak egy pap jóvoltából, akire mindketten felnéztek, mitöbb valamiféle apaszerepet is betöltött életükben, hiszen így a vallás is ütközött a homoszexualitással. Az írónő javára szól, hogy ezt a konfliktust nagyon példásan oldotta fel, bár minden egyházi személy ilyen példásan viseltetne a híveivel szemben!
A mellékszerepelők is kiválóak, egytől egyig. A dialógusaik sokszor elgondolkodtatóak voltak, de mindeközben átjárta őket egyfajta fanyar humor. Kicsit belekóstolunk a cölibátusba is egy reménytelen szerelem révén és ez újabb izgalmas percekkel gazdagítja az olvasás élményét.
A háború csak finoman bontakozik ki, nem központi témája. Elsősorban a pap visszaemlékezéseiből és Hannes gondolataiból tájékozódunk a zsidók helyzetéről, de a helyszín elzártsága miatt nem igazán találkozunk zsidóellenességgel sem, sőt a „francia levegő” jót tesz a német kisfiú előítéleteinek és lebontja azokat, miként a környezete is nyit felé egyértelmű németsége ellenére is.
Az erotikus jelenetek csak a könyv vége felé jelennek meg és meglepően jól megírtak!
Nincs kifejezetten happy end kérem! Végre egy alkotó, aki meg merte kockáztatni azt a zárást, amiben nem házasodnak össze és élnek boldogan, amíg meg nem halnak!
A nyelvezete könnyű, mégis választékos. Szép, kerek mondatokban fogalmaz, nincsenek felesleges leírások.
Nem tudok rosszat mondani, ami azért elég ritka! :D Nagyon szeretném a polcomon tudni, mert abszolút kedvencem lett és szándékomban áll rongyosra olvasni.
Csak ajánlani tudom mindenkinek! :)
Calliope
Ez a kötet körülbelül egy éve jelent meg, de egyszerűen nem voltam képes elolvasni. Úgy éreztem, hogy tartogatnom kell azt a tipikus Carol-féle olvasási élményt.
Az egész kötet más volt, mint amit megszoktam az írónőtől. A könyv elején a gyerek főszereplők miatt kedves és kissé naiv, majd ahogy nőttek a szereplők úgy vált a kötet egyre nyersebbé, hiszen már magán viselte a háború súlyát.
Most pedig itt ülök egy tele cetlizett könyv felett és egyszerűen vérzik a szívem a szereplőkért. Annyira keserédes ez a pillanat. Imádtam a könyv minden pillanatát, de egyszerűen most csak fáj.
Remélem, hogy minél hamarabb olvashatom a folytatást, ami talán gyógyír lesz a sebeimre.
Egy biztos: Carol Souya csak olyat tud írni, ami megérint, egyszerre imádom és mégis fáj. Bármit is ír a továbbiakban az írónő azt olvasni akarom.
Reka_Szabo
Angelo
Nem nagyon tudom, hogy mit írjak erről a kötetről. Hogyan ír az ember a kedvenc könyvéről? Hogyan lehet elmondani azt, hogy mennyire imádsz egy könyvet? Szóval úgy döntöttem, hogy leírom mit szeretek az Angeloban.
Szeretem Angelot, szeretem Mattia-t, szeretem Verát, szeretem Di Maggio-t és szeretem Gináékat.
Szeretem Carrarát, szeretem a hegyet, szeretem a márványt és szeretem Michelangelo-t.
Szeretem az elejét, a közepét és a végét. Szeretem az előszótól az utolsó betűig.
Szeretem az alaptörténetet, szeretem ahogyan feldolgozza az eseményeket.
Szeretem Angelo karakterfejlődését, szeretem ahogy a könyv a vallásról vélekedik.
Szeretem, hogy Gergő is annyira imádja a könyveket, mint én.
Szeretem az őszt Mattia szemében.
Szeretem a stílusát, szeretem a mondatait és egyszerűen csak szeretem, ahogyan Carol ír. Számomra minden írása egy kis csoda, amit jól magamhoz ölelnék, amiket csak különleges alkalmakkor szabad elővenni.
Talán pont ezért halogatom a Cinegeszonáta elolvasását. Mert tartogatom még azt az igazi Carol olvasási élményt, amit csak az érhet, aki már olvasott az írónőtől.
Egy szó, mint száz szeretem ezt a könyvet, minden kis porcikáját.
Reka_Szabo
Kívül-belül csodálatos ez a könyv. Nehéz most megszólalni, mert a torkomon még mindig ott van a gombóc. De azt bizton állíthatom, hogy kedvenc történetem lett. Minden sorát élveztem, rengeteg szép pillanatot éltem meg és végig bennem volt az érzés, hogy jó könyvben vagyok. Elképesztő volt számomra az is, hogy tudott az írónő így belecsempészni művészetet, vallást és filozófiát is, hogy mégis ennyire élvezetes maradjon számomra. Nem egyszer vissza is lapoztam, hogy újra átéljem azt az érzést, azt a szépséget amit és ahogyan leírta. Imádtam Angelot, Mattiát és a barátaikat is, még Vincenzot is megkedveltem, mert teljesen átjött, hogy miért viselkedett úgy, ahogy. Szerettem Verát és Di Maggiot is. Imádtam azt is, hogy Angelo magában őszszemű fiúnak hívta Mattiát és imádtam, ahogy látta az őszt a szemében; mindig máshogyan bontotta lehulló leveleit benne az ősz.
Imádtam a finom humort is benne. Kedvenc idézetem pedig:
“A szív ajtaja belülről nyílik, kívül nincs kilincs.”
Köszönöm az élményt, még nagyon sokáig velem marad.
Buschné_Gaál_Katalin
Volt egy kis időm tegnap, ezért végre elkezdtem olvasni az Angelot. A felét le is daráltam, mert nem tudtam letenni. A férjem nem értette, miért teszek cetliket a könyvbe. Hát hogy ne tennék, amikor szinte minden mondata kincs. Néha úgy érzem hogy rólam/nekem szól egy-egy mondat. Köszönöm Carol ezt a csodát. Ismét. Amikor olvasom vagy csak rá gondolok, azt érzem hogy minden rendben van. Hogy a világ minden szörnyűség ellenére szép. Már a blogodon imádtam az írásaid, aztán jött az Évszakok, ami az egyik legszebb és mégis legvicessebb könyv, amit valaha olvastam. És most Angelo... Nem tudom mit írhatnék. Meég nem értem a végére, de azt érzem hogy ez az "én" könyvem. Hivatalosan is te lettél a kedvenc íróm. Köszönöm neked Kylet és Gergőt.
Mónika
"Hol is kezdjem. Elkezdtem, letettem. Kb egy hétig hanyagoltam. Azután jött egy löket, a kezembe került megint. Hozzáteszem a könyvvel aludtam odáig is. Azután bedarált. Valahogy sejtettem én ezt, csak ellenálltam kicsit. Nagyon belém karcolt. Hegek nélkül is lehet szenvedni, bezárkózni, megpróbálni láthatatlanná válni. Ebben az olvasatban, Gergő én voltam és köszönöm, hogy megmentetted, így van remény. Köszönöm még Mattiát és az imáit, iránymutatóimmá fogadtam őket. Köszönöm Verát a Bohóchalat, és a bohókás Pietrót, aki őt is visszaédesgette az életbe. Tristát a tiszta szívű barátot, Ginát, aki az első perctől nem foglalkozott az Ál/arccal. Köszönöm Luciát és Fabiót a valódi pótszülőket. Még Vincenzót is, aki egyszerűségében vált nagyszerűvé a történet végére. És ott vannak még Mattia szülei, de szerettem őket is. A hegy és a márvány, a por meg a könyvek. Legfőképp a Kék. Jajj és az Angyal. Na jó, abbahagyom. Sok lesz már. Tenger könny elhullott olvasás közben, de mosoly és pír is költözött mellé. Minden részlete, a leírástól kezdve a párbeszédeken keresztül a szerelemig, csoda. Színtiszta Carol. Köszönöm az élményt "
"Elolvastam az Angelót. Sajnos nagyon nem tudom jól kifejezni magam, ha tudnám, ezer csillagos kritikát írnék a molyra meg mindenhova. De így csak ilyen snassz dolgokkal tudok dobálózni, hogy imádtam, meg szuper volt. Olyan gondolataid vannak és olyan gyönyörűen megfogalmazva, hogy az hihetetlen. A stílusod annyira elegáns és könnyed. Nemes. Nagyon tetszett. Benne ragadtam. A szerelmes részekért odavagyok. Köszönöm. Ja és több helyen sírtam is."
Kedves Carol! Az Angelo csodaszép meleg regény, Angelo és Őszszemű egymásra találásának története. Művészien kidolgozott regény, a szépség meglátásának képességéről. Az igazi szépség belülről fakad. Nem pörgős, inkább mélységében kidolgozott mű, mely párhuzamot von Michelangelo alkotói munkásságával, mégis magával ragadó. Minden szereplő nagyon szerethető, még Vinchenzo is képes a végén jó tettekre. Igazi gyöngyszem a magyar meleg regények között. Ennél szebbet még nem olvastam.
Tamás
Évszakok
“Olyan, mint a régi, vert csipke. Finom és egyedi, minden apró motivumában benne van a készítője lelke.”
Becca Prior
Mint egy halk suttogás, amit ha végighallgatsz nem tudod elfelejteni. A könyv számomra arról szól, hogy mindenkinek jár második esély.
Eliza523
Gratulálok! Nagyon szerettem elejét ől a végéig. Éjjel egy lehetett mikor belekezdtem, már aludni akartam mikor rábukkantam. Kiröppent az álom a szememből. Megnevettettél, megríkattál, elgondolkodtattál! Köszönöm mind! Egy-egy fejezet között meg kellett állnom, hogy átgondoljam, amiről olvastam, hogy tisztázzam magamban valójában milyen érzést is hagyott bennem. Fontos, hogy leírjam, nálam mindent el lehet szúrni egy MM párosításnál, ha behoz az író a történetbe egy nőt. Utálom, el nem tudod képzelni mennyire! Mert mikor rákattintok egy slash-re, akkor nem egy nővel folytatott viszonyról akarok olvasni, még egy kicsit sem! Most először nem utáltam, valahogy tetszett az a dinamika ami létrejött először a három balett táncos, majd később a páros és Olga között. Nagyon szépen megírt történet! Köszönöm még egyszer! Nem kétséges hogy újra és újra elolvasom majd!
Potty
Hogy a jó büdös francba csinálod ezt?! most komolyan! Írsz egy történetet, amiben teljesen jól elférnek egymás mellett a költői képek és a vulgáris megnyilvánulások, a szenvedélyt négyzetre emelted, az élni akarást pedig annyira durván kimaxoltad, hogy ma konkrétan közölte velem egy csaj a suliban, hogy "jahj, az élet egy szahar" én meg konkrétan ráüvöltöttem, hogy Kyle lebénult egy autóbalesetben, elhagyta a szerelme, szinte kitagadta a családja, és mégis élni akar, mégis mosolyog, mégis tud örülni az apró dolgoknak és megtalálja a boldogságot úgy, ahogy tudja. szegény csak nézett, hogy mi a fasz. :D és imádtam, hogy folyton megleptél! először azt hittem, hogy olga és sasha együtt vannak, aztán bejött a képbe kyle és nagyjából ezzel egy időben emlegetted fel mishát, szóval akkor azt gondoltam, hogy van benne egy kis érdeklődés emiatt a rég elfeledett kis fellángolása miatt, és nosztalgiázni vágyik.... de amikor felfogtam.... amikor felfogtam, hogy misha és olga... na akkor ott koppant az állam a padlón, és azt gondoltam, hogy ezt aztán kurvára soha nem fogod überelni (egyébként ezt már háromszor gondoltam, és háromszor tévedtem). és megint ijesztgetsz, hogy minden összeomlik az utolsó pillanatban, aztán visszarántasz a szakadék széléről... szóval megint nagy voltál, imádlak. :D
Primus Lune
"Én nem fogok tudni olyan sokat kiírni magamból, mint ami belül van. Valami, olyan csoda volt ez az írás, hogy egyszerűen érzelmi sokk van benne. Ez persze teljesen jó, nem negatívum. A karaktereid, a történet is csodás. Személy szerint megvártam, hogy befejezett legyen az írás, jól tettem, ezt nem tudtam volna türelmesen kivárni. Remélem még nagyon sok igényes munkáddal fogod megszépíteni az estéit az olvasóidnak. Minden műved remek, de ez számomra valahogy kivételes."
miyagi
"Annyira örültem, hogy megint egy olyan érdekes párosítást hoztál, mint a Hallgatag szavakban is; a süketnéma és a költő, a mozgáskorlátozott és a táncos. Igazából nem is értem, másoknak miért nem jut eszébe az ilyen párosítás (jó, mondjuk nekem sem), mert szinte adja magát az ötlet, mégsem jut most eszembe, hogy olvastam-e már hasonló párosról. Na persze az is igaz, hogy az sem mindegy, hogy ki nyúl az ilyen témához, miként valósítja meg. Jelentem, én kifejezetten szeretem, ahogy írsz. Izgalmas a két fiú között húzódó ellentét, tetszett a történetük. Olyan jó és igaz dolgokat mondasz ki sokszor! A szereplőid szabadszájúak, ami más íróknál a durva nyelvezetben nyilvánul meg, amit nem csípek, nálad viszont ez nem így van, sokszor nem is az a lényeg, ahogy mondja, hanem amit mond, amire utal az ember. Na, a lényeg, hogy nálad ez csak élethűbbé teszi a karaktereket. És imádtam az elmés replikákat, amiket levágtak. :) De úgy szeretem, hogy emellett nagyon szépen fogalmazol, tele vannak gondolatisággal a műveid (azt hiszem írtam már ezt párszor, de az ilyet soha nem lehet elégszer elmondani). :)"
Shirayukihime
szia. egészen magával ragadott a történeted. szeretem a slasht persze, de ezen kívül ez a szokatlan felállás, párosítás az, ami igazán megfogott. és még valami, egyszerűen csodálatosan fogalmazol. nem tudom máshogy mondani, de még a trágár vicceskedésektől kezdve az egészen költői részekig az egészet átszövi valami lehet finom intelligencia és eredetiség. amit, és főleg ahogyan írsz az maga a nagybetűs TEHETSÉG. szóval nagyon ritka az, amikor valaki stílusa ennyire megfog, hogy legszívesebben az összes mondatot le screenshotolnám, hogy utána még százszor újraolvashassam. :) köszönöm neked ezt az élményt, üdv: LM
Liana Maylad
Kedves Carol! Elolvastam az Évszakok című regényedet, ami zseniális mestermű. Imádom ahogy írsz, amilyen érzelmeket tudsz közvetíteni a könyv lapjain keresztül az olvasó felé. A cselekmény magával ragadó, a kis részek mozzanatok folyamatosan állnak össze egy komplex egésszé. Csodálatos szerelmi történet a balettáncos fiú és egy balesetben megsérült srác között. Nincs túlkomplikálva a szerelmi szál, nem nyálas, pont úgy jó ahogy megírtad. Engem sikerült újra lenyűgöznöd!
Tamás
Mert az éj a szeretőké
Szia. Legszívesebben sírnék. Annyi minden van ebben a történetedben. Öröm, fájdalom,szerelem,érzések sokasága. Komolyan valami csoda van Benned. Köszönöm az élményt.
Zita
LoveJournal
Én is csak csatlakozni tudok a többiekhez, csodálatos volt az első szótól az utolsóig. Most éppen kisírt szemekkel ülök az ágyon, nem is hiszem, hogy most, ebben az állapotban tudok értelmes gondolatokat megosztani veled, de azért megpróbálom szavakba önteni azt, amit érzek. Nagyon köszönöm, hogy elolvashattam ezt a csodát, elképesztően megérintett. A foglamazásod talán a legszebb, amit eddig olvastam, pedig már egy pár könyv megfordult a kezemben. Esküszöm néha már a lelkemben éreztem a szavakat, néhol meg-meg akadt lélegzetem, éreztem, ahogy átitatod a szívemet a történeteddel. Egyszerre éreztem fájdalmat, könnyedséget és valami megmagyarázhatatlan, ami csak nagyon kevés könyvnél fordult elő velem, mikor fuldoklom a főszereplő érzéseiben, szomjazom a további gondolatokért. Hálás vagyok azért, hogy rátaláltam erre a csodára. Most még mindig nem tudok megszólalni, de remélem egy töredéket át tudtam adni neked arról, hogy milyen hatással volt rám ez a könyv, mert rengeteg érzes tolong bennem. Remélem még sok ilyen kincset találok majd tőled, legyen további szép estéd!❤
Oxi0824
Hivatalosan is előléptetlek a kedvenc írómmá
Írhatnám, hogy ez is fantasztikus és magával ragadó a történet és az ahogy átadod nekünk, hogy nem tudom letenni és...
Írhatnám, de ezek mind üres szavak lennének, ahhoz képest, hogy mit kapok, kaptam tőled a történeteiden keresztül.
Mososlyt,
Könnyeket,
Szerelmet,
Önfeledt kacagást, de elsősorban
Hitet...
hogy mégsem olyan romlott ez a világ, vannak még önzetlen érzelmek, lehet még szeretni...
Ismét csak Köszönöm.
Justmysoons
Hidegrázósan - a legpozitívabb értelmében - imádtam a történetet! A finálénál kicsit rám jött a riadalom, hogy ennyi és vége, de megnyugodtam. :)
Nick különleges helyet érdemelt ki a kedvencek között, mert sosem találkoztam még annyira egyedi és zseniális történettel, ahol a nagy szerelem nem csak eltűnik a múltban az újabb szerelem miatt, hanem óhatatlanul is részévé válik a jelennek. (Ez a baj a legtöbb történet elmúlt nagy szerelmeivel, hogy valójában csak illúziók voltak.)
Mindig meg tudsz lepni a témaválasztásaiddal, de ezért is van az, hogy ha egy kicsit megcsömörlök, a Te történeteidhez mindig visszatérek.
Köszönöm, hogy írsz! <3
Asha
Kedves Carol!
Nemrég találtam rá a blogodra és bár nem vagyok nagy rajongója a yaoinak, az írásaid valami...döbbenetesek. Hihetetlen, ahogyan teljesen valósághűen mutatsz be számomra teljesen idegen szituációkat, és már csak azt veszem észre, hogy a valóságba szó szerint vissza kell zuhannom miután a történet végére értem. Személyes kedvencem a Love journal, alig várom hogy egyszer még könyv formájában a polcomon láthassam. :)
Sok sikert a továbbiakban!
Mizuki
bolondulok a stílusodért, ez a történet pedig teljesen rabul ejtette a szívemet<33 remélem hamar jön a folytatás:))
fru
Jajjj Carol. Már megint Azt okoztad nekem. Elszoruló torokkal mosolyogva ülök, miközben gyűlnek a könnyek... Késztetést érzek, hogy elkezdjem újra. Köszönöm. Azt is, amit Voltaire kapott. Meg azt is, hogy Nikolas-on keresztül a tudtunkra adtad, hogy szeretsz minket. Köszönöm
Lujzi
Szia.!:) Új olvasó vagyok és őszintén bedaráltam az első 5 fejezetet. Azért nem a következőhöz írok, mert ez valami zseniális volt.! Ilyen őszinte boldogság és nevetés rég buggyant elő belőlem, miközben két öklendezésről olvastam, de nem csak az, hanem az egésznek a légköre teljesen megfogott. Nagyon kíváncsi tettél.! ;) Természetesen olvasom a következőt, de a késztetés, hogy ide írjak kommentet leírhatatlan és jobb, ha nem kezdem elmondani. ;)
Chemi
Cseresznyefák
Szia! Egyszerűen nem tudok betelni ezzel a történettel már négyszer elolvastam és még mindig nem unom. Annyira tetszik, hogy nem találok rá szavakat, bárcsak lenne folytatása még úgy olvasnék róluk. Köszönöm szépen az élményt ez az egyik legszebb karácsonyi ajándék amit csak kaphattam. Kellemes Ünnepeket kívánok neked! ^^
Lucy07
Hű, ez a történet végig apró darabokra tördelte a szívemet, de aztán újra összerakta, és a stílusod – mint mindig – most is gyönyörű. Köszönöm, hogy olvashattam, és boldog karácsonyt! :)
Odette
Az ajándék
"Will you still love me when i'm no longer young and beautiful?" Ismered ezt a számot? Most újraolvastam, és olyan felszabadultnak érzem magam. Tudod te csodás ember vagy, Carol! Mindig csodálkozok, mikor a könyveidet olvasom, hogy 'Hogy lehet valakinek ilyen lelki világa?' nagyon tehetséges vagy, sose hagyd abba az írást!
Fancyfrog_67
Amikor ilyen csodát olvasok, mindig örülök, hogy imádom ezt a műfajt. A te különleges, érzékeny és egyedi látásod, ahogy megmutatod az emberi érzések sokféleségét mindig megdöbbent. Mintha valami különleges varázstükröd lenne, és megmutatod általa, hogy milyen sokféleképpen lehet szeretni, és milyen jó, hogy egyáltalán tudunk szeretni. Egy csodálatos történet. Arigatou, hogy olvashattam.
desischado
Fynn kuckója
Mondhatjuk, hogy új olvasód vagyok, de már egy éve biztos falom a történeteidet. Első olvasatra beléjük szerettem. Belevesztem a sorokba, elmerültem az érzésekben, de sose írtam neked. Mert te is a kivételbe tartozol. Abba a pár emberbe, akitől nem jutok szóhoz. Akinek az olvasása után csak bámulom a képernyőt percekig, majd tucatszor újraolvasom. És mindannyiszor élvezem. A történeteidtől felolvad az emberek lelke, mintha otthonra találnának. De még mindig nem találom a megfelelő szavakat, hogy leírjam a teljes érzést. De Flynn után nem bírtam tovább. A nap folyamán egyre másra jutottak eszembe a történetéből az epizódok, teljesen random időzítéssel, és még mindig húzna vissza olvasni, pedig tudom, hogy csak ismételni tudom, mert nincs tovább.
Flynn és Ash után muszáj volt írnom. Akartam, hogy tudd, hogy imádom őket :) A többieket is. Az összes szösszenetet és a regényeket egyaránt. Van, akit jobban, és van akit még jobban.
Van az írásaidban valami igazi. Öreg koromra is olvasni foglak :D
Nanashi Ai
Őrült exem
Soha nem írtam még kritikát, mert nem éreztem szükségét, és azt hiszem, ez sem nevezhető annak. Egy értelmes elemzést vagy konstruktív véleményt képtelen vagyok most összehozni... Hiszen annyira tetszett ez a történet!! Engem ritkán ragadnak magával ennyire a történetek és a karakterek, de ez az alkotás teljesen rabul ejtett, és amikor a végére értem, csak arra tudtam gondolni, hogy "istenem, találtam egy tökéletes történetet". Minden vágyam, hogy egyszer én is így tudjak majd írni. Nagyon tetszett. :)
Pityu
Zseniális, imááádom!! Egy percig nem gondoltam volna, hogy egy ilyen jól felépített őrült törzénét így végződhet... Teljesen kész vagyok az örömtől, jogy a kicsi Feli megúszta. Köszönöm ezt a fantasztikus pár órát, amíg olvashattam a történetet. :)
ErisuSama
Kedves Carol! Annyira rohadtul szórakoztatóan írsz, hogy bármilyen művedet is olvasom, soha nem unatkozok. Az pedig pluszba ráment az egészre, hogy nem egy ' világvége' szakítást írtál egy kétségbeesett srácról, hanem egy kissé megőrült a kis Felipe, és hát na! Többet nem is írok, köszi, hogy olvashattam!
Kenma
A láthatatlan fiú
Kedves Carol! Remélem, nem bánod, hogy a nicknevedből ezt választottam megszólításként. Ez számomra szimpatikusabb. :) Nagyon szerettem a történetedet, azt hiszem, akkor döntöttem véglegesen a kritikaírás mellett, amikor a csókról olvastam. ("Vannak azok a csókok, amelyeket elpazarolnak, mert túl gyakran csókolják el őket..." - És ez mennyire igaz! ) Tetszett a fiúk fura, nem evilági kinézete. Tetszett, hogy Stormnak hívták a fiút, akit az esőben ismert meg Shaun. És tetszett Storm szobája. Magamnak szeretném a fekete falakat a fehér betűkkel. Csak én nem dalcímeket írnék rá, hanem idézeteket, amik megremegtették a lelkemet. Az első ez lenne: "Alapjában véve nem rossz a láthatatlanság, bár kissé elmagányosítja az ember."
Katja
Kétezer szó
Egyik legjobb írás, amit valaha olvastam. Imádtam, és biztos vagyok benne, hogy visszatérek még ide. Talán azért vagyok így oda érte, mert bár lány vagyok, mindkét srácban magamra ismertem. Az írás problémaköre, az érzés, hogy "nem is vagyok más" és igazából minden szó olyan-nem is tudom-valóságos. Élmény volt olvasni és motivál. Csodás történet.
Egy random olvasó
Szerelem a Pál utcában
Nem találom a szavakat. Nem akarok olyan közhelyes dolgokat mondani, hogy nagyon jó vagy elképesztő volt ez az egész könyv. Ez attól sokkal több volt. Úgy érzem ez a könyv is egy részemmé vált.
Jól esett úgymond egy kis "betekintés" a fiúk életébe a Grund után. És ahogy leírtad az egészet... Úgy éreztem én is ott vagyok a fiúkkal az iskola padban, Boka szobájában, hogy én is tovább küldtem Geréb levelét, éreztem amit a fiúk érezték, hallottam a Kitt-Katt-ot. El sem hiszem de én is szerelmbe estem majd tört össze a szívem. És a Grund előtt állva átkoztam az eget hogy a felnőttek ennyire..... nem gyerekek. És hogy végül mindannyian felnövünk.
Minden kis részlet kulcsfontosságú és ámulatba ejtő. Élvezet volt olvasni a sorokat. Nem tudok mást mondani csak hogy köszönöm. Köszönöm hogy emiatt a könyv miatt két éjszaka nem aludtam és köszönöm ezt a felejthetetlen élményt, emléket.
Köszönöm ezt a boldogságot amit attál ezzel a könyvel. Köszönöm hogy újra vissza repülhettem abba az időbe mikor kelletlenül kezdtem bele a Pál utcai fiúk könyvbe, a végén pedig sírva zártam be a könyvet. Most nem sírok. Most csak mosolygok. És mérhetetlenül hálás vagyok.
Köszönöm. ❤️
DameHadley
istenem, itt könnyezem ez az általam valaha olvasott legszebb fanfiction egyszerűen az egész hangulat, a megfogalmazás, a karakterek tulajdonságai, minden annyira klappolt, és gyönyörű volt! egy csoda az egész, annyira örülök, hogy rátaláltam, hogy megírtad.
macisajt
Szia. IMÁDOM IMÁDOM IMÁDOM. Valami csodálatos volt az egész történet. Fèltem a kor ès a. karakterek miatt nekiállni, de hatalmas. hiba lett volna. Köszönöm
Misaki
Fantasztikus történet, csodálatos karakter ábrázolás, elképesztő írói véna... Csak azt sajnálom, hogy nincs több fejezet belőle!
Anise
hát ez hihetetlen volt. Folytasd minél hamarabb mert én meg bele fogok halni az izgulásba. te egy zseni vagy anyukám és rohadt jó író is mellette. köszönöm ezt a kiba jó fejezetet tényleg hihetetlen volt. köszönöm egyik kedven fic-em irtózatosan jó a sztori és a stílusod is. csak így tovább
valakii
Mondanom se kell, mennyire örülök, hogy folytatod – és hogy ezt így, jelen időben írhatom, mert persze első dolgom volt megnézni befejezettre állítottad-e a művet. :)
Olyan jó hangulatot teremtesz! Amúgy is mestere vagy ennek, de erre még rájön ez a kor. A Pál utcaiak kora. Jólesik elmerülni ebben a világban, ahol a két egymáshoz óvatosan közeledő fiú körül ekkora felbolydulás kel: toporgó, időbeosztás szerint versenyt hallgatózó fiúk; galacsinpostával tovább adott óóóriási hírek; véletlenül kialakuló, Fűvészkerti tumultus, ahol már várod, mikor bukkan fel még valaki, amit aztán nem is állsz meg nevetés nélkül. De legyen bármilyen mulatságos a helyzet, mégis van abban valami békés komolyság, ahogy a különállók egyszer csak csapattá válnak, és beletörődő nyugalommal fogadják maguk közé az érkezőket.
Az előző rész kettejükről szólt: Gerébről és Bokáról, na meg a kitt-kattról. Ez a rész is róluk szólt, és persze nem elég belőlük, de ez a rész a többieké is, a Pál utcai fiúké, és ez így nagyon jó volt. Először csak Weisz somfordált be jelezve, hogy nagyon is jelen vannak, és nagyon is törődnek Bokával, még ha nem is látszik. És aztán jöttek a többiek, és amikor névtelen zsibongássá és zsizsegéssé váltak, akkor is nagyon éltek és egyediek voltak.
És közben ott álltak ők ketten a történés közepén, de ahogy a kívülről szemlélők, úgy ők sem voltak okosabbak afelől, mi is pontosan ez a történés.
Amíg nem hoztad fel, nem is jutott eszembe mi lesz most Bokával a kitt-katt nélkül. És Boka figyelt helyette, méghozzá Gerébre. Szerettem Boka mosolyának leírását, a cseppnyi irigységét, a színház lehetősége keltette jóleső gondolatát. Azt, hogy Geréb zavarba jött, amikor felmerült benne, hogy Boka talán már komoly fiú. Szeretem ahogy különleges finomsággal választod meg a kifejezéseket.
És a lezárás is nagyon ideillő volt, és várakozással töltött el engem is. Kitt. Katt.
Csak azt sajnálom, hogy Boka a sok újdonság miatt fáradtan, egy kis csalódással indult hazafelé. Túl sok volt ez neki ilyen rövid idő alatt, még ki kell pihennie, szoknia a helyzetet. És én is szokni szeretném még jó ideig. :)
Nelli
A legutólsó fejezet óta mindennap néztem az oldalt hogy mikor lesz már folytatás; amikor ma megláttam hogy fent van szabályosan visítottam egyet. Sajnos csak ilyen későn tudtamm elolvasni de így csak még jobban izgultam. Zseniális fejezet volt. Imádom Boka és Geréb dinamikáját. Nagyon jól ábrázolod a karaktereket. Hihetetlen hogy a visszatérő motívumok más és más fordulatokat vesznek. Nagyon tehetségesen írsz. Vannak jeleneteid amik írtózatosan szexik vannak amelyek írtó elgondolkodtatóak de a kedvenceim azok amik kettő az egyben. Nagyon kíváncsi vagyok a csónakos szálra. Arra hogy mi lesz érettségi után stb. Nagyon várom a folytatást. Most talán jöhetne gyorsabban.
Valaki
Csak úgy az elején leszögezem: utáltam a Pál utcai fiúkat. Nagyon. Imádom az irodalmat, de az összes kötelező közül ez volt a kakukktojás. De most egy picit jobban szeretem :) Nem nagyon, de azért talán a következő rendrakásnál már nem suvasztom be a többi könyv mögé
Virág
Nagyon örültem hogy megtaláltam ezt a fanfictiont. Tudod én még egyszer sem olvastam Pál utcai fiúk fanfictiont, de amikor rátaláltam erre a kategóriára és megláttam, milyen párosítású és milyen terjedelmű, megtetszett :) nagyon szép volt, a kapcsolatuk, a metaforák meg a hasonlatok :) Remélem tudod, hogy egy csodát alkottál :)
Nobody1321
Húh... azta, nehéz összeszedett véleményt mondani.
Ez csodálatos volt. Nem tudom szavakba önteni mennyire.
Imádtam a fogalmazásodat, leírtad azt, amit a mai szerelmes fiatalok éreznek, tökéletesen érthetően egy mai olvasónak, mégis belehintve azt a régies, nosztalgikus érzést ami a Pál utcai fiúk olvasásánál elfog.
És te jó ég, ilyen szépen megfogalmazott, két fiú között történő intim, testi egyesülést soha nem olvastam sehol se. Kimerítetted a tökéletes fanfiction fogalmát, mintha tényleg a regény folytatása lenne, hisz minden karakter a megtévesztésig az eredeti írójéhoz hasonlított, hitelesek voltak a gondolataik, tetteik, a sorokban tényleg Boka, Geréb és a gittegylet többi tagja szólt hozzám. A hasonlatok, az érzések megfogalmazása, te jó ég, egy igazi gyöngyszem ez a könyv, és gyönyörűvé tette a legnagyobb félelmünket is, a fiatalkor elvesztését, hisz tényleg, egy olyan szenvedélyes lélek mint Geréb sose öregszik, és a szerelmünk szemében örökké szépek leszünk, ahogy ők is egymáséban.
Megmutattad, hogy a felnövés nem akkora tragédia, az élet része, és ha van egy saját "Bokánk" vagy "Gerébünk" az öregedés az együtt töltött idő és megosztott szeretet miatt olyan lesz, mint a préselt rózsa: minél tovább préselik, a maga módján annál szebb lesz a megőrzött szirmok miatt, amik jelen esetben a közös emlékek.
Sírni tudnék, olyan szép volt, köszönöm az élményt.
BlackLynxLady
Nehéz ebbe bele kezdeni. Elolvastam minden megjelent könyvedet és egyszerűen el se tudom mondani, milyen sokat jelent számomra mindegyik. Valami olyan megmagyarázhatatlan és kézzel nem fogható szépségét és életét találtam mindegyikben, hogy úgy érzem örökké velem lesznek. Ezzel a történnel is így érzek. Mindig is ez volt a kedvenc klasszikus magyar regényem, de csak a te írásod által érzem azt, hogy ezek a fiúk a családommá váltak. Geréb és Boka története vissza adott valamit, amit nem is észleltem, hogy hiányzott, felejthetetlen élmény volt az olvasása, úgy éreztem újra élek, megmentettél vele tényleg. :) Minél több sztorit olvasok tőled, annál inkább bele szeretek abba, ahogy írsz. Valami egészen varázslatos és annyira igazi, minden, amit lapra vetsz. Köszönöm, hogy ezt is olvashattam, kíváncsian és lelkesen kutatom a többi online munkád. (Állandóan a Cinegeszonáta folytatásán jár az eszem, elképesztően várom.
yellowcurtain2001
Rejtett kép
Szia. Valami csodásat alkottál. Nem tudsz olyan történetet írni,ami nem fog meg, de ez különlegesebb, mint eddig bármi. Valahogy annyira nagyon magával ragadott. Bár ez szinte mindig így van. :) Na túl értelmeset nem tudok írni, mert annyira a fejemben vannak. Csoda.
Zita
olvastam,szerettem.vagyom a vilagukba,maradnek,elvesznek ott.lennek az a kis ranc pascal homlokan,mert akkor vele egyutt lathatnam laurent szomorusagat,es lennek laurent mosolya,hogy boldogga tegyem pascalt,de leginkabb az a valami lennek, amit egyutt letrehoztak,egymasbol
Noriko Aizawa
Life-Journal
Kedves Carol ! Az összes írásodat elolvastam...van amit többször is. A Life- Journal teljesen magával ragadott...mert az élet..árad belőle. Küzdelem..a mindennapokban..magunkkal...a környezetünkkel.....Hogyan feleljünk meg azokra a dolgokra...amit a sors..kiosztott nekünk. ....Mindenki vágyik a szerelemre.. A két fiú kapcsolata maga a csoda...hogy ismerheti egymást ennyire,két ember...és hogy kiegészítik egymást. Drukkolok Nekik ... Köszönöm az élményt...az érzéseket, amiket kiváltasz ...amíg olvaslak. Írj..még..
Babi Fábián
Hűha! Nem szoktam original történeteket olvasni, de ez nem semmi. Olyan szinten hiteles a sztori, hogy először teljesen meg voltam győződve, hogy valódi naplót olvasok. Aztán leesett, hogy naplóregény, de egész végig nem hagyott el az érzés, hogy valós az egész... Imádtam a füvezős leírásaidat, Marciért pedig teljesen odavagyok.
Snapewomen
Ez a legjobb történet, amit valaha itt olvastam. Olyan valóságosan festetted elém Mátét a szavain keresztül, hogy szinte úgy éreztem, hogy mellettem gépel, és látom az arcát. Megfogott a stílusa. Áronba pedig rajta keresztül én is beleszerettem. A történet tökéletes, a szerelmük pedig még inkább az. Köszönöm, hogy megírtad, tényleg nagyon sok nagyon különleges percet szereztél vele nekem! :)
Drin
Szia. Annyi minden van bennem az írásod után. Magamban valami nagyszerű módon meg is fogalmaztam,de kiírni már nem tudom ,olyan jól. Valami hihetelen hétköznapi,életszerű az egész és nekem ebből kifolyólag még inkább ütött. Az autista téma szakmailag vagy személyesen érint? Igen jól fogtad meg Marci karakterét,tudom dolgozom velük. A karakterek nagyon a szívemhez nőttek,pont mint a történet. Csodás író vagy,mély gondolatokkal. Köszönöm, amit adsz. ☺
Misaki
Az első pillanattól rabja vagyok a történetednek, csak eddig annyira sokkolt - jó értelemben - , hogy még kritikát (de utálom ezt a szót, dehogy kritizálok én semmit, hálás vagyok, hogy ilyen gyönyörűséget olvashatok) sem írtam, 1xűen csak rohantam tovább a következő fejezethez. De most muszáj. Egy GYÖNYÖRŰ!!! És imádom. A legjobb barátom görög mitológia fan és már alig várom, hogy megmutassam neki... És már rohanok is tovább, mert muszáj tudnom mi történik.
...
Hát az van, hogy nem tudom hol volt eddig az életemből a történeted, de teljesen kikészülök Tőle. Belehalok minden hatodik mondatodba és nem győzőm küldeni a barátnőmnek, hogy együtt égjünk el. Eszméletlen vagy. Imádom a humorod és a stílusod. Nem folytatom, mert ömlengésnek hangzana. Oda vagyok a stílusodért.
...
Végem van! Imádtam imádtam imádtam. Minden mondatát. És most meghalok, mert végetért. Köszönöm, hogy olvashattam.
Pillepolli
Nem bírom ki, hogy ne írjak. Muszáj leírom. Úristen, egyszerűen fantasztikus ez a történet. Komolyan, le a kalappal előtted, csodállak, azért amit csinálsz! Mindent imádok benne, ahogy fogalmazol, ahogy használod a szavakat. Annyira életszerű az egész. A mondanivalója magával ragad, az, ahogy írsz az életről. Imádom az eszmefutatásaid, a humorod. Ez a rész, meg kivételesen nagyon nagy hatással volt rám, és igen, megint sírtam rajta. Nagyon tetszett Máté játéka az érmékkel. Fantasztikus az egész.
yugbam1117
Jó reggelt, René!
Elvarázsolt! Egy hihetetlen szerelmi történetbe csöppentem. Én nem ismertem René történetét, ezért számomra minden új volt. Ez, az a bizonyos Nagybetűs szerelem. Ilyen elvakult és mély szerelemmel szeretni, és ezt így leírva elénk tálalva nagyon csodálatos dolog és nagyon köszönöm!!! Nagyon szeretem az író összes írását, legyen az, bármilyen formában. Annyi érzelemtöltet van a történetben, hogy néha már-már lángoltak a lapok, de ugyanakkor a humor is megjelenik a történetben és épp ezért is ilyen nagyszerűen kerek egész. Gui számomra egy két lábbal a földön álló lény, aki evilági. René, na Ő sokkal összetettebb személyiség, egy igazi művész. Aki állandóan kételkedik önmagában, a társában, mindenkiben. Ezt néha értetlenül olvastam, mert nem értettem, hát hogy hogy nem érzi azt az erős és soha ki nem hűlő szerelmet, amivel Gui lángolva körbe veszi?! Nagyon különbözik most ebben a regényben a két főhős személyisége, de szerintem pont ettől működtek olyan tökéletesen együtt. René olyan mélységeket is megjár, ahová Gui nem tudja követni, de olyan jó volt a lelkemnek, amikor visszataláltak egymáshoz. Imádtam ezt a két fiút, talán az eddigi regények közül ők azok, akiket a legjobban közel éreztem magamhoz. A történet felépítése is egyedi, az idősíkokon ugrálunk, és már az elején kiderülnek olyan dolgok, amik majd a múlt sötét árnyai lesznek és már előre féltem tőle.. Félix egy tünemény kisfiú, iszonyat jó humorral, egy kis összeesküvő…Hát nem hiába, apja fia.. Azért mind a kettőjüknek volt, a mit nem tudtam megbocsátani. Olvassátok el! Nem fogjátok megbánni!! Ez egy hihetetlenül csodálatosan szép szerelmes történet!
bols
A leírásai, az érzelmei, a humora, az egész történet vezetése… Sejtettem, hogy szeretni fogom, de még annál is jobban, mint, ahogy azt elképzeltem. Guillaume története meseszép volt, az élet árnyaival együtt. Az érzelmei, a világa, az, amilyen ő, és az a csoda, ahogy Renét látja és szereti. Gyönyörű. Imádtam benne lenni. De mindeközben velünk tart a jövő és felbukkan egy hatalmas sötétség, ami végül nem nyel el mindent. Ezek után félve kezdtem René történetébe és csak kívánni tudtam, hogy végül jó legyen… Jó lett :) Firtathatnám itt, hogy ő milyen és idézhetnék frappáns megállapításokat róla, de meghagyom őt olyannak, amilyen, amilyennek megállapodott és, amilyennek Gui szereti. Félix fantasztikus. Le sem tagadhatná az almafát, amiről pottyant. Mikor azt mondta, hogy „Megszeretett engem” majdnem a könnyem is kicsordult. A naplója pedig mosolyt csalt az arcomra, örültem neki.
Neko999
Most eléggé le vagyok taglózva, és próbálom ezt az értékelést úgy megírni, hogy tényleg átadja azt, amit érzek.
Carol valami olyat tud, mint nagyon kevesek. Mintha jobban értené a világot, a szeretetet és annak természetfeletti működését.
Most lehet, hogy nagyon durvát fogok írni és néhányan majd ráncolják rá a homlokukat, de engem foglalkoztat az, hogy vajon mi vár ránk a halálunk után. Viszonylag sok klinikai halált átélt ember beszámolóját végig hallgattam, és ők mindig megemlítették, hogy valami mérhetetlen nagy szeretetet éreztek a lelkükben a távozásuk után/közben. Párhuzamosan olvastam a történetet ezekkel a cikkekel együtt és biztos ezért is lehet, hogy sokkal nagyobb hatást gyakorolt rám Carol írása, mint eddig (meg merem kockáztatni), hogy bármely másik könyv. Szó szerint azt érzem, hogy a szívembe költözött ez a történet, az összes pozitív és negatív érzelmével együtt. Kiütött a fiúk kapcsolata napokra. Komolyan mondom, hogy forgott velem a világ. Le a kalappal az Írónő előtt. Köszönöm, köszönöm köszönöm!
Tatjana0
Hűha, Carol, ez a történet minden alkalommal hihetetlen nekem.
Zsófia
szeretnék valami roppant szép véleményt megfogalmazni, de én most nagyon el vagyok ájulva. kicsit olyan érzésem volt olvasás közben, mintha a kedvenc könyvemet olvasnám, amit eddig még nem ismertem, de hé, most itt van végre, és tökéletes. tényleg az volt, köszönöm
cherrie
Olyan gyönyörű volt ez a történet. Pont ilyet kerestem, nagyon örülök, hogy megtaláltam. 
Köszönöm szépen, hogy olvashattam. 
JungGi
Egy csomó mindent terveztem ma délutánra, de nem tudtam elszakadni a történet és a szereplők mellől. Lélegzetelállító.... még sokáig a hatása alatt leszek :)
Orsi11
Imádom !!!! Nincs rá szó hogy kifejezzem vele azt , hogy mennyire tetszett
A történet különféle érzelmeket váltott ki belőlem néha sírtam máskor meg a boldogság kerített hatalmába
Nagyon tetszett az ahogy kifejezted az érzéseiket
Köszönöm , hogy olvashattam.
Nagi
Sírni szeretnék, de nem megy. Ki akarok ülni az ablakpárkányomba, mint mindig, amikor szerelmes vagyok valamibe. De ez sem fog menni, mert elrepültem, és elsírtam az összes könnyem, és soha többé nem leszek képes két lábbal érinteni a földet.
Jan Soph
nem bírtam ki és újraolvastam az első fejezetet is! nem tudom annak idején miért nem írtam le a vélemébyem... biztos akkor is csordultig voltam érzelemmel, és egyszerűen nem tudtam mit írhatnék :(
a második fejezet eseményeinek ismeretében sokkal többet értettem meg és fogtam föl az első fejezetből is. Így lehetetlen volt nem átérezni a fájdalmukat és örömüket, a félelmeiket.
Nagyon jók karakterek, és nagyon összetett a történetük! köszönjük ezt a hihehtetlen élményt, amivel megajándékoztál minket!
Utahu
Tudod, most nagyon gyűlöllek, és mégis imádlak. Hogy tudsz ennyire érzelmesen írni egy szerelmes történetet, ami nem egy nyálas szappanopera, hanem maga az élet?!
Igazából, eddig egyetlen egyszer sem kommentáltam sehova, mert hiába szerettem a történetet, nem éreztem késztetést rá. Fura egy dolog ez . Mégis mialatt ezt a pár sort írom, ahelyett, hogy csodás szavakat zengenék rólad -, amit meg is érdemelnél - annyit mondok, hogy akaratlanul jöttek a könnyeim és, hogy az előttem szóló szavaival éljek, én is csak néztem ki a fejemből. Az a rész, amit a büszkeségről írtál... Tényleg ez van az emberekkel. Miért jó, hogy ezt műveljük?! Miért taszítunk el mindenkit magunk mellől, akik fontosak nekünk? A félelem. Miért lesz ez úrrá rajtunk? Mert nem látunk a jövőbe? Nem hiszem.
Bocsánat a merengésért, de ezek a kérdések öntudatlanul is megfogalmazódtak bennem újra és újra.
Origobd
sírok. ennyi és ilyen mennyiségű érzelmet kiváltani az emberből. én általában perverz vagyok és a szexjelenetekért élek. de ez így volt tökéletes. olyan gazdag a szókincsed... annyira meghatódtam, hogy azt nem lehet leírni. én csak ámulok. ha minden műved ilyen akkor szereztél egy új rajongót... hajrá
köszike
Nikk
Sosem tudom eldönteni, hogy Gui vagyok, vagy René, és ez az egyik legszomorúbb dolog, amit életemben éreztem...
M0lchan
Szia! Nem vagyok túl jó a kritika írásban,nem is fogok túl hosszú fejtegetésekbe kezdeni. Valamiért nem nagyon akaródzott nekiállnom a Jó reggelt René! művednek,nem tudom megmondani miért. Nem volt ismerőd a neved és ezt sem tudom megmondani,hogy miért,pedig az Ordent is rendszeresen látogatom. Nade. Szombaton elkeztem az olvasást és azóta abba sem tudom hagyni. A saját oldaladon is elolvastam azóta mindent,ami fellelhető volt. Ayase felfedezéde óta nem voltam ekkora lázban. Ami meg kell hagyni,jó pár éve volt. Egyszerűen elképesztő vagy. Ez a rengeteg érzelem... Hihetetlen. Nagyon remélem,hogy még sok ilyen gyönyörűség rejtőzik a fejedben. Köszönöm,hogy ide találtál és ezáltal én pedig rád. Köszönöm,hogy olvashatlak!
Abya
Gui szereti csodálni Renét, elfogadja, hogy nem a tulajdona, hanem a társa, és boldog, hogy mellette van. Önfeláldozóbban, odaadóbban, mondhatnám "szebben" szeret, de biztos vagyok benne, hogy ha René meghalna - nem lenne többé ugyan az a Gui -, de túlélné; viszont René létezése Gui-éhez van kötve. Ő nem nem élné túl. Én kedvelem az Ő szemszögéből íródott szerelmet, a maga tökéletlenségével, olyan emberi. Kifejezetten a visszaemlékezős részeket élvezem, amikor megfigyeli Gui-t, és a leghétköznapibb dolgok tetszenek neki benne, és ragadják meg. Ő is épp olyan csodának látja Gui-t, mint Gui Őt. Szeretem a leírós, elbeszélős írói stílust, de be kell valljam, hogy a humor az ami megadja hozzá azt a pluszt, ami miatt folyton visszatérnek a fejembe a történeteid. Persze az a kis feszültség is hozzájárul ami végig ott vibrál az írásban: vajon elég erős-e René ahhoz hogy élvezze és megélje a boldogságot, vagy a puszta gondolatába is képes belehalni, hogy valamikor a bizonytalan jövőben elveszítheti Gui-t, vagy ... Remélem a sok biztatás és szeretet eléggé megerősíti majd, hogy nyugodt szível engedhessük a maga további útjára a párost, a történet végén. A balettáncos trióról szóló írásod fordulatosabbnak tűnt, sosem tudtam előre, hogy mi lesz; itt mindíg vannak előérzeteim, de a közbeékelt dőlt betűs részek, amik először a jövőben játszódnak, majd szép apránként utóléri a cselekmény, és onnan a dőlt részek válnak a múlttá, zseniálisan lettek beleszerkesztve. Olyanná, teszi az írást, mint egy jól megtervezett, szépen kivitelezett ötvösremek. Várjuk a folytatást!
Talán_Névtelenül
Neked tényleg valami külön varázserőd van... Ez is valami zuhanás, egy különleges világba. Nem tudom én sem pontosan megfogalmazni, de ahogy ábrázolod a kapcsolatokat vagy az érzéseket, egy egyedi, különleges világba viszed el az embert. Magunkra ismerhetünk, és mégis egy olyan rendkivüli lélekábrázolásnak vagyunk tanúi, amely engem valahogy ráébreszt, hogy mennyire értékes az, ha igazán velünk, értünk vannak, ahogy Gui René világának a központja. Ilyen kapcsolatot nem mindennap lát az emebr. Te meg tudod fogalmazni azt, ami mindenkiben öntudatlanul megvan, de nem tudja igazán kifejezni. Ahogy René sem igazán tudja megfogalmazni, ahogy Gui iránt érez, de az érzései a cselekedeteiben nyilvánulnak meg, de ezt csak a kiválasztottak, és Gui tudják felismerni. Bár René egymaga egy hihetetlenül különleges világ. És ebbe a világba csak Gui-nak van bejárása. Csak azt mondhatom, hogy sok fajta kincs létezhet, amiről nem is gondolnánk, hogy az egy kincs, pedig az. A te írásaid értékesek. Egy ritka gyöngyszem mindegyik. Szerencsé az, aki találkozhat velük. Nekem hála istennek, megadatott ez a szerencse. Csak hálás tudok lenni érte. Arigatou!
Ui: Már régen akarom mondani, hogy nagyon különleges ember lehetsz, amiért így tudsz írni. Arigatou érte.
desischado
Érints meg!
Ez csodalatos. Gyonyoru, mint egy szimfonia, maris elvonasi tuneteim vannak. Ugye, hamar folytatod?
Hanna
Egyszerűen imádtam! Kimondhatatlanul gyönyörű a fogalmazásod. Volt néhány sor amelyet újra kellett olvasnom, mert annyira szép gondolatokat írtál le. Egyszerű dolgokat közölsz, mégis olyan szavakkal fejezed ki, hogy azt gondoltam, bárcsak rólam írnál ilyeneket...
Nagyon várom a folytatást!
mangagirl31
Carol, annyira lenyűgőztél ezzel a történeteddel.. Az összes érzés amivel átszőtted, annyira megérintettek.. Kimondhatatlanul tetszett.. Köszi ezt a meseszép utat ^^
Dius742
Imádtam, egyszerűen valami csodát alkottál, minden túlzás nélkül. Nem is értem miképp van valakiben ennyi minden, amit adni tud egy írással, köszönöm neked őket, mindent, amit ez a hét fejezet adott.
miyagi
Olyanok az írásaid, mint egy meleg takaró. Körülölel, átmelegít, bezár a maga sajátos kis világába. Helyenként lehet, hogy szúrós, az is elképzelhető, hogy mondjuk szúrós gyapjú az anyaga, és beleragadt kívülről néhány gaz, amit nem lehet kiszedni belőle, na de épp ettől teljes, és életszerű.
Engem nem érdekel, hogy milyen lesz a vége, ez most egy meseszép, első szerelem, némi feszültséggel, de alapjában véve boldogok. Maga a környezet sem kedvez nekik, bár ezen simán tudnának változtatni. Na jó, nem agyalok, inkább várom a folytatást.
A stílusod lenyűgöző, szerintem irodalmi szintű.
Itt, ezen az oldalon négy olyan embert találtam, akiknek a műveit képes vagyok elmélyülten olvasni, és nem folyamatosan fennakadni a hibákon, és azon bosszankodni, hogy "istenem, ez már megint micsoda???" Nah, az egyik te vagy, sorrend nincs, mert annyira különböző a stílusotok, hogy össze sem lehet hasonlítani.
Emoto
Elvarázsolnak az írásaid. Az összeset nagyon szeretem, mégis valahogy ez a kedvencem. Mindig, amikor olvasom a műveidet, a szívemet mélyen megérinted, a lelkemet elvarázsolod. Mindig ujjongva olvasom el őket és türelmetlenül várom az újabb csodáidat. Köszönöm, hogy olvashatom őket!( Sajnálom, ha túl érzelgős lett, minden szavam őszintén írtam.)
FlorAkira
A Turista
ide keves a koszonom,
tudnam 100 nyelven irnam le
koszonom az elmenyt ,amit adtal
éjcserkész
El sem tudod képzelni, mennyit adtál nekem ezzel. Basszus... nagyon köszönöm.
Jan Soph
Az egyik legjobb volt, amit valaha olvastam, magával ragadó, és kínzóan jó. Imádtam minden sorát, és csak azt sajnálom hogy nincs tovább :D Köszönöm, hogy olvashattam :)
GDóri
A Cseresznye íze
Gyönyörű történet volt! Csodásan fogalmazol! Szörnyű hetem volt, mondhatni életmentő a novellád. Nem tudom mondták-e de rendkívül tehetséges vagy. Csak így tovább! ^^
Nana
Csatlakozok. Csodálatos! Szomorú és szívet melengető. Annyira egyszerűen és érzékletesen fogalmazol, hogy a történet akarva, akaratlanul is megérinti az ember lelkét. Köszönöm, hogy részem lehetett ebben
Asha
Nagyon szép történetet írtál! Én elsírtam magam.
Az, hogy a világ, talán két legborzasztóbb dolgát bele tetted, egy ilyen szép történetbe, ezzel egy gyönyörű végkifejletett alkotva, Fantasztikus!
Köszönöm, hogy olvashattam!!!!
Inozumi-chan
Nos,én nem sírtam...helyette tátott szájjal olvastam,és most is dagonyázom az élményben.Fantasztikus háttérmunka is áll a történet mögött,ettől olyan valós,és igazi számomra.
Három különböző korszakot mutattál be,és komolyan mondom ,mindhárom különböző élmény volt annak ellenére, hogy kerek egésznek éltem meg.
Sokat hablatyolok,lényeg a lényeg IMÁDTAM
Nagyon köszönöm hogy olvashattam
Ariane
Nem tudom fogod-e olvasni, de KÖSZÖNÖM, hogy megírtad és én elolvashattam! Ezt hálásan és mérgesen is írom! Teljesen szét sírtam magam!!!! EZ ANNYIRA, DE ANNYIRA GYÖNYÖRŰ VOLT!!! És olyan gyönyörűek a karaktereid. Álomszépek.
Pillepolli
Szeplők
Szia, Carol! :)
Törleszteni vagyok itt, és élvezkedni. Törleszteni, mert már régen olvastam ezt a novellát, és nem írtam rá visszajelzést, és élvezkedni, mert ezt még ezerszer újra tudnám olvasni, és nem unnám meg. :)
Először is elmesélem, hogy nagyon megleptél ezzel a sztorival, pontosabban a csattanójával. Mert én vagyok az az idegesítő ember, aki már egy thriller közepén tudja, hogy mi lesz a fordulat a végén, aki már egy krimi közepén tudja, hogy ki lesz a gyilkos és miért - és itt nem tudtam előre a meglepit. De még csak nem is sejtettem. És ez azért van, mert egyszerűen elvesztem a szövegben, nem álltam le kalkulálni, összerakni a dolgokat (mert voltak jelek, óó, mennyi, de mennyi, most már látom őket és kuncogok rajtuk, meg, meg szegény gyanútlan Noahn meg magamon is), hanem csak faltam a gyönyörű, érzékletes sorokat egymás után. És olyan trükkösen írtad meg, tényleg, hogy a gyanútlanabb olvasót csak akkor vágta mellbe a felismerés, amikor Noaht is, és ettől ütött még nagyobbat a dolog. :)
Imádom a karaktereidet is ám. Imádom, hogy karakterek, egyéniségek, valós és érző személyek, elkülöníthető jellemvonásokkal, tulajdonságokkal. És ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy tökéletesek, tökéletesen vannak megírva, de nem tökéletesek, és ettől olyan varázslatos ez a sztori. Hogy amúgy alapjaiban véve nem a legvalósabb az alapötlet, hogy egy srác ezzel a szeplő-gyűlöletével pont egy vak pasasba fusson bele egy diszkóban és még egymásba is szeressenek, ez tündérmese. Lenne. De olyan hihetően adod elő, basszus, hogy mégis szeretné elhinni az ember, hogy ez valós is lehetne. És úgy írsz, nem képszerűen, nem irodalmian, hanem olyan valósan, nehéz ezt megfogalmazni, de olyan érzés téged olvasni, mintha én is ott lennék, benne a sztoriban, a szereplők mellett.
Most így kritikaírás közbe vagy ötször újraolvastam a sztorit, és miután elküldtem a kritikát, még megint ötször újraolvasom szerintem, és nem fogok tudni betelni vele. A többivel se tudok, bevallom töredelmesen, olvasom ám a többi sztoridat is szép lassan, és egyszer majd hagyok nyomot magam után azoknál is, mert megérdemled. A helyet is a kedvenc íróim között. Köszönöm, hogy olvashattam! :)
Üdv: Hiriajuu
Szia! :)
Igazán aranyos és nagyon megható volt a történeted, Noah-ba egyértelműen beleszerettem, mint úgy általában az egész írásba... :D Nagyon szép képeket használsz, tényleg gyönyörű, az érzelmek megjelenítése is tetszett, no meg ahogy Liam titkát sejtetted, és tényleg mindenhol ott vannak az utalások, és milyen szépen ráadásul! *-* *dorombolva olvadozik*
A szeplős fiúkat pedig határozottan szeretjük! :D Tényleg zseniálisan cuki volt kiindulógondolatként, aztán meg a végén az a mondat annyira nagyon... nagyon volt, hogy jaj. <3
Köszönöm szépen az élményt, és hogy olvashattam!
Üdv: BNori
Az Idegen
Ez nagyon tetszett *-* Miközben olvastam, olyan érzésem volt, mintha egy művészfilmet néztem volna. Olyan kifinomult, és szép volt, kicsit megfoghatatlan, mégis bele tudtam képzelni magam. Aztán a végével mosolyt csaltál az arcomra. :) Gratulálok, jó novella lett
Via
Fény az alagút végén
Nem sűrűn hagyok magam után nyomot, most azonban kikívánkozik belőlem az a szó, hogy: gyönyörű! Az írásod minden szava oly természetes könnyedséggel következik egymás után, amely színtiszta tehetségre utal. Nincs benne görcsös akaratosság, vehemens gyötrődés az ihletért, az elgondolkodtató részek olyan letisztult formában nyilvánulnak meg, melyek elvarázsolják az olvasót! Köszönöm ezt az élményt!
Kara
Szavak. Egymás után. Nem tudom miért fogott meg, de vonzanak a mondataid. Valami iszonyúan csodálatos ahogy az egyszerű szavakat egymás után leírod.
,, Mert a titok az enyém." és ,,Kilakoltattak a világból."
Annyira tetszenek!
Az irodalom tanárom szokta mondogatni: ,, Aki úgy rakja egymás után a szavakat, ahogy mi nem tennénk és olyan képeket használ, amiket mi sosem, az a művész."
Ennyi.
szergejdmitrij
Köszönöm szépen ezt a gyönyörű alkotást! Már nem is tudom hányszor olvastam el, de minden egyes alkalommal ugyanúgy elvarázsol, megérint, magával ragad. Köszönöm, hogy olvashatom!
Haruka17
Az asztal alatt
Még sosem kommenteltem egy történetet sem, nem azért, mert egy sem tetszett volna, hanem mert ebben volt valami több is, mint a szokványos yaoi történetekben... talán több ember is akad a világban, akik elgondolkodhatnának ezen az "asztal alatt ücsörgős" dolgon... terjesztened kéne az igét
Tökéletes volt... köszönöm
V.nori
Szia! Ez annyira nagyon varázslatos és édes volt! Mostanában folyton ott motoszkál a fejemben egy ötlet egy szellemről aki csak úgy teng-leng egy pár ember életében minden különösebb cél nélkül (talán egyszer eljutok odáig, hogy le is írom), ezért nagyon megörültem neki mikor láttam, hogy itt valami hasonló folyik. Jófej ez a szellem:) Viktor meg tündéri. Nekem meg végem volt a házhoz jön a herceg beszólásnál. Valami nagyon nagyon kedves érzésem lett ettől a történettől, és biztos vagyok benne, hogy sokszor elolvasom még. Olyan otthonérzetet kelt valamiért. Nem pontosan, de jobban nem tudom megfogalmazni:) Köszönöm, hogy olvashattam! Puszi,
Skix
Szerelem zongorára
Egyszer -boldogult zsenge virágszál koromban - tél végén, kihasználva az utolsó, északi oldalon megmaradt hófoltokat, kimentem szánkózni. Az erdőt vékonyan borította zúzmara; a domboldal aljában, az erdő szélén állt egy nagy mogyoróbokor. A sokadik dombravisszamászás után vettem észre, hogy valami csillog. Ahogy a Nap haladt, a sugarak elérték a mogyoróbokrot és a zúzmarából ragyogó vízcseppeket varázsoltak - tízet, ötvenet, százat, millió apró, szivárványszínt szikrázó csillagot a csupasz barna mogyoróágakra. Annyira szép volt, hogy képtelen voltam otthagyni, csak leültem a szánkóra és bámultam vagy háromnegyed órát, amíg csak tartott a ragyogás.
Bennem ez a történet is ilyen hatást keltett: csak ültem, olvastam (az oldaladon a folytatásokat is) és gyönyörködtem a csodában!!!
Nagyon köszönöm!
Szuzuran
Kedves Carol Souya! Először is szeretném, ha tudnád, hogy gyönyörű, ahogyan írsz. Ezalatt természetesen nem önmagában azt értem, ahogy a szavakat forgatod, hanem elbűvölőek a karakterek is, megvannak a sajátosságaik, az életük tartalmas, és a jellemük is varázslatos. Mindenkinek megvan a különálló egyénisége, önállóságba és gondolatokba öltöztetted őket. Közel áll hozzám a dráma, így külön tetszett, hogy bár oldottad humorral az egészet, mégis megmaradt az a sejtelmes, szomorkás hangulata az egésznek. Mikor Alan életébe engedtél betekintést, meglepődtem, mennyire jól ábrázolod a gyermekek gondolatvilágát. Számomra szimpatikus volt Yoite is, a jelleme félelmetesen jó, a gondolatai egyszerűek, s mégis összetettek. Nem volt az egészben szemernyi sablonosság sem, nem éreztem a történet vontatottnak. Adta magát minden sor, minden mondat. Magam előtt láttam az egészet, akárcsak egy filmet, és látszik, hogy nem vagy híján a szép magyar szókincsnek sem. Köszönöm, hogy olvashattam ezt a csodát! :3
Pumpkin Twins
Lothlorien jól írta, te az érzelmek írója vagy! Varázslatosan játszol, egy külön világba viszed el az olvasóidat. Nekem valahogy egy rácsodálkozás, mindig megdöbbent, ahogy megmutatod a világot, sajátosan egyedien, hogy milyen lehet egy érzés, hogyan válik az egyetlenné, és megismételhetetlenné. Egy csoda a létezés, ha szeretni tudunk. Egyetlen pillanat alatt megváltozhat minden, és eddig minden írásod után úgy éreztem, hogy jó, hogy élek. Mert ez megtörténhet bárkivel. Ki tudja, hány Yoite, Alan, vagy Georges, Yves járkál a világban? És a zenével valami különleges bájt kölcsönöztél neki. Zene és a történet összefonódása, ritka szépségû varázslatot teremtettél. Már írtam, hogy a munkáid nálam ezentúl kiemelt figyelmet kapnak: ez az írásod is meggyõzött arról, hogy rád nagyon kell figyelni. Bánatos vagyok, hogy vége van, de nagyon hálás is, amiért olvashattam ezt a különleges, szép történetet. És várom nagyon, a következõ munkádat! Arigatou!
desischado
Összezárva
Nagyon tetszik, és valahogy zavarbaejtő. Ugyanis:
Ha azt mondom egyszerű a történet, látszólag igaz, és mégsem fedi a valóságot.
Szinte semmi nem történik, és mégis mennyi minden pereg le időben és pillanatképekben.
Mekkora utat járnak be a nem is beszélünk-től az összesímulunk-ig.
Valóban zavarbaejtő: tragédiák feszülnek a háttérben, mégis könnyedség lengi be, pedig semmi sem egyszerű - ugyanakkor mégis minden az benne.
Nem jellemző rám, de most mégis kissé zagyva lett a hozzászólásom - bocsesz.
Megfogtál ezzel a sztorival, nagyon tetszik, és mosolygok magamon, ahogy itt kínlódok, hogy megfogalmazzam a gondolaimat. Épp egy olyan írás kapcsán, aminek talán pont az a legnagyobb erénye, hogy végtelenül egyszerű őszinte mondatokkal fejez ki valami összett, de csodás dolgot.
Na inkább be is fejezem.
Csak simán megköszönöm inkább az élményt: köszi! :)
Wolffy
A prosti
Az első két mondattal a történet rabjává tettél! Az egyik ok a helyszín, a másik pedig a fenséges hasonlat. Totál kész lettem tőle! =)
Nagyon szépen fogalmazol, imádom a karaktereid és a humorod. =D Jókat nevettem olvasás közben, de élveztem a könnyed stílusba öntött komoly gondolatokat is.
Gyönyörű volt, iszonyatosan nagyot csalódtam, de maximálisan pozitívan. Azt gondoltam, átlagos darab lesz, ami elém kerül, mert néha az is jó, azonban a személyiséged tényleg beleköltöztetted, amely nagyon tetszik. Fogok még olvasni tőled, a kedvenceim közé raktam a honlapod, úgyhogy írj sokat! =)
Liani Hikawa
Tökéletes! Minden szempontból az. Szeretem a mélységet ebben az írásban. Megélni más életét a karosszékben ülve, ettől varázslatos az olvasás.
jume
Vigyázok rád
Húúú, nem vagy semmi! Egy egyszerűen fantasztikus volt! Ilyen csavaros történetet nem sokat olvastam még! Nagyon köszönöm az élményt, őrületes volt! Szívesen olvasnék még ehhez hasonló történetet! :)
Ai_chan
Nem is a történet nyűgöz le (bár őszintén le a kalappal az előtt, aki képes ilyet így megírni), hanem az, hogy az emberi elme milyen könnyen legyőzhető. Csak egy szikra érzelem kellett hozzá, hogy az embernek józan gondolkodású olvasóként ne legyen szíve visszakívánni a valóságot.
Mindenesetre az arckifejezések, amiket olvasás közben vágtam, igazán megérnének egy albumot :D
M0lchan
Az előttem szólók szinte mindent elmondtak, de én is csak azt mondhatom, hogy megmutattad, milyen hihetetlenül bonyolult és megismerhetetlen az emberi elme. Az agyamat rendesen megdolgoztattad, néha sasolnom kellett, hogy mindent értsek, de a mozaik tökéletes egésszé állt össze. Nathan nem semmi, és világos számomra mint a nap, hogy a húga halála volt a végső katarzis, nem különben még azok a rémes események,, amiket addig elszenvedett. A tudathasadás nem rendkívüli jelenség, de ahogy te megírtad zseniális volt, egyszerűen olyan kivételes zöngét adtál neki, hogy teljesen más dimenziókat nyitottál meg. Sorolhatnám még sokáig, de röviden csak azt írhatom, hogy iszonyat kiváncsi vagyok most már rád, mert döbbenet, hogy valaki így tudjon írni! Hálaadó imát rebegek, hogy ismerhetlek! Arigatou
desischado
Életem
Ó, igen! Ez az! Bár tudom, hogy te írtad és valószínűleg több-kéevésbé fejből tudod idézni, de ezt muszáj ide bemásolnom: "Lélekben legbelül sok ember egyforma, mindenki önmagát látja és keresi a könyvekben. Véletlen. Egy egyszerű véletlen volt az egész." Legszívesebben felraknálak az összes sablont ömlesztő idézetes oldalra, ahol az emberek odáig vannak Coelhotól, hogy "Tessék, így kell ezt csinálni. Közhelyektől mentesen mélyet írni."
Imádom, hogy mennyi érzékenységgel tudsz történeteket a képernyőre vetni. De tényleg. Olvastam az életemet, és sejtettem, hogy semmi extra,meg akció, meg hatalmas bonyodalom nem lesz benne, de konkrétan zakatoló szívvel olvastam. Egyszerűen le-nyű-gö-ző volt Josh és Reuben története, és lenyűgöző vagy te is, hogy kigondoltad/megálmodtad őket, és megosztottad. Egyetlen szívfájdalmam, hogy bár teljesnek éreztem, annyira olvastam volna még.
Köszönöm!
Asha
A stoppos
Hihetetlenül fantasztikusan elképesztően csodálatos volt olvasni ezt a történetet! :D Bocsi, nem tudtam máshogy megfogalmazni... Jó a humorod, viszont ha kell, nagyon szívhezszóló és megindító tudsz lenni. Akárhány karaktert találsz ki, mindegyiküket teljes szívemből imádom!! :) <3 A Te történeteid a kedvenceim... Köszönöm, hogy megírtad őket! :) Én ugyanúgy érzek veled és a történeteiddel kapcsolatban, mint Jay Cole zenéjével: szegényebb lenne nélkülük a világ.
Csilla
Vattacukor
... nekem mindig ez a történet mutatja meg, mennyire gyönyörűen írsz. Minden mondat egy élmény, lassan kell olvasni, nem szabad kapkodva, ki kell élvezni, át kell élni a szavakat, csendbe zárkózva, ahol nincs más, csak ez a történet és én. Számomra még mindig ez az abszolút kedvenc. Imádat van! És ezer hála és millió köszönet, amiért nem feledkeztél meg a lányokról.