Rákerestem Michael Cunninghamre kíváncsiságból (milyen író lehet, akinek a műveivel sokszor bújnak ágyba :O) , és rájöttem, hogy nekünk megvan itthon Az Órák című könyve. Csütörtökön utazok a Balatonra, és így szerencsére lesz mit olvasnom a napon kinyúlva. Köszi a tippet! :D
Mindig igyekszem a lehető legélvezetesebbre megfogalmazni amit írok^^ (legalábbis én jól szoktam szórakozni :D)

Fantasztikus író. :) Az Órákkal érte el a legnagyobb sikert, arra kapta a Pulitzert, de az én kedvenceim az Otthon a világ végén és a Mire leszáll az éj.

Kedves Aileen, Claran, Rytus!

Mindent nagyon köszönök. <3
Visszatértem... :)

Carol

Sziaaa!!
Milyen jó, hogy újra itt vagy!! Nagyon örülök Neked :D és nem is volt olyan hosszú szerencsére az elvonókúra, ráadásul egy gyönyörűséges történettel tértél vissza.
Még mindig nagyon szeretem, ha dalokat raksz a történetekbe, plusz egy érzékszerv belép, és fokozza az élményt.
Csomó dolog volt, ami tetszett és megragadott ebben a történetben, például amikor Jack azt mondta, hogy vonzzák a különleges dolgok, meg amikor arról volt szó, hogy Bobby hajlamos túlbonyolítani az életét. Tetszett, hogy mennyire ellentétei voltak egymásnak a fiúk, mégis pont ezért mégis egymásra találtak.
Amikor Bobby elkezdte mesélni Jacknek, hogy ki is Stella valójában, egyből tudtam, hogy ő lesz az anyukája. A nagymama-anyukát pedig megsajnáltam, amikor kiderült a múltjuk, és már nem haragudtam annyira rá, mint az elején. Remélem egyszer majd sikerül megbékélniük, és elfogadniuk egymást.
Oh az a kis kiszólás! Hogy Jacket nem lehetne kitalálni, ha nem lenne valóságos, azon jót nevettem :D És tényleg olyan kreatív vagy, hogy ha más nem is, de te ki tudtad találni őt, meg hát Bobbyt is, ha már furcsaságokról esett szó! :D
Egyébként a három jómadár, meg hogy autóznak és zenét hallgatnak, hogy befogadják Jacket, a The perks of being a wallflower című filmet juttatta eszembe :)
Nagyon örülök neked, hogy visszatértél! <3
Aileen

Szia! :)
Engem is meglepett, ez a gyors visszatérés. :D
Örülök, hogy tetszik a történet. Bevallom, én sokáig kételkedtem benne, de a bizonytalanság mellett örültem, hogy jött. :)
Mindig van aktuális kedvenc dalom, és jó belevonni az írásba, megvan az ürügy, hogy rongyosra hallgassam. :D

Igazad van, van az autózásban egy kis wallflower feeling, bár abban kicsit optimistábban repesztenek. :D
Szeretem azt a történetet, főleg a könyvet, mert abban nincs benne Emma Watson, bár a filmben meg benne van Ezra Miller... Nagy dilemma. :'D

puszi
Carol

Ooh, elszomorodtam, ahogy olvastam, de aztán jól meg is dorgáltam magam, hogy ne legyek ennyire önző... Teljesen megértem, ha szünetre vágysz, olyanra amikor nem arra gondolsz, hogy pedig csinálni kéne. Szerintem mindannyian átéltünk már olyat, hogy hiába szerettünk csinálni valamit, egyszerűen volt olyan, hogy csak nem... és megértem, hogy erőltetni sem akarod (és nem is lehet), mert akkor mi értelme lenne.
Nem megyek messze, itt fogok kódorogni a környéken, és várlak vissza! :)
Aileen

Türelemmel kivárjuk míg Carol visszatér. Annyi csodás percet szereztél nekünk. A legjobbakat kívánom neked. És nem hagyunk el, időnként visszanézünk. Addig is újraolvasom a történeteidet.

Mindenkinek kell némi feltöltődés, én kívánom neked, hogy úgy alakuljanak a dolgaid, ahogy te szeretnéd!...remélem hamar találkozunk! Nagyon várlak vissza :) "mindkettőtöket" ...

Icipicit csalódtam Adamben, valahogy hűséges típusnak gondoltam őt. Nekem ez a megcsalás dolog mindig is szálka a szememben. Viszont nagyot néztem mikor olvastam, hogy Adam felizgult a hajsimire...Adam ezen miért nem akadt ki?!! Mint Nicholas, amikor birkóztak Adammel...ő konkrétan elmenekült a közeléből akkor. Annyira kíváncsi lennék mi jár Adam fejében.
Viszont Voltaire-Nico páros még mindig kedvenc! Köszönöm a folytatást pedig nagyon várom! Jó nyarat!

Azta! Nagyon tetszett az új szösszenet! És a Dal is, és külön imádom, hogy a szereplők között van :D Először persze azt hittem, hogy valami angol név XD
Nyilván a forma miatt úgy képzeltem el, mint egy színdarabot, főleg, amikor a fények váltakoztak, de aztán bezúmoltam, és kevésbé volt színházi, ami az intim részeknél egyébként nem volt baj :D (Amikor elképzeltem, hogy ténylegesen ott ülök egy székben miközben a színpadon szexelnek, vagy hát ugye inkább csak úgy csinálnak mintha.... level 1000000 shyness).
Mindig meg tudsz lepni valamivel, és ez olyan jó^^
:3

Szia!
Néhány dalba konkrétan belezúgok. Már azért is megérte írni hozzá egy történetet, mert volt okom rá, hogy egész nap non stop hallgathassam. :D
A forma poén, mostanában kísérletező hangulatban vagyok. XD
Amúgy nagy szerelmem a színház, második otthonom. <3 Láttam már sok mindent a színpadon... (Hm ;)) de azért szerencsére nem mindent. :D

Kedves Carol!

Sajnálom, hogy ilyen sok időre eltűntem :( Viszont ez most tényleg azt jelenti (mármint a nem itt létem alatti dolgok történése), hogy mostantól lesz időm boldogítani téged, és az oldal többi látogatóját, muhahahaa :D
Amikor láttam, hogy folytattad a Pál utcai fiúk történetedet, nagyon megörültem ám! És milyen aranyosak^^ A szobás jelenet tényleg izgis volt, de az egész mindenség nagyon tetszik, és kezdek megbékélni Gerébbel ;) Vagyis, ha jobban belegondolok, már megbékéltem :D
A Love journal pedig!!! Hát imádom! <3 Olyan szórakoztató és egyben elgondolkoztató, meg időnként szomorú olvasni, hogy tiszta kavalkád a fejem mindig, és ez tök király, mert az életem nem annyira izgalmas, és kitöltik az írásaid az ürességet^^
Egyelőre viszont nem tudom, hogyan álljak a végéhez, hogy Voltaire meg Nicholas...összejöttek? Vagy mi? Gondolom a köviből kiderül majd, hogy mi lesz ebből, de nem is tudom, mit szeretnék velük kapcsolatban. Mármint annyit tudok, hogy azt akarom, hogy Nicholas boldog legyen! Nyilván ennek több lehetősége is van, és nagyon kíváncsi vagyok, milyen utat választasz (vagy a történet mit választ).
Ja igen, nem tudom, hogyan illik az ilyet intézni... szóval most, hogy ilyen végtelen időm lett (a nyárra), arra gondoltam, hogy igenis fogok rajzolni, mert kb hat éve nem fogtam komolyabban kezembe ceruzát :( és úgy érzem itt az idő! Szóval, szabad a karaktereidet megrajzolni?

Üdv, Aileen^^

Szia, Aileen!
Örülök, hogy megkerültél.:) Nagyon ránk fér egy kis boldogság...
Geréb megszokta már, hogy tepernie kell a szimpátiáért. :D
Az tök király, hogy imádod a Love-Journal-t. ;) Végre kezd kisülni valami belőle, most már én is látom merre tart. (Hazudok, egy ideje tudatos a tudattalan.) Volt egy mesekönyvem, amiben a történet aszerint alakult, hogy én jobbra vagy balra küldtem-e be a szereplőt az erdőbe. Rengeteg lehetőség rejlett abban a könyvben, pont mint az életben. :D Szegény kicsi Nicholas egy szeszélyes szerző kezei közé került.

Jaj! :3 Hogyne szabadna? :) Megtisztelnél vele. <3 *izgatott*^^
Ja, és meg is szabad mutatni!
Éppen nemrég kaptam egy nagyon szép rajzot a Vattacukorhoz, de leltem már rá itt-ott 'titokban' elkövetett művekre (ilyenkor sajnálom, hogy nem köszönhetem meg, mert hát a titok az titok :D).

Hajjaj...tarolt a hármas bombád! :) Még magamhoz sem tértem a sokkhatástól és a röhögéstől persze (ultra ciki lehetett szegény Nicholasnak pont Adam vizsgálgatja :) /
mikor megjelent Adam anyja. Nagyon pipa lettem a nőre,volt képe pénzt kunyerálni....mikor rá se nézett évekig a fiára. Nagyon tudok haragudni az ilyen emberekre csak lehúzni tudnak,szegény Adam nem lesz egyszerű ha találkoznak,mert biztos vagyok benne megint fel fog bukkanni!
Júj és a legizgisebb :)Voltaire és Nicholas, itt olvadozok a képernyő előtt...nem tagadom,nekik szurkolok :D
Szuper fejezet lett ismét ! Nagyon köszönöm!

:D
Szeretek bombázni, sokkolni és nevettetni. ;)
Örülök, hogy tetszett ez a poszt is. :3
Én köszönöm, hogy írtál. <3