Szia!
Amikor megláttam, hogy máris van új történet, csak azért nem jártam örömtáncot, mert épp az ágyikómban lustálkodtam :D Hihetetlen, hogy milyen gyorsan jön az ihlet, és hogy milyen gyorsan frissítesz is. Pár napja már olvastam az első két fejezetet, de az elmúlt napokban nem volt időm írni neked, viszont most hogy már a harmadik rész is itt van, úgy gondoltam összeszedem magam és a gondolataim (amiket amúgy is mindig nehéz...) és írok három fejezetnyi kommentet, de próbállak nem leterhelni azért. ;)
Szóóóval :D nagyon tök jó ötlet a blog, mint forma. Igaz, hogy azért ez nem egy igazi napló, de talán így is egy teljesen őszinte leírást kaphatunk a mindennapjairól (bár honnan tudnánk ha nem :D), mármint ilyen érzetet kelt ez az egész, mintha igaz lenne :) Mondjuk így gondolom nem sok párbeszédet fogunk olvasni, amiről még nem tudtam eldönteni, hogy zavar e, mert még mindig inkább csak a bemutatás fázisban vagyunk. Aztán amikor majd jönnek az Áronos interakciók, kiderül :) de biztos, hogy úgy fogod megírni, hogy így is élvezetes legyen.
Érdekes, hogy több írásodban is vannak speciális szereplők. Ezt most nem tudom normálisan megfogalmazni, remélem senkit nem sértek meg ezzel. Igazából nekem nagyon tetszik, hogy nem csak hétköznapi emberekről írsz, legyen az fő- vagy mellékszereplő. Gondolom utánanézel, hogy az egyes betegségek, állapotok mivel járnak, mert részletesen, valóságosan írsz róluk. Ez már Kyle esetében is feltűnt, meg Alannál is. Én személy szerint sem rokkant, sem értelmi fogyatékos embert nem ismerek, de a történeteiddel közelebb hozod őket az olvasókhoz, és belehelyezed őket a "normális" világunkba. Szóval minden elismerésem :)
Aztán visszatérve Máté bloggerünkhöz (indeed helyes pasi!), meglepődve olvastam, hogy ő is 9 perces szundit állított be magának :D Soha nem gondoltam volna, hogy lesz még valaki, aki ilyen fura dolgot tesz. Mondjuk ő nem létezik, de te leírtad :P
Egyébként akkor most Emese a barátnője(legalábbis ő ezt írja, na de..)? Vagy ilyen nyitott, félig nyitott kapcsolatban vannak? Mi az, hogy átjár a szomszéd nőhöz "sütizni"/"kalácsozni"? ez nem szimpi benne...
A második fejiben feltűnt, hogy mennyire monotonon ír(sz), de az is, hogy rutin dolgokról szól, amik milyenek lennének, ha nem megszokottak, mindig ugyanolyanok. Nem tudom, hogy ez szándékos volt e, vagy sem, de nagyon átjött :D A vége pedig különösen tetszett, a melankólia, a kitartás, és a fáradtság. De főleg a fáradtság érződött ki, amit meg is értek.
A harmadik feji pedig nosztalgiázós lett, tetszett ez is, én is szeretek a múlton elmerengeni :) Itt már egyébként kevésbé éreztem a blog jelleget, inkább tűnt E/1-es leírásnak, mondjuk egy napló az is. Nem tudom, csak valahogy más volt, és ezt most nem úgy értem, hogy rossz, csak más :D Na jó...ehhez nem értek...
Szegény Máté elég depis, de nyilván nem hibáztatom érte, viiiszont jöhetne Áron, hogy segítsen neki, és hogy felvidítsa, meg felforgassa a napi rutint (mondjuk máris kicsit megbolygatta az állóvizet a megjelenésével).
Nagyon örülök, hogy ilyen gyorsan hoztál új sztorit, és hogy sűrűn jönnek a frissek! Várom is a következő részt^^
Boldog nyuszit! (és sok locsolót :P) Aileen