Hát, az egyszerű mindig nagyszerű elv szerintem nálad is igaz. Amúgy sem spilázod túl a történeteidet, de amikkel nem vagy megelégedve, valahogy mindig azok a legbájosabbak, tényleg. :)

(Bár bevallom, én a Life-Journalt egy darabig olvastam, aztán abbahagytam. Egyszerűen nem tudtam megszokni a magyar neveket. Lehet valamikor harmadszorra is nekifutok. :D)