Ó, óóó! Pedig annyira reménykedtem, hogy még tartani fog, mert tényleg nagyon megszerettem őket. Kicsit tragikusnak érzem, de végülis lehet itt volt az ideje a zárófejezetnek.
Amúgy azt hiszem, méltóan zártad le ezt a rettenetesen tökéletes történetet. És imádom, hogy még egy ennyire egyszerűnek tűnő részbe is mennyi bölcsességet tudtál beleírni. :D
Jajj, nagyon fognak hiányozni a srácok. (Pedig mennyire ódzkodtam.. :D)
Köszönöm, ezt a lenyűgözően édes és csodálatos kis érzelmi hullámvasutat!