Igazából megint csak sóhajtozni tudok, mennyire gyönyörű ez a történet, mennyire élőek a szereplőid, mennyire igaziak. Tényleg mellékes, milyen díszletbe helyezed őket. Más Pascal, és más Laurent, mindkettő nagyon szerethető, én legalábbis a szívembe zártam őket már régen. Gyönyörűség olvasni, hogyan talál egymásra ez a két különböző ember egy számomra (eddig) idegen világban.
Szívbemarkoló az a kifejezőerő, amivel az ember lényegét megjeleníted, és én végtelenül hálás vagyok az isteneknek, hogy olvashatlak. Köszönöm.
És a mai nap felfedezése a fejezetnél: itt van egy fészes like gomb! Ezt a világraszóló felfedezést egy debil hanggal kísért idióta vigyorral a képemen kell elképzelni. Majd élőben is bemutatom, hátha nincs meg. xD
(U.i.: Meglepődve találkoztam magammal itt a lentebbi posztokban. :D Örülök, hogy néha még hasznára lehetek valakinek, én köszönöm. :-) Pusszi: Shun)