Imádtam. :) Az elejétől a végéig.

Nagyon furcsa, mert Nicholas különleges volt. A te szereplőid valahogy mindig azok, de Nicholas valamiért még közülük is kitűnt. És engem is meglepett, hogy Adam tudta. Legalábbis az első pillanatban, mert mondom "Mi? És akkor mi volt az a kirohanás?" Ha az nem lett volna, nem lett volna ilyen izgi. ^^

Kicsit Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában című könyvre emlékeztetett, azt hiszem. Persze a sztori teljesen más volt, de a hangulat, amit árasztottak a sorok... nem is tudom, olyan megmagyarázhatatlan, hogy így vonz és beszippant.
És ezt a megmagyarázhatatlant szeretem a történeteidben! Hogy megmagyarázhatatlanul imádom őket. :D