Kedves Carol,
Csak idepillantottam, hátha írtál valamit, és nem hittem a szememnek - Pál utcai speciál, Uramisten, Boka és Geréb még mindig szeretik egymást és színházba mennek! És olyan a történet, mint a felnőtt Boka - többet mosolyog és nyitottabb a szíve. Megjegyzem, én is végig mosolyogtam (örömömben), ahogy a szív részei meg a barack, a kis konyha és a Víg, a felbukkanó barátok és a családtagok körül bonyolódik a történet. Olyan szépen írod az extrovertált, lelkes és bátor Geréb és az introvertált, mély és komoly Boka párosát - tulajdonképpen most tényleg kinőtt a mese a Pál utcából, de ez még jót is tesz neki. Szóval nagyon-nagyon köszönöm, hogy olvashattam - valahogy kicsit úgy éreztem, én is kapom ezt a speciált, annyira olyan folytatás, pillanatkép volt, mint amire gondoltam. A Molnár-darab meg tényleg betalált - mi gyakran megfordulunk a Vígszínházban (is), és időtlen idők óta a fejemben van a Játék a kastélyban, fent volt a megnézendők listáján. Valahogy soha nem jutottunk el, most viszont már néztem is az ősz eleji programot, időben veszek jegyet - mondjuk a családom pont nem fogja tudni, hogy egy fiktív, 120 éve élt (tehát jóval a darab keletkezése előtt huszonéves) szerelmespárral megyünk vígjátékot nézni. Én viszont még jobban élvezem majd az estét. :-)
Még valami: úgy gondolom, nagyon ott a helyed a kiadott szerzők között (persze te anélkül is író vagy, de így az igazi), úgyhogy szívből gratulálok és drukkolva, kiváncsian várom a fejleményeket.
Szeretettel: Sinda