Köszönöm szépen! :3
Imádom József Attilát, így nem hagyhattam ki ezt a poént :D, elvégre ilyen lehetőség csak egyszer adódik az életben. ;)

Kicsit azt hiszem ellustultam, de ideje pótolnom.
Imádtam! Mondjuk a legtöbb írásodhoz ez a legmélyebb kommentem, de ezt így komolyan. Nagyon tetszett, hogy ennyire különleges perspektívából közelítetted meg. A gyerekek a maguk egyszerűségével a legtisztábban látják a dolgokat, és te ezt nagyon megfogtad. A fogalmazásmód pedig kifinomult volt, és mégis teljesen el tudtam hinni, hogy mintha ezt tényleg egy 12 éves írta volna.
Istenem. Imádtam minden szavát! Nem volt annyira mély, mint egyik-másik történeted, de egyszerűen ideolvadtam a székre, és a váltótársam most nem érti, min vigyorgok annyira reggel a munkában.
Köszönöm ezt az édesen zseniális kis csodát!

Örülök, hogy imádtad. ;)
Nagyon szeretek gyereknyelven írni, gyerek perspektívába képzelni magamat, mert kicsit visszavágyok a gyerekkoromba. :)
Köszönöm szépen. :3
Mindenképpen le akartam írni valahogy az esküvőt, de szükségem volt egy olyan narrátorra, aki úgymond semleges, és nem visz bele új (érzelmi) konfliktust, mert Gui és René története már véget ért.
Örülök, hogy megmosolyogtattalak. :) És köszönöm, hogy írtál. :)

Nagyon ötletesnek találom az alapsztorit, főleg hogy egy mozgássérült az egyik főszereplő. Viszont Olga és Misha kapcsolata nekem nem volt világos, és a történetben néha nem tudtam követni egy-egy gondolatot, mondatot, megjegyzést, nem értettem hogyan kapcsolódik ez most ide (lehet én nem figyeltem oda eléggé). Ennek ellenére imádtam olvasni, és a stílusod még mindig lenyűgöző, gratulálok! Repülök is a következő írásodhoz! :)

Örülök, h tetszett az alapötlet.:)
Valóban nem egy egyszerű történet ez. Még senki nem mondta, h nehéz követni egyes gondolatokat benne. Vagy nem merték mondani. :D Saját magam sajnos nem tudom objektíven nézni, sem átlátni, mert ezek a gondolatok a fejemben vannak... és ráadásul csak a felét írom le annak, ami odabent van. ;)
Örülök, h ennek ellenére jó olvasmányélménynek találtad. :3
Köszönöm, hogy olvasod az írásaimat. <3
Ja... Olga és Misha szerelmesek egymásba. ;) Sötét és tiltott szerelem ez. xD

Először nem kapcsoltam, milyen extrát olvasok, a frissek felől jöttem, ott nem szerepel, kikről van szó, de aztán összeállt a kép. Asszem, kicsit elzoknisodott az agyam az utóbbi napokban, megyek aludni. :D
Nagyon cuki extra volt, köszi, hogy megmutattad Félix gondolatait is.:3

Ez volt a lényeg... Hogy ne kapcsolj azonnal. ;)
Szép álmokat! :3

Köszönök a fogalmazást, részemről csillagos ötös. Nagyon jó hogy gyerek szemmel mutattattad a történetet, a szeretetet. Tetszett

Örülök, hogy tetszett. :3 Köszönöm szépen a csillagos ötöst. ;)

:D Ez nem kiröhögés, hanem egy hatalmas mosoly, érdekes volt a szemszög, még nevek említése nélkül is simán hozzá lehetett kapcsolni Renéhez és Guihoz. Nagyon tetszett köszönet érte. Érdekes volt olvasni, hogy is láthatja Félix az apja életét kívülről. Megint egy nagyon jót alkottál, gratulálok :)

Köszönöm szépen. :3
Reméltem is, hogy hamar rá lehet jönni, kikről szól a fogalmazás, de azért szerettem volna egy kis aha-élményt is csempészni az olvasásba. ;)

olvastam
kellene meg egy kis ido,mire igazan meg tudnam fogalmazni a gondolataimat,de mivel kusza eszu vagyok,nem biztos,hogy vissza ternem.
nem kell mondanom,hogy minden egyes alkalommal meglepsz es megdobbentesz.
azzal,ahogy latod a vilagot,ahogy gondolkodol,ahogy sikerul szavakba ontened.
nagyon jo megfigyelo vagy,es vissza is tudod adni,azt amit latsz.
be kell vallanom Ő egy kicsit ismeros volt nekem...lehet talalkoztam mar vele.../na annyira nem vagyok nagykepu h arra gondoljak,hogy a tukorben/
na jo befejezem,mielott meg hulyesegeket kezdenek irni.
koszonom .

Szia Nori! :3
Írj még nekem sok ilyen hülyeséget. ;)
Örülök, hogy meg tudlak lepni.
Örülök, hogy Félixszel ellentétben a szavak könnyebben jönnek ki az ujjaimból, mint a számból, mert ha nem így lenne, téged (titeket) sem ismertelek volna meg. 
Ő… Ő az én örök kedvenc karakterem, ezért térek folyton vissza hozzá.
Mizu megmondta, vigyázzak, mit írok le, és hogyan bánok a szereplőimmel. Igazat adok neki. :D Egyrészt, mert ha már megalkottam valakit, akkor felelősséggel tartozom érte, másrészt, mert sosem lehet tudni, mikor kelnek életre. ;)
Én köszönöm a kommentet. <3

(u.i.: Nem véletlenül kapott ez a történet extrát szülinapi meglepetésként. ;))

tudom kikrol van szo,bar bevallom az ongyilkossagos dolog utan nem olvastam tovabb.neki futottam,de nem ment.
probaltam.
mindkettot.
es igen..nem olunk karaktert (vagy ha igen feltamasztjuk nagyon gyorsan) en csak egy hajot sullyesztettem el a szuleimmel, ket napon belul oda lettek a kinai nyugdijjasok,meg gyerekek.

Hihetetlen, hogy még csak most találtam rá az írásaidra (kezdve az "Érints meg!"-gel), hiszen hatalmas Yaoi fan vagyok már évek óta. Mindenesetre ahogy időm engedi el fogom olvasni az összes sztoridat.

Olyan fantasztikusan írsz! Imádtam ezt a történetet. Máté karakterét is, annyira érződött hogy nagyon szereti az öccsét és az apját. Bár sok fogalmam nincs az autizmusról, nekem mégis valóságosnak tűnt Marci viselkedése. Lehetett a sztorin nevetni, szomorkodni, nagyon élveztem olvasni, gratulálok!