Óh, mennyire vártam mindig a következő részt. Nagyon megszerettem ezt a párost. De csodás lett a vége. Köszönöm, hogy olvashattam.

:3 Köszönöm, hogy végigkísérted a fiúk történetét. ♥

Ó, óóó! Pedig annyira reménykedtem, hogy még tartani fog, mert tényleg nagyon megszerettem őket. Kicsit tragikusnak érzem, de végülis lehet itt volt az ideje a zárófejezetnek.
Amúgy azt hiszem, méltóan zártad le ezt a rettenetesen tökéletes történetet. És imádom, hogy még egy ennyire egyszerűnek tűnő részbe is mennyi bölcsességet tudtál beleírni. :D
Jajj, nagyon fognak hiányozni a srácok. (Pedig mennyire ódzkodtam.. :D)
Köszönöm, ezt a lenyűgözően édes és csodálatos kis érzelmi hullámvasutat!

Tőled különösen jó ezt olvasni, tekintve a kezdeti idegenkedést Mátétól és Árontól. ;)
Na, itt a stresszor. :D :D De nagyon örülök, hogy tökéletesnek találtad. :3
Öntudatlanul bölcselek oda mindig mindenhova. :P
Nekem is hiányozni fognak.
Köszönöm, hogy olvastad, és örülök, hogy megszeretted. :)

Szia!
Van bennem egy cseppnyi szomorúság, hogy befejezted ezt a történetet, mert nagyon-nagyon szeretem, de olyan szellemes véget írtál, hogy szinte örülök, hogy ez volt az utolsó! :D (azt hiszem megint hozom a formám a zagyvaságokkal)
Elgondolkodtam, hogy vajon egy blogot meddig ír az ember? Ha azért kezdte, mert ki kellett engednie a belső feszültséget, mert "hangosan" kellett gondolkodnia problemákról, dolgokról, akkor amikor ezek megoldódnak az életében? Vagy ha a nagy örömét akarta szétkürtölni a világban, akkor amikor megborul a harmonikus boldogság, vagy amikor az újdonság varázsa megszokássá válik? .... Én speciel borzalmas naplóíró vagyok, de talán azért se megy nekem, mert az életem csak időnként, kvantumokban kapja a jó sztorilehetőségeket... na mindegy :D Máté csodás blogja után inkább letagadom, hogy valaha próbálkoztam ilyennel :D
Egyébként nem is értem, hogy tudsz ennyi féle karaktert megalkotni, és mindegyikük nagyon más. Ez a páros (Máté&Áron^^) annyira eszméletlenül aranyos, cuki, zabálni való, hogy hogy hogy nem is tudom, elolvadok, de komolyan :D:D Szerintem előléptek a kedvenc párosommá, bár már régóta imádom őket, ez a befejezés felrakta az i-re a pontot :D
Köszönöm, hogy olvashattam! :):)

Szia Aileen!
Én is nagyon szerettem ezt a történetet. Éppen ezért örülök, hogy jónak találod a végét. :) Az az igazság, azért döntöttem a befejezés mellett, mert féltem, hogy időközben veszít a sztori a sodrásából, vagy kifáradnak a karakterek. Bevallom, engem rendesen lefárasztott Máté és Áron. :D
Értem mire gondolsz, egyáltalán nem zagyva. :)
Nem tudom. Sosem írtam napló szerű blogot. Én általában a hangulataimat örökítem meg egy képpel, vagy egy idézettel, egy zenével. Nem tudnék olyat írni, mint Máté. :)
:3 Én sem tudom. Ez egy kicsit ijesztő. :D
Köszönöm szépen, hogy olvastad, és köszönöm a gondolataidat. Sokat jelent, hogy azt mondod, jól sikerült a vége. :3 (Ezt másodszorra mondom xD, de tényleg rástresszeltem egy kicsit. Nagy volt a tét.:))

És akkor a férfiak csodálkoznak, hogy micsoda elvárásaink vannak és ha nem kapjuk meg, inkább az oldaladon múlatjuk az időt. Disney helyett Carolt a népnek! :3
Annyira édesek és annyira szépek és annyira lenyűgözőek ezek ketten, hogy arra szavak nincsenek.
Köszönöm! <3

Azt mondod, magasra emelem a lécet? xD
Az én pasijaim már csak ilyenek... ilyen mesebeliek. ;)
Nagyon örülök, hogy szerethetőre sikeredtek a karakterek. :3 (Főleg azt nagyon jó tudni, hogy nem csak én szeretem őket. :D)
Köszönöm szépen a kommented. :)

Szeretem a figuráidat, szeretem a helyszíneket, szeretem a hangulatokat, szeretem, szeretem, szeretem... mindent, amit eénk festesz. Menjünk Versailles-ba. :D

:3
Menjünk! Menjünk! :)

Annyira de annyira jól esett most ezt elolvasni. Épp iszonyatos tanulóüzemmódban vagyok (vagyis kéne lennem..) és ahh ^^ Bocsi, de most csak ennyi jön ki belőlem :D
Amúgy érdekes, hogy tökre tudok azonosulni Pascallal, az alapjellemünk (már amennyit eddig megismertünk belőle) egészen hasnolít...
Hajrá!
Byebye

Örülök, h jól esett. ;)
Kitartást a tanuláshoz! (Élvezd ki minden percét...:))
Pascalt egyre jobban szeretem, szép lassan az egyik kedvenc karakteremmé növi ki magát.

Köszönet a fejezetért, lassan csak közelednek egymáshoz. Azt hittem jó hosszú részt kaptunk, de azért tűnt hosszúnak, mert kétszer tetted fel.
Most kénytelen leszek aludni. Köszönet a munkádért, és várom a folytatást.

Köszönöm, h szóltál. :) (Tuti nem vettem volna észre a bakit, kicsit szét vagyok esve.) Az is csoda, h ez a rövidke rész megszületett. :(

Miután totálisan Carol-függő lettem, muszáj ide is kommentelnem. Annál is inkább, mert ehhez hasonló yurit még nem olvastam: gyönyörű történet, elbűvöl és elringat, és amint már mélben írtam: a Nőbe gyorsan bele tudnék szeretni, Léa figurája pedig távol áll tőlem, mégis közel tudod hozni, átélem és átérzem őt. Ez a te varázslatod, és én boldog vagyok, hogy elvarázsolódhatok általad, köszönöm az élményt. :33