Ez annyira édes volt, hogy arra egyszerűen szavaim nincsenek. Mindig eldöntöm egy-egy szösszenetedről, hogy "na ez a kedvencem", aztán mindig hozol egyet, amit sokkal jobban megszeretek. :D Bár ezúttal tényleg úgy érzem, hogy Dannyék története a favorit. :)

Köszönöm!

:3
Na, de csak addig, amíg meg nem írom a következőt. ;) :D
Örülök, h tetszett, és köszönöm a visszajelzést.:)
Már sokszor megfigyeltem, de mindig meglep, h azok az írásaim aratják a legnagyobb "sikert", amelyekkel kevésbé vagyok elégedett.
(A Life-Journal kikapcsolódásnak indult az Évszakok után, és a legolvasottabb írásommá vált, ezért 'sajnos' muszáj most már - így a vége felé - komolyan vennem.xD)

Hát, az egyszerű mindig nagyszerű elv szerintem nálad is igaz. Amúgy sem spilázod túl a történeteidet, de amikkel nem vagy megelégedve, valahogy mindig azok a legbájosabbak, tényleg. :)

(Bár bevallom, én a Life-Journalt egy darabig olvastam, aztán abbahagytam. Egyszerűen nem tudtam megszokni a magyar neveket. Lehet valamikor harmadszorra is nekifutok. :D)

:O :O Soha nem hittem volna, h a nevek ilyen fontosak egy történetben. :O :O Most sikerült ledöbbentened. :O :O
Ha a történet maga nem tetszik, az okés, de hogy a nevek tartsanak távol tőle... :O
Most mi a különbség? Józsi ugyanúgy szereti Bélát, mint Alan Yoitét. :"D
Amúgy én sem rajongok a magyar nevekért. :) De a Máté és az Áron, szerintem gyünyörűek, olyan beszédesek. (Persze, elfogult vagyok.:D)

Lehet, hogy ez csak az én dilim, szóval így nem tudok diagnózist felállítani, hogy tényleg fontos-e. Igazából nincs gondom a magyar nevekkel, nagy eséllyel inkább csak megszoktam, hogy egyetlen általam olvasott történetben sem voltak magyar nevek, pláne, hogy évekig csak fanfictionöket olvastam - aztán a szokás maradt. :D
De tényleg nagyon szép ez a két név, azzal egyetértek. De hát... :D
Amúgy aaa... talán 6. fejezetig ennek ellenére is eljutottam. :3 De alapvetően imádom a történeteidet, és zavar is, hogy ennyi tart vissza, ezért vagyok úgy, hogy három a magyar igazság - harmadikra csak végigolvasom. :D

Nem csak a te dilid. :"D Végeztem egy gyors közvélemény-kutatást, és bizony csúnyán elvéreztek a magyar nevek. (Bár, Mizukiéknak köszönhetően, hamarosan jön Dezső és Rezső története. xD)
Ha elfogadsz tőlem egy tanácsot, azt javaslom, hagyd ki az életedből ezt az írásomat. Az olvasás legyen öröm és ne bosszúság forrása. ;)

Hát ez vicces, én is nemrég voltam a Zeneakadémián, és pont kórusos koncertet hallgattunk meg :D Tetszett ez a szösszenet, szeretem, amikor illusztrálod is az eseményeket, és imádok mindent, aminek zenéhez van köze, vagy tánchoz (Évszakok^^).

Csak nem a Magnificatot?
Örülök, h tetszett az új szöszi. :)
Én is imádom a zenét. Ha tudnék hangszeren játszani, nem lenne szükségem a szavakra. Vagy ha rajzolni tudnék... Vagy ha... :D

Deeee, hát ez mekkora XD
Hát igen, az ember életében sok a ha, de te találtál egy eszközt az önkifejezéshez, és irtó jól is használod ;) de persze lehet valaki polihisztor somehow :D

Kicsi a világ! ;) :D (A Tóth Péter féle Stabat Mater volt a kedvencem :))
Köszönöm, igyekszem jól használni a klaviatúrát. :3

(Nekem a régi öreg klasszikusok a végén tetszettek a legjobban :D)

Ez jó volt...felderítette a napomat,amilyen szomorúan indult a történet úgy mosolyogtam a végén.
Hiába próbáljuk letagadni a szerelmet az biztosan előtör valamikor ha elfogadják ha nem.
Köszönöm ezt az új szöszzenetett,még sok ilyet kívánok magunknak.

Örülök, h megmosolyogtatott a történet. :3 Köszönöm, h olvastad. :)

Nagyon tetszett, még mindig sajnálom a név változtatást :( nekem tetszett az első változat is ;)
Nem látványosan, de érezhetően változnak a szereplők ahogy egyre több figyelmet fordítanak a másikra. Kíváncsian várom mit hoz nekik a jövő, és hogy Pascal mennyire fog hasonlítani Vagabondra :) köszönöm, hogy olvashattam

Örülök, h tetszett. :3
Na jó, de Te elfogult vagy. :P :)
Én is kíváncsi vagyok, mit hoznak ki egymásból és belőlem a fiúk. ;)
Köszönöm, h olvastad.