azt hiszem mindenki ettol fel,hogy masok szamara lathattalanna valik/sokaig en is ettol szenvedtem/ es sajnos nem mindenkinek van olyan szerencseje,hogy megtalalja azt az egy valakit,aki ujra lathatova teszi.
koszonom.hogy leirtad,megirtad ezeket a gondolatokat nagyon sokunk neveben.

Azt hiszem, abban az esetben, ha nincs kéznél senki, muszáj saját magunkat láthatóvá tennünk - nekem ebben az írás sokat segített. :)
Talán az a tökéletes pillanat, amikor egyáltalán nem érdekel, hogy látszol-e, csak az érdekel, hogy vagy - és ennek a ténynek nagyon örülsz. ;)
Köszönöm, hogy olvastad, és köszönöm a kommentet. :3

Ez a fivérke egy tünemény, imádtam róla olvasni. <3
Csodálatosan írtad meg, ahogy egy komor, sötét helyet bevilágít a mosolygó fény úgy, hogy az ember alig érzékeli az árnyékokat, a kontraszt megbújik a sarokban, és szinte csak Tomikát látjuk.
Ezt az édes fickót küldd már errefelé is egy kicsit, köszike. :D

Köszönöm szépen. <3
Tomika mindenhol ott van, csak nem mindig könnyű rábukkanni. ;)

Máris kedvenc lett, nagyon örülök, hogy ők is kaptak egy sorozatot.
Tetszett, ahogy hoztad a két "anyát", fúú, de utáltam őket!
Különösen tetszett a két gyerek rajza, a jellemük, ahogy egymáshoz viszonyulnak, minden.
Misha már most izgalmas figura, és ugye tudjuk, hogy később még inkább az lesz. :D Viszont nem tudjuk, mi fog történni a továbbiakban, és én alig várom, hogy Misha Sasha elé kerüljön a listán. :D
Köszönöm, hogy írod. :3

Örülök neki. :3
Pontosan ezért kezdtem el írni ezt a sorozatot... Mert a két "gyerek" viszonya megérdemel egy saját történetet... No, és persze hogy Misháról írhassak. :))
Hát bizony, a találkozás elkerülhetetlen. ;)
Köszönöm, hogy olvasod az írásaim, és kommentelsz nekem. <3

Szia!
Most egyszerre két történethez kommentelek :)
Először legyen a Gemini miri, mert ugye az volt előbb. Ugyan nekem nem voltak az ikrek a kedvenc párosom, sőt én vagyok az egyik olvasód, akinek az incest már kicsit átlép egy határt :D:D de hát, még így is muszáj volt elolvasnom, mikor megláttam a frissek között. Őszintén szólva nagy kő esett le a szívemről, amikor kiderült, hogy nem vérrokonok igazából... Nagyon érdekes történetnek ígérkezik, és már az Évszakokban lehetett tudni, hogy sok mindenen mentek keresztül mire Sashával találkoztak :( Csodálom őket már most azért, hogy képesek voltak (talán inkább Misha) az életüket valamilyen szinten irányítani, és hogy végül (mert most ugye érdekes, hogy előre tudjuk a sztori végét :D) a számukra legjobbat hozták ki az addigi életükből. Kíváncsian várom a folytatást^^
A szösszenet: naaaagyon cuki volt!!! :D és ez a férfivérke szó XD nem tudom, hogy ezt te találtad ki, vagy hallottad valahol, de annyira borzalmas, hogy már jó :D:P Könnyed, de mégis izgalmas sztori, jó volt olvasni :)
Én is kicsit megijedtem, amikor olvastam az utóiratot, de azért megnyugtattál most^^ Én egészségügyben fogok majd dolgozni, és most irtó kíváncsi lettem, de ez csak szakmai ártalom, szerintem már páran le akartak ütni a sok kérdezősködésem miatt... XD
Szóval akkor tényleg remélem, hogy minden rendben veled, és további szép napot neked! :)

Szia!
Remélem, sikerül olyan történetet kerekítenem köréjük, hogy ezúttal megszeresd az ikreket. :) Szeretem több szemszögből megírni ugyanazt a történetet, amely így (ha elég ügyes vagyok) nem is lesz ugyanaz. ;) Remélem, sikerül fenntartanom az olvasói kíváncsiságot, annak ellenére, hogy nem zsákbamacska a történet vége.

Jelenleg azt hiszem, én találtam ki, de nem néztem utána, hogy más is használta-e már – valszeg igen, mert annyira adja magát. :D

Nagyon érdekes a visszajelzésekben azt olvasni, hogy milyen cuki és könnyed ez a történet. Megírni is nagyon könnyű volt, pikkpakk már ott is volt a képernyőn pár óra alatt. :) De valójában ez a történet (a fejemben) sötét és nehéz. Újabb bizonyíték arra, hogy az írás milyen csodákra képes, és mennyire nagy szükség(em) van rá.
A jegyzetből töröltem az ijesztgetős részt. :)
Nahát! Nagyon szép szakmát választottál.
Ó, én nem vagyok az a verekedős fajta! ;) (Semmi komoly tényleg, csak nem szabad elhanyagolni – sajna mindent az utolsó pillanatra hagyó típus vagyok. :D)
Köszönöm, Neked is szép napot!

(Meggugliztam a férfivérkét. Nem adott ki találatot. :D)

Köszönöm szépen mindenkinek a kedves szavakat!
Nem akartam senkit megijeszteni, mégis úgy tűnik, hogy sikerült. :(
Szerencsére semmi komoly bajom nincsen. Van egy középsúlyos hiánybetegségem, ami miatt időközönként a nappali kórház vendégszeretetét élvezem reggelente.
Csak azért említettem meg a jegyzetben, hogy Tomika (a nővérke, nem a meleg fiú ;)) valóban ”létezik”, mert jó tudni – szerintem – , hogy valóban vannak ilyen csodás emberek. :3

Szia! Nagyon tetszett a Tomika ficced, azt gondolom, amit Nara írt, hogy tényleg jó néha ilyen igazi, sztereotíp meleg szereplő életéről is olvasni. Remélem, nincs semmi komoly bajod, és közben már meg is gyógyultál ! :) Köszönöm a ficcet.

Szia! Örülök, hogy tetszett.
Érdekes, amit írtok. Egyáltalán nem volt szándékomban sztereotip szereplőről írni, Tomika személyisége csak véletlenül sikeredett ennyire melegre. ;) Mindenesetre én nagyon megszerettem. :3 Talán levonhatom a következtetést, hogy a tipikusan - azaz a közvélekedés szerinti - meleg fiúk kedvesek, érzékenyek, figyelmesek és viccesek. :)

Először is köszönöm a történetet.
A végén írtad, hogy a nővérek segítettek az utolsó két hétben. Nem tudom mikor írtad ezt a szösszenetet, de remélem már minden rendben van veled, és meggyógyultál!!

Szívesen. :3

Szia!

Nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy az utóbbi időben két szösszenet is született, és egyúttal eszembe jutott az is, hogy pofátlanul keveset írtam neked visszajelzést, pedig nagyon tetszenek a történeteid. Azt hiszem még a Szeplők-re írtam neked egyszer a Merin. (Ami egyébként még mindig abszolút kedvenc. Emlékszem, amikor a végére értem, nem is tudtam eldönteni, hogy sírjak-e, vagy nevessek, de azonnal újra kellett olvasnom. És amikor később még egyszer újraolvastam, akkor is ugyanannyira tetszett, pedig már tudtam a végét. De így is gyönyörű volt.)

A Tomika című írásod leginkább azért tetszett, mert tényleg jellemző, hogy egy korai félreértés így el tudja vinni két ember kapcsolatát valami teljesen fura irányba. Miközben Tomika/Krisztián lehet, hogy tényleg dühös volt a vezetőség döntése miatt, azért nem gondolta annyira komolyan, hogy emiatt a kutatóra legyen dühös. Attila drága meg teljesen beparázott tőle. Nagyi karakterét imádtam, ha egyszer megöregszem, én is ilyen akarok lenni :) Egyébként igazán remélem, hogy jobban vagy már, akármi miatt is voltál kórházban. Megmondom őszintén, engem már a tűk és a vérvétel leírásától is az ájulás kerülgetett néha ^^" annyira rossz :S

Az I<3 Budapest is vicces volt, tiszta multikulti :) Örülök, hogy egymásra találtak.

Ezt szeretem nagyon a történeteidben, hogy olyan reményteliek :) Jó érzés olvasni őket, ez mindenképpen közös. Azt pedig igazán csodálom, hogy mindegyik történet valahogy teljesen másképp szép, és másképp fog meg. Nagyon sokszínűek.
Jaj, emlékszem, még a metróvezetős tetszett nagyon, az másik kedvenc :) Szeretem az ilyen kicsit valószínűtlen véletleneknek köszönhetően összejövő szerelmes történeteket, mert izgalmasak, és mert tapasztalatból tudom, hogy néha tényleg ilyen furán történnek meg a legjobb dolgok ;)

Szóval azt hiszem, csak azt akartam mondani, hogy nagyon tetszenek a történeteid. Kreatív vagy és igazán tehetséges. Remélem még sok hasonlót olvashatok tőled :) És igyekszem majd ki is mutatni a tetszésemet, és nem csak sunnyogni itt az oldaladon :)

puszi <3

Jaj, és azt teljesen elfelejtettem, de azt is akartam írni, hogy Tomikában az is tetszett, hogy olyan nyilvánvalóan meleg volt. Mármint ez most furán hangzik, de tudom, hogy főleg persze inkább a fanfic-világban, de nagyon szeretünk rohadt maszkulin pasikat összehozni meg minden, pedig azért nem mindig ez a helyzet :D Nagyon jó volt a karaktere, szimpatikus volt, mosolygós, meg cuki. Kíváncsivá tettél, milyen, amikor komoly.
Na, azt hiszem, tényleg ennyit akartam :D