Bemutatkozás 

 

"Ars poeticám"?
– Olyat írni, amilyet
olvasni vágynék. 

(Fodor Ákos)

 

Hát te? – „Én? Mi leszek? Természetesen költő és hadvezér!” (Ha nem lehetek bodzafa, gondolta Medve.)

(Ottlik Géza)

 

Van, ki gyorsan fut.
Van, ki gyorsan olvas, ír.
Én gyorsan érzek.

(Fodor Ákos)

 

Azért írok, hogy ne féljek. Azért írok, hogy otthon legyek. Azért írok, hogy ne legyek otthon. Én nem tudom, miért írok. Csak írok. Én úgy írok, mintha engem is írnának. Én azért írok, mert egy másik embert keresek. Én azért írok, mert magamat keresem. Én azért írok, hogy megtaláljanak. Én azért írok, mert érdekel a múlt. Én azért írok, mert érdekel a jövő. Én azért írok, mert érdekel a jelen. Én azért írok, mert szeretni akarok. Én azért írok, mert keresek. … és amikor írok, megtalálom.

(Darvasi László verse nyomán)

 

Fiatal lány volt, ám ölébe ejtett
Szemmel már úgy ült, mint dús terhű nő,
Ki révedezve sejti már a rejtett
Jövőt, mely szíve alján csendbe nő,
Maga körül minden zajt elfelejtett,
Lesiklott róla Gond, Tér és Idő
Körötte durva, lármás utasok
Tolongtak, s ő csak ült és olvasott.

(Tóth Árpád)


Ki vagy te?
Kis vers vagyok egy lapon,
ahol van hely még egynek.
Oszd meg velem e fehér mezőt,
mely széles, mint egy holdnyi hó,
tiszta, de ezek az apró nyomok,
akár a madárléptek.
Gyere. Most.
Ez a hullám medre.
A villámlás utáni pillanat.
Csöpp szeletkényi csönd 
a zene végén.
A fagy olvadás előtt.
Dőlj le mellém.
Formázz angyalt.
Formázz ördögöt.
Formázd önmagad.

(Word and Pictures)