Szia!
Már alig vártam az új részt, és nagyon tetszett, csak azt sajnáltam, hogy most külön-külön írtál róluk. Bár kárpótoltak a telefonbeszélgetéseik (amik iiiirtó édesek voltak^^), meg az, hogy kicsit többet megtudtunk Laurent családi helyzetéről (ez már elég régóta izgatta a fantáziám), imádtam a badass, száguldozó Pascalt :D az összes beszélgetést, ami lezajlott (pl "Ha ezt elmondod Sophie-nak, kinyírlak." :D).
Szóval nagyon-nagyon király fejezet volt!!! :)
Már most alig várom a kövi részt^^
Aileen

Szia! :)
Hát, mert nem tartózkodtak egy helyen. ;)
Az volt a célom, hogy Laurent-t egy kicsit jobban megismerjük, és hozzá valahogy nem illik sem a hosszú leírás, sem a monologizálás, ezért beszéltettem. :)
"Badass Pascal" :"D
Köszönöm szépen. Örülök, hogy tetszett. :3

Dalocska Neked. :)
Damien Rice (legújabb szenvedélyem) - The Box
https://www.youtube.com/watch?v=aFg6xl7xkKQ

Juhúú, köszönöm a zenét^^ nagyon szeretem, ha küldenek nekem, meg azt is, ha én küldhetek valakinek :D Ez egy nagyon szép dal, még párszor meg kell hallgatnom :)

Szia! Boldog Nyulat és sok locsolót (bár már lassan túl vagyunk rajta).
Nagyon tetszett az új rész, Pascal nagy kedvencem és már Laurent stílusát is szokom - örülök, hogy egyre többet tudunk meg róla, és remélhetőleg "gyógyul" majd, ha elfogadja a szeretetet. Mindenesetre nagyon tetszett, hogy ellopták a cicust, ugye hallunk még felőle?
Köszönöm, hogy olvashattam. Jó pihenést! Vic

Szia!
Totál megkésve kívánok én is Boldog Nyulat Neked.
Örülök, hogy tetszett az új rész. :)
Sosem voltam egy nagy macskás, de levett a lábamról egy gyönyörű vörös dorombológép, akibe szerelmetes lettem. :D Szóval, hallunk még Laurent új házi kedvencéről is a következő részekben. ;)

Új szokásra teszek szert mától. :) Küldök egy dalt.
Pár napja fedeztem fel magamnak Kajiura Yukit, gondoltam, megosztom veled az egyik kedvenc dalomat tőle. :)

https://www.youtube.com/watch?v=bt-Zeron0hU

Köszönöm szépen :)
Jó éjt!

Szia!

Elolvastam az 5. részt is, köszi a linket! Nagyon szuper :))

Szia!
Szívesen. :) Örülök, hogy tetszett. :3

Laurent érdekes, izgalmas figura, kifejezetten kedvelem, és jól meghökkentett, amikor olyan közönséges volt a fürdőszobában. Aztán ez abszolút a helyére kattant, és egészen nyilvánvalóan Pascal is tudja, hogy Laurent hamis kép mögé rejti a valódit. Kíváncsi vagyok, a rózsa meddig meresztgeti még a tüskéit.
Szép volt, köszönöm, hogy olvashattam. :3

Laurent nevében is köszönöm. ;) <3

Az igaz, hogy rejtőzködik a fiúcska, de azt sem tagadhatom, hogy ő bizony ilyen... kicsit szúrós, kicsit közönséges... ilyen... Laurent-os. :)

Szia!
Igazából ez már a második kommentem, csak az első a vonat csodás wifijének (meg talán a sors kezének) hála nem ment át...úgy felhúztam magam, hogy összecsaptam a tabletem, és inkább gondolkoztam. Nos, igen. Arra jutottam, hogy jobb is így, mert egy elhamarkodott ítéletet kaptál volna :D viszont így, mivel szétgondolkodtam az agyam (és még nem értem a végére..! :/), egy csonka kommentre futja.
A lényeg, hogy először is irtóra vártam a fejit^^ aztán mire a végére értem az első gondolatom az volt (amit nem szerencsésen le is írtam, meg most is leírom...), hogy kezdem nem bírni Laurent stílusát. Kicsit nehezen fogalmazom meg magamnak is, de azért nagyrészt a gondom a sok káromkodása, a maradék meg... pont azok, amiket Pascal szeret benne :D szóval minden jó úgy ahogy van! Hurrá :D Na jó, igazából arra jöttem rá, hogy tényleg olyan, mint egy rózsa. Csak neki nem tövisei vannak, hanem bazi nagy lándzsái. Ez főleg még az előző fejihez tartozik, egyébként (csak hát ugye akkor nem írtam neked -.-).
Várom már, hogy kiderüljön mi Laurent rejtett képe, mert így nem tetszik, és khm innentől kezdve indulnak be a gondolatlavináim. Szóval nem is cséplem tovább a szót. :D Talán majd egyszer tudok értelmes hozzászólást is írni neked, csak ahhoz az kéne, hogy ne legyek egy érzelmi analfabéta (vagy legalábbis diszlexiás)...
Miket ki nem hozol belőlem a sztorijaiddal o.O :D
Aileen ^^

Szia! :)
Nem vagy érzelmi analfabéta, ezt mutatja az is, hogy így felhúztad magad. ;) Örülök, amikor egy karakter ilyen érzelmeket ébreszt, mert azt bizonyítja, hogy élőre és összetettre sikerült. (Ilyen figura René is. Sokan küldték már el melegebb éghajlatra.:D)
Laurent számomra is kihívás, mert egy olyan alakot kell megalkotnom, akinek a stílusa távol áll tőlem, de éppen ezért szeretem őt nagyon. A következő részben ő lesz az abszolút főszereplő, talán egy kicsit jobban lehet majd érteni a viselkedését, de az is meglehet, hogy ő minden különösebb ok nélkül egyszerűen csak ilyen. ;)
Nagyon örülök, hogy gondolatlavinákat indít el benned a történet és Laurent. - Egy szerző számára ez a legnagyobb öröm (és egy kicsit dícséret). :3

Csak nem hagyott nyugodni a kommented. :)
Végre volt egy kis időm átgondolni Laurent-t, és újraolvastam az utolsó két részt (legalább javítottam néhány hibát is :D). Saját tapasztalatból tudom, hogy ha nem sikerül megkedvelnem egy szereplőt, akkor megette a fene az egész történetet, ezért nagyon remélem, a következő fejezetekben Laurent-nak sikerül megemberelnie magát. ;) Az igaz, hogy nem túl szofisztikált a stílusa, de valahogy így akart megszületni ez a karakter. Számomra az egyik legkedvesebb figurává vált. (De lehet, csak azért, mert megbabonázott annak a fiúnak a szépsége, akit az „arcának” választottam ;).)
Adj esélyt a srácnak… Pascal okos fiú, tudja, ki az, aki megérdemli a szerelmét. :)

Szia!
Laurent szép, úgy mint René, és ez fontos is a sztoriban, többször említésre kerül, és bennem (meg talán másokban is) ez azt vonja maga után, hogy nagyobb elvárásaim lesznek felé. Ez am teljesen hülyeség, de tényleg azt figyeltem meg, hogy aki kívülről tökéletes, az legyen belülről is az...pedig ez hogyan is lenne lehetséges? Szóval amikor egy kívülről tökéletes emberről kiderül, hogy belülről már nem is annyira az (meg hát mi is számít tökéletességnek? nyilván mindenkinek más és más), akkor jön a teljes összezavarodás, legalábbis részemről. Akkor én most még bírom őt? Vagy csalódtam? De hát persze ő is egy egyén, más mint egy elképzelt angyali teremtés... Laurent esetében szerintem még nagyobb a kontraszt, mint Renénél (én Renére egy pillanatig sem haragudtam, vagy valami, még az Arc az álarcon-ban sem). Egyébként ráadásul engem egyáltalán nem szokott zavarni a káromkodás, valahogy úgy érzem a fiúkhoz hozzátartozhat, semmi gond nincs vele :D Érdekes, ahogy ezeken gondolkoztam eszembe jutott egy rész a Jó reggelt, René!-ből: amikor René káromkodik, Gui rászól, hogy ne tegye, mert közönségessé teszi, és nem illik hozzá. Valahogy így vagyok én most Laurent-nal :)
Szóval szerintem csak idő kérdése, hogy betörjön engem a sztori, és elfogadjam, hogy Laurent is ember, nem angyal.
Afelől pedig szemernyi kétségem sincs, hogy minden úgy alakul, ahogy annak lennie kell^^
Aileen :)

Utólag, de annál nagyobb szeretettel kívánok nagyon boldog szülinapot.