"A diszortográfia tünetei:

fonetikai hibák - a leírt szavak vizuális hasonlósága alapján téveszt, (pl: kép-gép, osz-oz, gyújt-gyujt )

vizuális hibák esetén a hangzás ugyan megfelelő, de a leírás hibás, (pl: menj, adj, áztat, vágtat) - ilyenkor a fonetikai rendszerre lehet építeni, mert a hibát a már ismert szavak előhívása okozza, azaz a hiba a "lexikonukban" van

betűk felcserélése -( pl: gyanús-lyanús, nyuszi-Gyuszi)- lehet hallási, vagy a hangok elkülönítésében jelentkező hiba, de lehet a vizuális felfogóképesség zavara is

Betoldási és kihagyási hibák-( pl: redő - rendőr, krokodil-korokodil, vagy bicikli - bicili, kormos-koros)- ez lehet lexikális, vagy fonetikai hiba következménye, de okozhatja hallászavar is, pl. a magas fekvésű lágy hangok esetében, mint amilyen az "sz"-hang

sorozathibák - ( pl.: szűrő-szőrű, képeskönyv-könyveskép) ilyenkor a szekvenciális szerveződéssel ( a dolgok megfelelő sorrendben való látása, felfogása) függ össze a probléma

értelmetlen hibák - mind az, ami eddig kimaradt, hiba van mind a kimondásban, mind a leírásban ( pl: csomóz-csumóz, lötyög-lütyög) a hiba szintén mind a lexikális, mind a fonetikai folyamatban van, ilyen esetben további nyelvi nehézségek is megjelenhetnek" ;)

:3

Az első sor ismerős...khm..valószínű nekem a szétszórt figyelmemet kellene kicsit összekaparni :D
Utolsó spamként (itt a kommentelős oldalon) hadd osszak meg veled a bénázásomért cserébe valamit :D Szóval tudtad, hogy az olvasás elsajátításával valamiben rosszabbak leszünk? Mint egy valamit vmiért elv alapján romlik a térben elforgatott alakzatok felismerése ideje. Persze itt nagyon rövid időkről van szó, de gondolom minden ms számít, amikor egy oroszlánt kell fölismerned a bozótosban...(még szerencse, hogy nekünk már nem kell az oroszlánnal megküzdenünk az ebédért) Az olvasásnál az agyban le kell gátolni azokat a pályákat, amik az elforgatott alakzatokat ismerik föl, mert a b az mindig b és nem lehet d, pedig tükörképei egymásnak. Kérdés, hogy akik ezeket a betűket keverik, vajon jobban teljesítenének az alakfelismeréses teszteken? Lehet, hogy ők a valaha élt legnagyobb vadászok leszármazottai és ezért annyira megerősödtek bennük azok a pályák, hogy nem lehet leblokkolni?... :D
Spam-estimese vége :D

:D Erről még nem hallottam, de nagyon érdekes. Lehet, hogy ezért fókuszálok mindig a legapróbb részletekre? :)
Jó tudni, hogy nem éheztek az ősök. ;)

Szia!
Nem túlzok, ha azt mondom neked, hogy péntektől kezdve olyan voltam mint egy narkós, aki tudja, hogy hamarosan kapja az új adagját (vagyis nagyon reméli ), és többször csekkolja, hogy vajon megerkezett e már a szállítmány...:D Tudtam, hogy ha most fogsz feltölteni, akkor az valószínű, hogy csak vasárnap lesz, de nem bírtam és tényleg többször feljöttem ide, hátha szerencsém lesz és már van fent új rész XD na de tegnap este meg is lett az eredménye a folytonos klikkelgetéseknek.
Jó rész volt, csak olyan rövidnek éreztem :( Dehát a te írásaidból sose elég, szóval... örülök annak, amit kapok.
Érdekes hogyan indulnak meg egymás irányába, miközben elvileg mind a ketten heterók. :) Aztán kérdés hova is érnek majd.
Tetszik egyébként ez a téma, a modellszakma, a fény és csillogás, a média. Messzebb nem is állhatna tőlem egyébként :D De itt talán még kontrasztosabban meg lehet mutatni a felszín alatti mélységeket. Mert ugye mi csak a kifutót látjuk, meg a magazinokat, és őszintén szólva még sose gondolkodtam el azon, hogy mi is van ezek mögött.
Most csináltam először olyat, hogy ide feltöltött képre kerestem rá, és tök jó mert ezzel nem tört meg a varázs vagy valami, mert ugye modellekről van szó, és az illető is az, tehát teljes egyezés :D
Na ennyi voltam, byebye! :)

Szia!
:D Hú, nem először keverik bele a nevem ilyesféle drogügyletekbe. :D De ennek csak örülni tudok. ;)
Azért lett rövidebb, mert az utolsó pillanatban jött egy ötlet, ami miatt megfeleztem a tervezett részt.
Pontosan ez a kihívás ebben a történetben, meg hát azt se felejtsük el, mi minden rejtőzhet a kép alatt. :)
Ez a téma tőlem is távol áll, sosem érdekelt a divat. De a balett sem érdekelt. :D Az érdekel, ami mögöttük van, és mögöttük emberek vannak, az mellékes, hogy a kifutóra vagy a színpadra rakom őket.
Ó, hát érdemes is rákeresni ezekre a fiúkra! ;) Laurent karaktere nagyon szorosan összefügg az eredeti modellről készült képekkel, vagyis azzal, amit én látok bennük, mert magáról a srácról nem tudok semmit, és nem is akarok tudni - elég az arca. :)
Köszönöm, hogy írtál, byebye! :)

Óh, mennyire vártam mindig a következő részt. Nagyon megszerettem ezt a párost. De csodás lett a vége. Köszönöm, hogy olvashattam.

:3 Köszönöm, hogy végigkísérted a fiúk történetét. ♥

Ó, óóó! Pedig annyira reménykedtem, hogy még tartani fog, mert tényleg nagyon megszerettem őket. Kicsit tragikusnak érzem, de végülis lehet itt volt az ideje a zárófejezetnek.
Amúgy azt hiszem, méltóan zártad le ezt a rettenetesen tökéletes történetet. És imádom, hogy még egy ennyire egyszerűnek tűnő részbe is mennyi bölcsességet tudtál beleírni. :D
Jajj, nagyon fognak hiányozni a srácok. (Pedig mennyire ódzkodtam.. :D)
Köszönöm, ezt a lenyűgözően édes és csodálatos kis érzelmi hullámvasutat!

Tőled különösen jó ezt olvasni, tekintve a kezdeti idegenkedést Mátétól és Árontól. ;)
Na, itt a stresszor. :D :D De nagyon örülök, hogy tökéletesnek találtad. :3
Öntudatlanul bölcselek oda mindig mindenhova. :P
Nekem is hiányozni fognak.
Köszönöm, hogy olvastad, és örülök, hogy megszeretted. :)

Szia!
Van bennem egy cseppnyi szomorúság, hogy befejezted ezt a történetet, mert nagyon-nagyon szeretem, de olyan szellemes véget írtál, hogy szinte örülök, hogy ez volt az utolsó! :D (azt hiszem megint hozom a formám a zagyvaságokkal)
Elgondolkodtam, hogy vajon egy blogot meddig ír az ember? Ha azért kezdte, mert ki kellett engednie a belső feszültséget, mert "hangosan" kellett gondolkodnia problemákról, dolgokról, akkor amikor ezek megoldódnak az életében? Vagy ha a nagy örömét akarta szétkürtölni a világban, akkor amikor megborul a harmonikus boldogság, vagy amikor az újdonság varázsa megszokássá válik? .... Én speciel borzalmas naplóíró vagyok, de talán azért se megy nekem, mert az életem csak időnként, kvantumokban kapja a jó sztorilehetőségeket... na mindegy :D Máté csodás blogja után inkább letagadom, hogy valaha próbálkoztam ilyennel :D
Egyébként nem is értem, hogy tudsz ennyi féle karaktert megalkotni, és mindegyikük nagyon más. Ez a páros (Máté&Áron^^) annyira eszméletlenül aranyos, cuki, zabálni való, hogy hogy hogy nem is tudom, elolvadok, de komolyan :D:D Szerintem előléptek a kedvenc párosommá, bár már régóta imádom őket, ez a befejezés felrakta az i-re a pontot :D
Köszönöm, hogy olvashattam! :):)

Szia Aileen!
Én is nagyon szerettem ezt a történetet. Éppen ezért örülök, hogy jónak találod a végét. :) Az az igazság, azért döntöttem a befejezés mellett, mert féltem, hogy időközben veszít a sztori a sodrásából, vagy kifáradnak a karakterek. Bevallom, engem rendesen lefárasztott Máté és Áron. :D
Értem mire gondolsz, egyáltalán nem zagyva. :)
Nem tudom. Sosem írtam napló szerű blogot. Én általában a hangulataimat örökítem meg egy képpel, vagy egy idézettel, egy zenével. Nem tudnék olyat írni, mint Máté. :)
:3 Én sem tudom. Ez egy kicsit ijesztő. :D
Köszönöm szépen, hogy olvastad, és köszönöm a gondolataidat. Sokat jelent, hogy azt mondod, jól sikerült a vége. :3 (Ezt másodszorra mondom xD, de tényleg rástresszeltem egy kicsit. Nagy volt a tét.:))

És akkor a férfiak csodálkoznak, hogy micsoda elvárásaink vannak és ha nem kapjuk meg, inkább az oldaladon múlatjuk az időt. Disney helyett Carolt a népnek! :3
Annyira édesek és annyira szépek és annyira lenyűgözőek ezek ketten, hogy arra szavak nincsenek.
Köszönöm! <3

Azt mondod, magasra emelem a lécet? xD
Az én pasijaim már csak ilyenek... ilyen mesebeliek. ;)
Nagyon örülök, hogy szerethetőre sikeredtek a karakterek. :3 (Főleg azt nagyon jó tudni, hogy nem csak én szeretem őket. :D)
Köszönöm szépen a kommented. :)

Szeretem a figuráidat, szeretem a helyszíneket, szeretem a hangulatokat, szeretem, szeretem, szeretem... mindent, amit eénk festesz. Menjünk Versailles-ba. :D

:3
Menjünk! Menjünk! :)