Hey^^
A csendes olvasókat is szeretem. :)
Örülök, h rátaláltál az oldalamra.
Byebye

Szia!
Régen írtam, ezért bocsi :( viszont ez nem jelenti azt, hogy ne követtem volna a blogot :D
Huh, sok minden történt... itt a végén erősen meglepődtem Áron viselkedésén, én nem mertem volna bejátszani egy ilyet, nagyon bátor, vagy inkább vakmerő. Vagy jobban ismeri Mátét, mint ő saját magát :D amit mondjuk kétlek, mert csak nem rég találtak ismét egymásra... hm bár külső szemlélőként bizonyos dolgok feltűnőbbek lehetnek, mint magának az érintettnek.
Na mindegy, most nem vagyok szómenéses hangulatban (vagyis még mindig...), de annyit elmondhatok, hogy még mindig imádom, ahogy írsz, és hálát adok valakinek, vagy valaminek, hogy rátaláltam az oldaladra :D
Ja, és újra olvastam az Évszakokat egyben^^ ooolyan jó!
Ja, és Marci annyira cuki tud lenni :)
Byebye

Szia Colett^^
Köszönöm szépen. ♥ Nagyon jó ezt hallani (olvasni). :)

Imádom az egész blogot. ♥♥♥ A kedvenc történetem a Life Journal,és nagyon várom az új részt. :)
Üdv : egy rajongód :)

Köszönet az olvasóimért! ;)

Köszönet az írásaidért!

Szia^^
Szeretem a kommentjeid, egyáltalán nem terhelnek le. :D
Bele kellet csapnom valamibe gyorsan, h túllendüljek az Évszakok hiányán.
Igen, a naplóforma egyszerre kötött és kötetlen, de igyekszem megtalálni az arany középutat és élvezhetővé tenni a stílust (még én is kísérletezek). Egyre inkább E/1-es mesélés lesz attól tartok - muszáj a történet érdekében.
Mindjárt kirakom a következő két részt és máris kiderül, sikerül-e megoldanom az interakció-kérdést. ;)
Örülök, h ezt megemlítetted – a ’speciális’ szereplőket – ,mert eddig nem gondoltam rá tudatosan, h valóban elég sok ilyen karakterem van. Mindig is vonzott a téma. Tanultam egy kicsit a pszichés és a mentális betegségekről/rendellenességekről, így ezt a tudást használom. Jelen esetben, az autizmusnál, szerencsém van, mert ez egy nagyon egyénenként változó dolog, tehát viszonylag szabadon engedhetem a fantáziámat. De igyekszem megalapozott tényeket leírni. Nagyon örülök, h úgy érzed, sikerül közelebb hoznom a ’mi világunkhoz’ ezeket a különleges karaktereket. :)
A 9 perces szundi a legtutibb! ;)
Hát, Emese a barátnője és nem élnek nyitott kapcsolatban, de hát Máté egy 21 (most már 22) éves pasi, aki nem hagyja ki a lehetőségeket... Ez van. :D
Ígérem, lassan beindulnak az események és Áron is több szerepet kap.
Boldog Nyuszit Neked is! (A locsolók hiába dörömbölnek az ajtón, kint maradnak. :P)

Szia!
Amikor megláttam, hogy máris van új történet, csak azért nem jártam örömtáncot, mert épp az ágyikómban lustálkodtam :D Hihetetlen, hogy milyen gyorsan jön az ihlet, és hogy milyen gyorsan frissítesz is. Pár napja már olvastam az első két fejezetet, de az elmúlt napokban nem volt időm írni neked, viszont most hogy már a harmadik rész is itt van, úgy gondoltam összeszedem magam és a gondolataim (amiket amúgy is mindig nehéz...) és írok három fejezetnyi kommentet, de próbállak nem leterhelni azért. ;)
Szóóóval :D nagyon tök jó ötlet a blog, mint forma. Igaz, hogy azért ez nem egy igazi napló, de talán így is egy teljesen őszinte leírást kaphatunk a mindennapjairól (bár honnan tudnánk ha nem :D), mármint ilyen érzetet kelt ez az egész, mintha igaz lenne :) Mondjuk így gondolom nem sok párbeszédet fogunk olvasni, amiről még nem tudtam eldönteni, hogy zavar e, mert még mindig inkább csak a bemutatás fázisban vagyunk. Aztán amikor majd jönnek az Áronos interakciók, kiderül :) de biztos, hogy úgy fogod megírni, hogy így is élvezetes legyen.
Érdekes, hogy több írásodban is vannak speciális szereplők. Ezt most nem tudom normálisan megfogalmazni, remélem senkit nem sértek meg ezzel. Igazából nekem nagyon tetszik, hogy nem csak hétköznapi emberekről írsz, legyen az fő- vagy mellékszereplő. Gondolom utánanézel, hogy az egyes betegségek, állapotok mivel járnak, mert részletesen, valóságosan írsz róluk. Ez már Kyle esetében is feltűnt, meg Alannál is. Én személy szerint sem rokkant, sem értelmi fogyatékos embert nem ismerek, de a történeteiddel közelebb hozod őket az olvasókhoz, és belehelyezed őket a "normális" világunkba. Szóval minden elismerésem :)
Aztán visszatérve Máté bloggerünkhöz (indeed helyes pasi!), meglepődve olvastam, hogy ő is 9 perces szundit állított be magának :D Soha nem gondoltam volna, hogy lesz még valaki, aki ilyen fura dolgot tesz. Mondjuk ő nem létezik, de te leírtad :P
Egyébként akkor most Emese a barátnője(legalábbis ő ezt írja, na de..)? Vagy ilyen nyitott, félig nyitott kapcsolatban vannak? Mi az, hogy átjár a szomszéd nőhöz "sütizni"/"kalácsozni"? ez nem szimpi benne...
A második fejiben feltűnt, hogy mennyire monotonon ír(sz), de az is, hogy rutin dolgokról szól, amik milyenek lennének, ha nem megszokottak, mindig ugyanolyanok. Nem tudom, hogy ez szándékos volt e, vagy sem, de nagyon átjött :D A vége pedig különösen tetszett, a melankólia, a kitartás, és a fáradtság. De főleg a fáradtság érződött ki, amit meg is értek.
A harmadik feji pedig nosztalgiázós lett, tetszett ez is, én is szeretek a múlton elmerengeni :) Itt már egyébként kevésbé éreztem a blog jelleget, inkább tűnt E/1-es leírásnak, mondjuk egy napló az is. Nem tudom, csak valahogy más volt, és ezt most nem úgy értem, hogy rossz, csak más :D Na jó...ehhez nem értek...
Szegény Máté elég depis, de nyilván nem hibáztatom érte, viiiszont jöhetne Áron, hogy segítsen neki, és hogy felvidítsa, meg felforgassa a napi rutint (mondjuk máris kicsit megbolygatta az állóvizet a megjelenésével).
Nagyon örülök, hogy ilyen gyorsan hoztál új sztorit, és hogy sűrűn jönnek a frissek! Várom is a következő részt^^
Boldog nyuszit! (és sok locsolót :P) Aileen

Csak első pillantásra olyan szürke minden. ;) :)

(Köszönöm a visszajelzést. :) Néha nehéz megtalálni az egyensúlyt. A fejemben mindig bővebb a történet annál, mint amit végül leírok.)

Jogos! Rosszul fejeztem ki a gondolatom. Amit szerettem volna kifejezni: Tetszik ahogy beleszőtted Áront a " szürkeségbe".

"…szürke círmok vannak Áron barna szivárványhártyáiban." ;)

Áron szürke szivárványhártyája azért zavaró egy kicsit a szürke hétköznapokban. Köszi a részt!!

Igen, határozottan inspiráló a srác. ;)

Máté nagyon helyes. ( mármint a srác akit feltettél a történethez ). A történet tetszik, várom Áron milyen szerepet kap tőled!

Szia Aileen!
Nagyon cuki vagy "melankólikusan-boldog-olvasóm" :)
Igen Misha elég tűrhető arc tud lenni, ha megerőlteti magát. Végül is a fogadalom az fogadalom, meg kell tartani.
Hát ha Kyle újra járt volna, akkor vészesen közel kerültem volna ahhoz, h kéz a kézben elsétáljanak a naplementébe.(The End felirat a vörösen izzó égen.) :D
Már gondolkodom valami következőn. ;) (Nem sokáig vagyok meg történet nélkül.)
Köszönöm, h olvasod az írásaim. :)