Szia!
Régen írtam, ezért bocsi :( viszont ez nem jelenti azt, hogy ne követtem volna a blogot :D
Huh, sok minden történt... itt a végén erősen meglepődtem Áron viselkedésén, én nem mertem volna bejátszani egy ilyet, nagyon bátor, vagy inkább vakmerő. Vagy jobban ismeri Mátét, mint ő saját magát :D amit mondjuk kétlek, mert csak nem rég találtak ismét egymásra... hm bár külső szemlélőként bizonyos dolgok feltűnőbbek lehetnek, mint magának az érintettnek.
Na mindegy, most nem vagyok szómenéses hangulatban (vagyis még mindig...), de annyit elmondhatok, hogy még mindig imádom, ahogy írsz, és hálát adok valakinek, vagy valaminek, hogy rátaláltam az oldaladra :D
Ja, és újra olvastam az Évszakokat egyben^^ ooolyan jó!
Ja, és Marci annyira cuki tud lenni :)
Byebye

Hey^^
A csendes olvasókat is szeretem. :)
Örülök, h rátaláltál az oldalamra.
Byebye

Imádom az egész blogot. ♥♥♥ A kedvenc történetem a Life Journal,és nagyon várom az új részt. :)
Üdv : egy rajongód :)

Szia Colett^^
Köszönöm szépen. ♥ Nagyon jó ezt hallani (olvasni). :)

Köszönet az írásaidért!

Köszönet az olvasóimért! ;)

Szia!
Amikor megláttam, hogy máris van új történet, csak azért nem jártam örömtáncot, mert épp az ágyikómban lustálkodtam :D Hihetetlen, hogy milyen gyorsan jön az ihlet, és hogy milyen gyorsan frissítesz is. Pár napja már olvastam az első két fejezetet, de az elmúlt napokban nem volt időm írni neked, viszont most hogy már a harmadik rész is itt van, úgy gondoltam összeszedem magam és a gondolataim (amiket amúgy is mindig nehéz...) és írok három fejezetnyi kommentet, de próbállak nem leterhelni azért. ;)
Szóóóval :D nagyon tök jó ötlet a blog, mint forma. Igaz, hogy azért ez nem egy igazi napló, de talán így is egy teljesen őszinte leírást kaphatunk a mindennapjairól (bár honnan tudnánk ha nem :D), mármint ilyen érzetet kelt ez az egész, mintha igaz lenne :) Mondjuk így gondolom nem sok párbeszédet fogunk olvasni, amiről még nem tudtam eldönteni, hogy zavar e, mert még mindig inkább csak a bemutatás fázisban vagyunk. Aztán amikor majd jönnek az Áronos interakciók, kiderül :) de biztos, hogy úgy fogod megírni, hogy így is élvezetes legyen.
Érdekes, hogy több írásodban is vannak speciális szereplők. Ezt most nem tudom normálisan megfogalmazni, remélem senkit nem sértek meg ezzel. Igazából nekem nagyon tetszik, hogy nem csak hétköznapi emberekről írsz, legyen az fő- vagy mellékszereplő. Gondolom utánanézel, hogy az egyes betegségek, állapotok mivel járnak, mert részletesen, valóságosan írsz róluk. Ez már Kyle esetében is feltűnt, meg Alannál is. Én személy szerint sem rokkant, sem értelmi fogyatékos embert nem ismerek, de a történeteiddel közelebb hozod őket az olvasókhoz, és belehelyezed őket a "normális" világunkba. Szóval minden elismerésem :)
Aztán visszatérve Máté bloggerünkhöz (indeed helyes pasi!), meglepődve olvastam, hogy ő is 9 perces szundit állított be magának :D Soha nem gondoltam volna, hogy lesz még valaki, aki ilyen fura dolgot tesz. Mondjuk ő nem létezik, de te leírtad :P
Egyébként akkor most Emese a barátnője(legalábbis ő ezt írja, na de..)? Vagy ilyen nyitott, félig nyitott kapcsolatban vannak? Mi az, hogy átjár a szomszéd nőhöz "sütizni"/"kalácsozni"? ez nem szimpi benne...
A második fejiben feltűnt, hogy mennyire monotonon ír(sz), de az is, hogy rutin dolgokról szól, amik milyenek lennének, ha nem megszokottak, mindig ugyanolyanok. Nem tudom, hogy ez szándékos volt e, vagy sem, de nagyon átjött :D A vége pedig különösen tetszett, a melankólia, a kitartás, és a fáradtság. De főleg a fáradtság érződött ki, amit meg is értek.
A harmadik feji pedig nosztalgiázós lett, tetszett ez is, én is szeretek a múlton elmerengeni :) Itt már egyébként kevésbé éreztem a blog jelleget, inkább tűnt E/1-es leírásnak, mondjuk egy napló az is. Nem tudom, csak valahogy más volt, és ezt most nem úgy értem, hogy rossz, csak más :D Na jó...ehhez nem értek...
Szegény Máté elég depis, de nyilván nem hibáztatom érte, viiiszont jöhetne Áron, hogy segítsen neki, és hogy felvidítsa, meg felforgassa a napi rutint (mondjuk máris kicsit megbolygatta az állóvizet a megjelenésével).
Nagyon örülök, hogy ilyen gyorsan hoztál új sztorit, és hogy sűrűn jönnek a frissek! Várom is a következő részt^^
Boldog nyuszit! (és sok locsolót :P) Aileen

Szia^^
Szeretem a kommentjeid, egyáltalán nem terhelnek le. :D
Bele kellet csapnom valamibe gyorsan, h túllendüljek az Évszakok hiányán.
Igen, a naplóforma egyszerre kötött és kötetlen, de igyekszem megtalálni az arany középutat és élvezhetővé tenni a stílust (még én is kísérletezek). Egyre inkább E/1-es mesélés lesz attól tartok - muszáj a történet érdekében.
Mindjárt kirakom a következő két részt és máris kiderül, sikerül-e megoldanom az interakció-kérdést. ;)
Örülök, h ezt megemlítetted – a ’speciális’ szereplőket – ,mert eddig nem gondoltam rá tudatosan, h valóban elég sok ilyen karakterem van. Mindig is vonzott a téma. Tanultam egy kicsit a pszichés és a mentális betegségekről/rendellenességekről, így ezt a tudást használom. Jelen esetben, az autizmusnál, szerencsém van, mert ez egy nagyon egyénenként változó dolog, tehát viszonylag szabadon engedhetem a fantáziámat. De igyekszem megalapozott tényeket leírni. Nagyon örülök, h úgy érzed, sikerül közelebb hoznom a ’mi világunkhoz’ ezeket a különleges karaktereket. :)
A 9 perces szundi a legtutibb! ;)
Hát, Emese a barátnője és nem élnek nyitott kapcsolatban, de hát Máté egy 21 (most már 22) éves pasi, aki nem hagyja ki a lehetőségeket... Ez van. :D
Ígérem, lassan beindulnak az események és Áron is több szerepet kap.
Boldog Nyuszit Neked is! (A locsolók hiába dörömbölnek az ajtón, kint maradnak. :P)

Áron szürke szivárványhártyája azért zavaró egy kicsit a szürke hétköznapokban. Köszi a részt!!

"…szürke círmok vannak Áron barna szivárványhártyáiban." ;)

Jogos! Rosszul fejeztem ki a gondolatom. Amit szerettem volna kifejezni: Tetszik ahogy beleszőtted Áront a " szürkeségbe".

Csak első pillantásra olyan szürke minden. ;) :)

(Köszönöm a visszajelzést. :) Néha nehéz megtalálni az egyensúlyt. A fejemben mindig bővebb a történet annál, mint amit végül leírok.)

Máté nagyon helyes. ( mármint a srác akit feltettél a történethez ). A történet tetszik, várom Áron milyen szerepet kap tőled!

Igen, határozottan inspiráló a srác. ;)

Szia!
Jaajj nem akarom, hogy vége legyen :( úgy szerettem őket olvasni!
Úgy örültem, hogy visszataláltak egymáshoz, egy kis segítséggel :D nem is olyan rossz arc ez a Misha...bár valahogy nem tudtam igazán megszeretni. De lehet csak azért mert erősen Kyle párti vagyok ;)
Azt hittem, mikor majd előre ugrunk az időben, azt látjuk, hogy Kyle szinte már jár, és nem még inkább elhagyja magát, bár az már maga lett volna a tökéletesség. :)
Most jut eszembe, hogy végül nem került elő Kyle exe, nem mintha hiányzott volna,csak azt hittem egy darabig, hogy be fog kavarni,de lehet attól már szappanopera lett volna :D volt így is elég bajuk.
Sashát nagyon bátornak tartom, amiért merte fölvállalni önmagát, a többieknek pedig hálás vagyok, hogy végül is kiálltak mellette, és segítették, amikor arra volt szüksége (Kylet visszaszerezték neki). Illetve, nem feledték a régi ígéretet, amit egymásnak tettek. Ez egy jó pont Mishának :D
Most csak így csaponganak a gondolataim, leírom ami épp eszembe jut... mindig olyan nehéz egy utolsó fejezethez írni :( Azért remélem lesz még egy kis szösszenet velük valamikor :)
Meg hát, én is várom a következő elbűvölő történetedet^^
Melankólikusan-boldog-olvasód: Aileen