Előszó
Veszem a bátorságot és megosztom ezt a kis (Nektek hála, folyamatosan bővülő :)) komment-csokrot, amit a tőletek kapott rengeteg gyönyörű hozzászólásból kötöttem. (A teljesség igénye nélkül teszem, bár szívem szerint mind feltenném ide, mert minden tőletek kapott szóért hálás vagyok.)
Köszönöm, hogy olvastok.
Köszönöm a bátorítást. Köszönöm a gondolataitokat.
Carol
P.S.: Mivel sokan ti is írtok, gondolom nem mondok újat azzal, hogy milyen fontos egy-egy komment. Főleg a kezdetekkor, amikor azon töprengsz, hogy megoszd-e a gondolataidat, érdekel-e bárkit is. Nem leszek álszent, bár sosem könyörögtem visszajelzésekért, mindig örültem nekik. Ki ne tenné? :) Néha, amikor lerugdos a padlóra az élet, leülök a gép elé és újra meg újra elolvasom őket... és erőt adnak, boldog perceket, az érzést, hogy megéri.