Vigyázok Rád!
Befejezett
„- Nathan vagyok – szólalt meg az idegen – A Doktor küldött, hogy keresselek meg. Vacsora után kijárási tilalom van, ezért most vissza kell jönnöd velem.
Bradley szó nélkül engedelmeskedett. Felállt a fűből és követte a fiú karcsú alakját, sőt még be is mutatkozott, pedig most senki nem volt kíváncsi a nevére. Nathan bevárta, hogy egymás mellé érjenek, majd rámosolygott.
- Igen, tudom. Már ki van írva a neved az ajtóra. Szobatársak vagyunk. – A fiú hangja nyugodtan és lágyan csengett. Bradley ilyennek képzelte az angyalokat, amikor még – nagyon régen – hitt bennük.
Némán ballagtak végig a folyosókon. A falak mentén már minden ajtó zárva volt és fehérköpenyes őrök kószáltak fel-alá a fekete-fehér padlóköveken.
- Ilyenkor lehet érezni, hogy valójában hol is vagy – mondta Nathan egy keserű mosollyal az ajkain – Megérkeztünk.
Ahogy beléptek az ajtón, az becsukódott mögöttük és egy halk kattanás jelezte az automata zár bekapcsolását. Rabok voltak.”