Szia, Nara!
Emlékszem a Meris kommentedre. :3 Nagyon örültem neki.
Örülök, hogy ellátogattál az oldalamra is.

Igen. Két külön fejben két külön irányba csalinkáznak szét a gondolatok. Megesik, hogy az, ami az egyik félnek atomkatasztrófa, a másiknak csak felejthető bosszúság.

Egyetértek, én is ilyen vagány öreglány szeretnék lenni. :D
Ó, mindent meg lehet szokni. ;) A szúrást nem szoktam nézni, mert félek, hogy reflexből elrántanám a karom, de az infúziót meg a vér látványát remekül bírom.

Köszönöm szépen. :3
A remény, még ha hiú is, fontos üzemanyaga az életnek.

Ó, azt én is nagyon szeretem. Még az első szöszik közül való.
Igen, ezt én is tapasztaltam. ;)

Még egyszer nagyon köszönöm. Annak is örülök, ha csak sunnyogsz, és annak is, ha nyomot is hagysz. :3

Kedves Carol! Nagyon megleptél az új sorozatoddal. Nagyon szerettem az Évszakok szereplőit, minden betűt, minden gondolatra szomjazom velük kapcsolatban. Mégis ez a felállás, ami most kiderült, mindent megváltoztat. Vajon Olga tudja, hogy nem követ el vérfertőzést? Hogy a szerelmükben nincs semmi tiltott? (Mondjuk személy szerint engem nem zavart az a felállás sem, ők összetartoznak - a múltban, most és örökké. ) Viszont egyre jobban érthető, hogy ők tényleg csak egymásra számíthattak az életben.
Izgalmas kezdet, várom a folytatást!
(Imádtam az Évszakokat, többekkel ellentétben nekem Sasha és Misha voltam a kedvenceim. Kedveltem Kyle-t, de.... viszont.. az evyetlen dolog, amit nagyon hiányoltam az újbóli találkozásuk. Érthető ek voltak a gesztusok és a gyengédség a záró mondatokban, de nekem mégis nagyon hiányoztak a szavaik. :-) Pláne Sasha gondolatai. Hiszen ő került a mennyből a pokolba, és egyedül (oké, ott voltak az "ikrek" - de mégis magányosan kellett feldolgoznia a szakítást és a sikert. Kylenak ott volt Max, igaz Sashanak pedig a tánc.) Mégis nagyon vágynék az egymásra találó szavakra. Túl nagy kérés ? :D
Ne haragudj, nem szemrehányás , csak igény... megbántani semmiképpen nem akarlak, hiszen a történet gyönyörűen le lett zárva.
Jó hétvégét! Vic

Kedves Vic!
Az Évszakok nekem is az egyik szívem csücske, több okból is. :)
Az új sorozat pedig régóta dédelgetett tervem, mert én is nagyon megszerettem Misha karakterét. Elmondom, ő nem volt tervben, csak említés szinten, hogy megmagyarázzam Sasha azonnali vonzalmát Kyle iránt. De egyre konkrétabb alakot öltött bennem ez a karakter, és így kapott egyre több szerepet. Részemről engem sem zavart - ellenben sok olvasóval - az incesztus, de amikor végiggondoltam egy sorozat lehetőségét a párosukról, felmerűlt bennem, hogy azért mégsem szeretnék túl hosszan írni testvérszerelemről, még ha izgi is lett volna, bár úgy látom, hogy a jelenlegi helyzet sokkal izgalmasabbá teszi a kapcsolatukat, és főleg Misha karakterét, az egyetlen embert, aki tudja az igazságot és aki ezt az igazságot jó mélyen eltemeti magában. Ezért nem fog semmit sem megváltoztatni az, ami kiderült. Az olvasóban talán igen, de a szereplőkben nem. :) A szerelem szerelem marad... és egyetlen ember tudja, hogy nem tiltott, a külvilág, ahol az ikrek ikrek, nem. ;)
No, és akkor vissza az Évszakokhoz...
Értem, mit hiányolsz. De azt kell mondanom, hogy direkt lett így vége stilisztikailag és történetileg is. A Kyle "agybaja" :P miatt kimaradt egy évben semmi nem változik (érzelmek szintjén) egyikükben sem. Valóban leírhattam volna, hogyan örül Sasha, de azért tartottam szükségtelennek hangsúlyt fektetni rá, mert Kyle újbóli megjelenése felülírja a külön töltött időt. Ott folytatják, ahol abbahagyták, és bevallom, én már nem tudtam többet hozzátenni az ő kapcsolatukhoz érzelmi szinten. Úgy gondoltam, hogy egy ilyen helyzetben, amikor ennyit szenvedtek mindketten Kyle döntése miatt, az újbóli egymásra találáskor a csend beszédesebb, mint a szavak.
Az meg, hogy mi történik a nagy találkozás után, hogyan tudnak együtt élni... az már egy új történet lenne. :)
Egyáltalán nem tekintem szemrehányásnak a kritikádat, nagyon örülök neki. Egyetlen gondolat sem bántó számomra, amelyet egy-egy történetem ébreszt másokban. Kíváncsi vagyok rájuk. :)
Remélem tudtam felelni a kérdéseidre. Az igényt kielégíteni sajnos nem tudom. ;)
Azt meg különösen érdekes volt megtudni, hogy valaki pont úgy átpártolt a Misha-Sasha páros oldalára, mint én a történet írásakor. :)
Neked is szép hétvégét!
Carol

Szia :)
Kicsit késve jelentkezem, pedig elolvastam ám egyből a fejit^^ csak mostanság úgy szoktam, hogy kommentelés előtt elolvasom még egyszer, hátha valami elkerülte a figyelmem, meg ilyesmi.
Most nem vagyok nagyon sziporkázó állapotomban, de mindenképp akartam valamit reagálni a fejire, úgy hallottam az íróknak ez igen fontos :D
A kedvencem a reptéres rész volt, meg a legvége, hihetetlen mennyire figyelnek egymásra (najó, az hogy Pascal egyből leteperte a holt fáradt Laurent, annyira nem volt figyelmes :D), és hogy értelmezni is tudják egymást, mert az oké, hogy észreveszek a másikkal kapcsolatban dolgokat, ha nem tudják hova tenni...szóval irtó édik^^
Tudom, hogy korábban azt írtam, nem bírom annyira Laurent-t, de rájöttem, hogy pont ettől lett izgalmas számomra. Mindig meg tud lepni valami pozitívval :D Mint őt a "mindig szar élet"...
Máris várom a kövi fejezetet :)

Szia!
Valóban fontos a visszajelzés. :) De nem követelmény. Csak akkor írj, ha már elemészt a vágy, hogy kommenteljél. :D
Általában 2-3 nappal a megosztás után is szoktam még javítani, változtatni, szóval találhatsz bőven olyan részeket, amelyek elkerülték a figyelmed. ;)
Nézzük el Pascalnak a hevességét, sokáig nélkülözött. És hát Laurent-ra még én is ráugranék akármikor. :P
Köszönöm, hogy írtál. :3

Szia!

Hihetetlen egy történet volt. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy olvasok majd egy történetet egy pad szemszögéből és még tetszeni is fog. Lenyügöz a kreativitásod, az ötletességed.
És egy ilyen kis szösszenetben is csodálatos karaktereket alkottál.

Szia!
Soha ne mondd, hogy soha... ;)
Örülök, hogy tetszett Bob története.
Köszönöm szépen. :3

Mostanában néha lélegezni sincs időm, nemhogy olvasni, de ezúttal örültem, hogy adtam magamnak 10 perc nyugodalmat - és minimális fokú sajnálatomra nem pótoltam az elmaradásomat, hanem nekiugrottam az újabb szösszenetednek. Elfogult vagyok a szösszeneteiddel kapcsolatban. Itt sem kellett csalódnom. Megmelengette a szívemet, de egyszerűen nem tudom magam túltenni azon a kérdésen, hogy honnan jönnek ezek a zseniális ötleteid? Ez a történet is annyira sablonosnak tűnne mástól, de te annyira különlegessé és bájossá tudod tenni a monitorra vetett gondolatokat és történéseket, hogy az lenyűgöző.
Minden mondatáért odáig voltam! Köszönöm. :)

Szia, Asha! Köszönöm, hogy időt szakítottál rá. :) Szösszenetet írni azért szeretek, mert nem kell görcsölnöm a folytatásokon, kísérletezhetek kedvemre, kiszakít egy-egy sorozatból. Örülök, hogy írtál, és hogy tetszett, mert én magam ezt a történetet, kevésbé érzem közel magamhoz - valahogy eltávolodott tőlem, vagy csak megzavart az írásban az élet :D. Az ötlet a Bazilika lépcsőjén ülve ugrott be - meglepő, igaz? - Annyira jó volt az az egy óra üldögélés és kibámulás a fejemből, hogy meg kellett örökítenem a hangulatot - pontosabban ki kellett színeznem a valóság kifestőkönyvét (uff, mekkora giccs! :'D).
Meg hát, ez a blog a szerelemről szól, és én újabban teljesen bele vagyok esve Budapestbe. ;)

Kedves kis szöszi volt, nagyon kellemes érzést hagyott maga után, és örülök, hogy úgy ért véget, hogy véget ért. :D

(Egyszer engem is külföldi turistának néztek. A ruha, amit viseltem, nagyon occó volt, bár mutatós, és épp az Attrium Hyatt előtt sétáltunk el. A fagyiárusnak ennyi elég is volt. :D )

Örülök, hogy tetszett. :) Mint mondottam volt, nálam nincs depi end, bár naplementébe lovaglás is ritkán fordul elő - mondjuk, van naplemente és lovaglás is a történeteimben. :P

Basszus... Engem még Párizsban sem néztek külföldi turistának. :D

Szia!

Egy újabb kis világod megismerésével cégeztem. Fantasztikus volt. Olyan szinten bele tudtam élni magam a történetbe, hogy szinte éreztem a forró nyarat az 8 fokos norvég tavaszban.
Nagyon tetszettek a karakterek, főleg Gergő. Szerettem a kiszámíthatatlan természetét. Kíváncsian olvastam minden gondolatát. Meg akartam ismerni. Meg tudom érteni David kíváncsiságát Gergő gondolatait illetően. Gergőt meg azért tudom megérteni, hogy nem tudott ellenállni David vonzerejének.
Nagyon kellemes kikapcsolódás volt. Egy kis vakáció nekem is a hétköznapokból kiszakadva. Köszönöm, hogy olvashattam.

Szia! :)
Örülök, hogy sikerült egy kis nyarat csempésznem a majdnem zimankóba. :)
Szerettem Gergő gondolatait írni, egy picit az ő életét élni, még akkor is, ha az az élet nem éppen promenád a gyönyörbe. David az egyik kedvenc karakterem. Szeretem, mert szereti Zsergot. :)

Ohh igen... Zsergo :D ez a rész nagyon tetszett. Jót mosolyogtam rajta és be kell vallanom nem jöttem akkor még rá szegény Gergő becsületes nevére.

Lemaradt a másik fele a hozzászólasnak :(
... nagyon szeretem és izgulok értük, óriasi, hogy mekkora változáson/nyitáson mennek ezek ketten keresztül egymásért, vagy hmm...önmagukért. És remélem, hogy közös lesz Macs :)
Továbbra is izgulok értük, várom az újabb varázslatot. Szép estét! Vic