Nem változtatok a szokásomon, egybe komment :D Nagyon tetszett, a történet végig vezetése, és ahogy kibontakoztattad azt, nekem mégis hiány érzetem maradt a végére, valószínű azért, mert René gondolatait így ebből a szemszögből képtelenség megélni, átérezni, lehet így is akartad direkt, bennem viszont ez hiány érzetet keltett, talán azért, mert így kimaradt az a rész ami őt arra döntésre juttatta, hogy végezni akarjon magával, így is meg tudom érteni a helyzetét, gondolatmenetét, csak belőlem annyira hiányzik ez a fajta menekülési kényszer/ megoldás. Ettől független nagyon tetszett a történet nekem. *sóhajt* nem nagyon megy nekem ez a komment írás :D, mert vagy tetszik vagy nem, viszont egy dolgot tudok a hangulata egész nap bennem bóklászott nem hagyott békén, vissza vissza tért, hogy elgondolkoztasson, köszönöm

Ez a történet a szívem csücske. :3
Örülök, h tetszett. :)
René szemszögéből is meg van írva (10 évvel késöbb új történésekkel és visszaemlékezésekkel). :)) Keresd a sorozatok között Arc az álarcon címmel.
https://magic-of-love-by-carol-souya.webnode.hu/yaoi-irasok/sorozatok/arc-az-alarcon/
Bár mondták már, h René így is örök talány maradt. :D

Ahhhh nagyon gyors voltál ^^^^
Érdekes, hogy Máté mennyit agyalt az első együttlétükön, most meg csak úgy megtörtént :D és ez tök jó, mármint szerintem ez legtöbbször így van.
Áron meg egyre aranyosabb, mikor befejeztem, az utolsó sorok után nem bírtam a mosolygást abbahagyni, nem vigyorogtam, mint amikor arra gondolok, hogy na véégre, hanem amikor valami meghatóan aranyosra nézel :D ilyenjeim vannak XD
Szóval köszi az új és gyors frisst, és hát olyan vagyok, mint egy örökké éhes kiskölyök: most kaptam, de még!
Üdv :)

Jótékony hatással van a két hetes szabadság az ihletemre. :D
Terveim szerint ezzel a hónappal véget fog érni a sorozat, így ideje felpörgetni az eseményeket. ;)
Örülök, h Áron megmosolyogtatott. :) Én is most szerettem bele igazán a srácba. :3

Szia, a történet hangulata még mindig megfog, érdekes változáson megy át Máté belülről, hiszen ő már régen beletörődött a sorsába, de Áron miatt most bizonytalan lett, Bármennyire is tervezi el az életét valaki, vállalja a felelősséget Tökmagért, és áldozza fel magát érte, Áron neki olyan, mint Évának az alma, csábító. Mégsem merül fel benne az a kérdés megint ami egyszer már foglalkoztatta, Tökmaggal együtt is el tudja őt valaki fogadni teljesen, Áronnak ahogy én érzékelem nem teher Marci. Máté mégis úgy érzi Áron jobbat érdemel nála, vajon Áron is így gondolja?

Szia :)
Tetszik ez a hasonlat:"Áron neki olyan, mint Évának az alma, csábító". :)
Máté egy kicsit pesszimista alkat. Elhagyta az anyja, az apja a magányt választotta társául - ebben a mintában nőtt fel, ezzel azonosult. Áron még csak egy tini, bár érzelmileg jóval érettebb, mint Máté. :) Egy ilyen élethelyzet nem könnyű. Majd meglátjuk, hogyan bírkóznak meg vele a fiúk. ;)

Szia, tőlem megint egybe kommentet kapsz, elolvastam az összes fejezetet amivel elkészültél, az egész írásnak számomra van egy különös hangulata( csak hogy értsd nemrég olvastam a Mennyi időnk van című könyvet) ami ezt idézi csak fordított szemszögből, nem is hasonlítanám inkább hozzá csak a hangulatot amit az írásod idézet elő, tetszett, főleg azért, mert a "másságát" aránylag el fogadta Máté, azt is, hogy nem csak a nők jönnek be neki, valószínű nem fogod kifejteni annyira kifejteni az első együttlétüket, csak azt amit érzelmileg okoz majd a fiúban, kíváncsian várom a folytatást, köszönöm

Szia!
Amikor ma feljöttem az oldalra éééreztem, hogy lesz új feji^^ (khm hozzá kell tennem azért, hogy sűrűn felkukucskáltam érte)
Persze mint mindig, most is imádtam :)
A végén amikor Áron valamiért szomorú lett (kíváncsi vagyok mi köze ehhez a részeges Mikulásnak), Máté azt írja, hogy egy új Áront ismert meg. Annyira igaznak gondolom amiket leírt, a szomorúságunk megmutatása a másiknak a kapcsolat mélyülését jelenti, számomra legalábbis. És azzal, hogy megosztjuk a másikkal a nem-csupa-mosoly életünket, értelmet adunk önmagunknak, a viselkedésünknek és gondolatainknak, ami a jobb megismerést jelenti.
Nos, megint sikerült a zagyva gondolataimat még zagyvább mondatokban tálalnom neked :D
De a lényeg a lényeg, hogy már most irtóra várom a következő részt :)
Üdv

Szia :)
Nagyon örülök a kommentednek (amúgy mindig, de most különösen :3), mert kicsit tartottam a fogadtatástól amiért ilyen kis szomcsi lett ez a rész. De, ahogy te is írtad, egy kapcsolathoz ez is hozzátartozik, és ebben a történetben fontosabbnak tartom a realitást, mint a rózsaszínű romantikát. És Mátéról már elég sokat tudunk, ideje, hogy most Áront is jobban megismerjük. ;)

Nem írtál semmi zagyvaságot, csak azt írtad le szó szerint, amit ezzel a résszel ki szerettem volna fejezni. :))

Először is bocsánat, hogy nem írtam minden szöszhöz kommentet, egyszerű oka volt, a történeteid annyira kerek, és lezárt írások amihez én maximum csak gratulálni tudok és megköszönni, hogy szavakba foglaltad a gondolataid. Mindegyikben azt érzetem, hogy az ember tele van félelmekkel,de ha megtalálja azt az egyet aki úgy tudja elfogadni őt amilyen akkor ezek a problémák eltűnnek, illetve még azt is, hogy egy késve meg hozott döntés lépés mennyi időt vesz el az ember életéből, nem vagyok kritikus csak egy könyvmoly, de az amiket te itt alkottál, mind elgondolkodtató és némi humorral fűszerezett tükör nekünk embereknek, hogy mi minden mellett megyünk el nap, mint nap ha nem figyelünk a körülöttünk lévőkre, és saját kicsi világunkba zárkózunk, köszönöm az élményt neked

Klassz, h nem vagy kritikus! A kritikus nem képes arra a csodára, amire a könyvmoly, vagyis arra, hogy a szívével olvasson. :)

Örülök, h tetszettek a szösszeneteim, és köszönöm a kommentet. :3

Melankolikus történet, de még sem, a préda akaratán kívül levadászta a vadászt, az isten rádöbben, hogy ő maga is csak egy halandó :) Nagyon tetszett, mindig jön valaki aki beléd lát bármilyen jó is az álarcod, köszönöm

Köszönöm, tetszett az egyszerűsége, a szereplők nincsenek túl idealizálva, teljesen vissza adta a címet az írásod, és nem ragoztad túl, engem megfogott, köszönöm hogy olvashattam

Ó, én ez egyszerűséget szeretem. Nem ragozok és toldalékolok orrba-szájba. (Úgy tűnik, rám ragadt a srácok stílusa.) :D :D

Örülök, h tetszett. :)

Újabb szösszenet. <3
Bár nem volt annyira erős, mint az előzőek, de annyira szerethetőek és emberiek voltak mindketten, hogy még mindig a történeten kattog az agyam.
Köszönöm!