Klassz, h nem vagy kritikus! A kritikus nem képes arra a csodára, amire a könyvmoly, vagyis arra, hogy a szívével olvasson. :)

Örülök, h tetszettek a szösszeneteim, és köszönöm a kommentet. :3

Melankolikus történet, de még sem, a préda akaratán kívül levadászta a vadászt, az isten rádöbben, hogy ő maga is csak egy halandó :) Nagyon tetszett, mindig jön valaki aki beléd lát bármilyen jó is az álarcod, köszönöm

Köszönöm, tetszett az egyszerűsége, a szereplők nincsenek túl idealizálva, teljesen vissza adta a címet az írásod, és nem ragoztad túl, engem megfogott, köszönöm hogy olvashattam

Ó, én ez egyszerűséget szeretem. Nem ragozok és toldalékolok orrba-szájba. (Úgy tűnik, rám ragadt a srácok stílusa.) :D :D

Örülök, h tetszett. :)

Újabb szösszenet. <3
Bár nem volt annyira erős, mint az előzőek, de annyira szerethetőek és emberiek voltak mindketten, hogy még mindig a történeten kattog az agyam.
Köszönöm!

Igen, ez most egy kicsit eltért a megszokottól.
Magam is megleptem magamat vele. ;) De valahogy ők ketten egy ilyen történetre vágytak. :)

Miért van az, hogy ha te felteszel egy kis "szösszenetnek" titulált írást, akkor azt csak imádni lehet? (Annyira magvas gondolatokat akarok itt hagyni, mint amennyire megérintenek és elgondolkodtatnak a történeteid, de egyszerűen ehhez nem tudom eléggé kifejezni magamat.)
Imádtam. Hogy egy ennyire egyszerű, egyszerűen hiúsági kérdésből egy ennyire mély dolgot hozol ki. És.... aaaahhw. (Bár azt hiszem, ez nem épp az a befejezés, amit az egyszeri író várna, de tényleg nem találom a szavakat, annyira imádtam és annyira megérintett Liam és Noah története.) (Nem akarsz velük egy sorozatot? Vagy ők elmondták a maguk tanulságait? :))

Asha

Nem tudom, de örülök, ha így van. :3 Szeretek szösszenetet írni.
Mindig sikerül nagyon szép gondolatokat itt hagynod, köszönet érte. :)
Érdekes, h ezt kérdezed. Szösszenetnél soha nem jut eszembe a folytatás lehetősége, de most még mindig itt van az asztalomon Liam és Noah képe. Nem tudom, ők miért mások, mint a többiek. :) Sorozat biztos nem lesz, talán valami kis extra, de nem ígérek semmit. Igen, azt hiszem, a tanulságot elmondták. :)

Hello!
Imádtam és imádom az új szösszenetet! Kétszer is elolvastam, mert hát az ilyeneket muszáj :D nagyon szeretem, amikor csattanós történeteket írsz. Bár igaz, hogy újraolvasva rengetegszer gondolhattam volna rá, mi is a szitu, de mindig magával ragad a cselekmény és a gyönyörű fogalmazásmód, ezért nem tűnnek fel az ordító jelek, vagy nem rakom össze magamban...aztán jön a naaagy kopp, amikor a fejemet fogom, és minden a helyére kerül :D
Kellemes nyarat Neked! :)

Szia^^
Igen, ennek a történetnek a megírásában az volt a kihívás, h az olvasó pont azt érezze, amit Te. ;) Örülök, h ezek szerint sikerült kiviteleznem a tervet. :D Kellemes nyarat Neked is! :)

Ez nem volt semmi,azalatt a pár perc alatt míg végig olvastam a történetet az összes létező érzés végig száguldott rajtam.Először a nevetés jókat derültem Noah megjegyzésein,a félelem csak nehogy baj legyen,újra a derű hogy igen is jól választott és a végén a könnyek Liam miatt.Nagyon megható történetet sikerült megint írnod.Köszönöm.:)))

Köszönöm szépen, h írtál :3 Örülök, h tetszet. :)

Köszönöm ezt a szívmelengető szösszenetet,nagyon jókat kuncogtam rajta,igazi üdítő történet.

Örülök, h tetszett.^^

Ó, igen! Ez az! Bár tudom, hogy te írtad és valószínűleg több-kéevésbé fejből tudod idézni, de ezt muszáj ide bemásolnom: "Lélekben legbelül sok ember egyforma, mindenki önmagát látja és keresi a könyvekben. Véletlen. Egy egyszerű véletlen volt az egész." Legszívesebben felraknálak az összes sablont ömlesztő idézetes oldalra, ahol az emberek odáig vannak Coelhotól, hogy "Tessék, így kell ezt csinálni. Közhelyektől mentesen mélyet írni."
Imádom, hogy mennyi érzékenységgel tudsz történeteket a képernyőre vetni. De tényleg. Olvastam az életemet, és sejtettem, hogy semmi extra,meg akció, meg hatalmas bonyodalom nem lesz benne, de konkrétan zakatoló szívvel olvastam. Egyszerűen le-nyű-gö-ző volt Josh és Reuben története, és lenyűgöző vagy te is, hogy kigondoltad/megálmodtad őket, és megosztottad. Egyetlen szívfájdalmam, hogy bár teljesnek éreztem, annyira olvastam volna még.

Köszönöm!