Fény az alagút végén
„Nemcsak megálmodtam, de már tökéletesítettem is számára egy életet.”
A pillanat olykor megismétli önmagát. Vannak idegen szempárok, melyekkel nap mint nap összefutunk, és egy idő után már korántsem nevezhetők idegennek. De mi van akkor, ha egy alak olyan mélyen az emlékezetünkbe vésődik, hogy nem tudunk tőle szabadulni?
A történet egy társadalomból kirekesztett metróvezető srácról szól, aki a metróalagút rabja. Mindennapjait átszövi az állomások közötti kalandozás, míg egy nap az ötödik állomáson fel nem tűnik a kék pulóveres, farmernadrágos alak...