Azt hiszem megtört a jég, ezentúl talán többször fogod látni a nevem. De félreértés ne essék, ettől függetlenül még mindig eláll Tőled és a Történeteidtől a szavam :D

Tegnap vissza szökött az emlékeimből Josh és Reuben. Nem kellett sokáig incselkedniük velem, hogy újraolvassam a szösszenetüket :) Elsőre is imádtam. Beleszerettem abba, ahogy Josh beleszeretett az Életembe, majd Reubenbe, aztán beleszerettem abba, ahogy Reuben beleszeretett Josh szerelmébe. Érdekes mikbe tud beleszeretni az ember. Hogy mennyiszer talál a kedvesében/könyvében/zenéjében/művében valami újat, amibe beleszerethet.

Szeretem, ahogy a szereplőid szeretik egymást.

Ha megint újraolvasásra csábít valamelyikük, talán újra írok :)

Örülök, ha többször felbukkansz itt. ;) Kíváncsian várom, melyik történethez fűzött gondolataidat olvashatom legközelebb.

^_^

Azt hiszem, minden és mindenki folyton megújul. Fiatalabb koromban mindig arra törekedtem, hogy kialakítsam magam, egy olyan valakit, aki stabil és változatlan, akiben megbízhatok, aki kiszámítható, és aki miatt nem kell aggódnom, hogy vajon mit érez vagy mit tesz a következő pillanatban, de rájöttem - nem kevés időbe telt -, hogy ez lehetetlen. Az ember eljátszhatja Buddhát, de természetéből adódóan sosem lehet igazán Buddha. (A buddhisták most szívükhöz kaptak.) :D
"Nem tudok visszamenni a tegnapba, mert akkor egy másik ember voltam." Lewis Carrol
Na, most jól megrágtam egy gondolatcsontot. :D

:3

Néha kicsit irigylem tőlük ezt a szeretetet. :'D

Fynn jött. Látott. Győzött. Szinte mindegyik karakteredet imádom - emberiek, szerethetőek és mindnek van olyan tulajdonsága, amivel lehet azonosulni. De most jött Fynn és abszolút vitte a prímet.
(Még mindig nem tudok nem elfogultan nyilatkozni a szösszeneteidről :( (És a kommentelésből is kizökkentem, szóval most csak ilyen kis kurtafarknyi.))

Szia Asha!
:)
Bevallom, nem számítottam rá, hogy Fynn-nek ekkora sikere lesz, de örülök neki (nyilván fura lenne, ha bánkódnék miatta :D).
Nekem is a szösszenetek a kedvenceim. Szeretem írni őket, persze a sorozatokat is, csak azokkal az a baj, hogy hangulat kell hozzájuk... ami nálam mostanság igencsak változó. :'D
A lényeg, hogy örülök, hogy ennyire tetszett, és köszönöm szépen, hogy írtál. <3

Mondhatjuk, hogy új olvasód vagyok, de már egy éve biztos falom a történeteidet. Első olvasatra beléjük szerettem. Belevesztem a sorokba, elmerültem az érzésekben, de sose írtam neked. Mert te is a kivételbe tartozol. Abba a pár emberbe, akitől nem jutok szóhoz. Akinek az olvasása után csak bámulom a képernyőt percekig, majd tucatszor újraolvasom. És mindannyiszor élvezem. A történeteidtől felolvad az emberek lelke, mintha otthonra találnának. De még mindig nem találom a megfelelő szavakat, hogy leírjam a teljes érzést. De Flynn után nem bírtam tovább. A nap folyamán egyre másra jutottak eszembe a történetéből az epizódok, teljesen random időzítéssel, és még mindig húzna vissza olvasni, pedig tudom, hogy csak ismételni tudom, mert nincs tovább.

Flynn és Ash után muszáj volt írnom. Akartam, hogy tudd, hogy imádom őket :) A többieket is. Az összes szösszenetet és a regényeket egyaránt. Van, akit jobban, és van akit még jobban.

Van az írásaidban valami igazi. Öreg koromra is olvasni foglak :D

Nanashi Ai

Szia! :)

Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál. <3
Minden kommentet nagy becsben tartok, de amikor egy "néma" olvasó szólal meg, az mindig kiváltja belőlem az eufóriát.
Értem, miért nem írtál eddig, azt is mondhatom, hogy nagy megtiszteltetésnek tartom a hallgatásodat.

Egy ilyen kommentre azért nehéz válaszolni, legalábbis nekem ez nehezen megy, mert meg vagyok döbbenve, hogy ilyen érzelmeket tudok kiváltani az írásaimmal valakiben. Nekem ez olyan hihetetlen dolog. :) Van valaki valahol, akinek képes vagyok adni valamit az írás által. Nem most kezdtem a neten publikálni, de még mindig meglep, hogy vannak, akik el is olvassák azt, amit írok. :D Ez lehet, hülyén hangzik, mert nyilván azért írok és osztom meg, hogy olvassák, de mégis... na. Szóval ilyenkor én sem jutok szóhoz. :)

Én most szerettem meg igazán ezeket a fiúkat, általad, mert szóra bírtak Téged. :)

Még egyszer és még ezerszer köszönöm szépen Neked ezt a csodálatos kommentet! :)

Carol


Küldök egy dalt...
https://www.youtube.com/watch?v=vGJ721kkJUY

Szia Carol!

Elolvastam az új szösszenetet :) Nekem érdekes kapcsolatom van a magánnyal, amit most azért nem fejtek ki, de mindig nagy érdeklődéssel olvasom az ilyen témájú történeteket.
A sztori legelején (mint szerintem általában mindenki) "csak" befogadtam amit írtál, felmértem a helyzetet, a szereplőt. Aztán jöttek az érzelmek... aww^^, de milyen szomorú a helyzete, úristen ugyanazt gondolja, amit én, újra milyen édes... Aztán magával ragadott a történet egyszerű, nyugodt, de mégis várakozásteljes áramlása. Jó ez most kicsit hülyén hangzik :D percek óta próbálom szavakba önteni a gondolataimat... Érdekes volt, hogy amikor a végére értem, és rákészültem, hogy akkor írok neked, azzal akartam kezdeni, hogy milyen nyugodt, relaxált történetet olvastam. Aztán ahogy visszaolvasgattam belőle részeket, elbizonytalanodtam :D Egyszerre volt egy kismadár hevesen dobogó szíve, és egy lomhán kanyargó nagy folyó. Sajnos, nem hiszem, hogy jelenleg ezt most jobban világossá tudom tenni, de mindenesetre mélyen érintett engem ez a kis olvasmány tőled :)
Természetesen most is voltak olyan mondatok amiket legszívesebben felírnék a falamra (mint egy korábbi szösziben a srácok a dalokat), pl "A fiú bekopogott, ő pedig kikopogott." Hát haláli!! :D

Csodálatos hetet kívánok neked :)
Aileen

Szia Aileen!

Nem hangzik hülyén. :) Éppen emiatt a nyugodt áramlás miatt szerettem írni ezt a történetet. A munkahelyi bolondokháza közepette nagy szükségem volt Fynn nyugis stílusára.
Tetszik a hasonlatod. <3
Olyan fura és jó érzés tudni, hogy az olvasóban ugyanolyan érzések születnek, amikor olvassa a történetet, mint bennem, miközben írom. :)
Vagyis ezek szerint sikerült több szinten átadnom a mesét.
Szóval világos, amit írsz. Tökéletesen értem. (Pont olyan tökéletesen, ahogy te érted Fynn történetét.)

:3

Köszönöm szépen!
Neked is hasonlóan szép hetet!
Carol

Ha már szó esett a magányról... ;)
https://www.youtube.com/watch?v=4Wci0l_wCOw

Ezer és egy éve nem írtam már neked, amit eléggé röstellek, de enyhítő körülménynek számítom, hogy az elmúlt időszakom enyhén szólva is borzalmas volt. A feltöltött szösszenetek és az új sorozat részei mindig nagy örömmel töltöttek el, és segítettek kiszállni egy rövid időre a mókuskerékből.
A hosszú hallgatásom miatt most nem is tudom, hol kezdjem el :D
Igazából a sorozatokért vagyok mindig oda, szeretem a lassabban kibontakozó, találgatós történeteket, de persze a szöszik is mind egy-egy gyöngyszemek^^
A Love-Journalt kitörő örömmel fogadtam (juhúúúú új folytatásos sztori<3). Egyből feltűnt a hasonló cím, ezért az első fejezetnek úgy kezdtem neki, hogy lestem az utalásokat, egyezéseket... én már csak ilyen előítéletes vagyok :D Úgy érzem, hogy ez a történet, most "egy Áron" szemszögéből íródik, és hát szegényem, tökre megértem, hogy "az Áron" elfutott ettől. De persze szeretem olvasni Nicholas megfigyeléseit, érzéseit, és az utolsó fejezet (XD) ténylegesen bebizonyította a mindent elfogadó szerelmét!
Volt egy rész, már sajnos nem emlékszem konkrétan hol, ahol átfutott az agyamon, hogy Adam tudja, hogy szerelemmel szereti Nicholas, csak valamiért nem akarja erről tudatni őt...bár nem olyan nehéz a hallgatására érveket hoznom. Nos, mindenesetre a negyedik rész vége elég nagy kedvenc, és ott elég gyanúúús, hogy miért hagyta a tapizást^^ (nekem is beindultak a fogaskerekeim, mint Nicholasnak)
Szóval még mindig imádom ahogyan és amit írsz! És kíváncsian várom a folytatást ;) :)

Aileen

Szia Aileen!

Remélem, mostanság már rendeződnek soraid. :) Örülök, hogy a történeteim segíthettek kicsit kikapcsolódni.
Most én is kicsit mókuskerékben vagyok, és - képzeld! - nekem is ezek a történetek adnak erőt.^^
Jó hallani, hogy szereted a sorozatokat. Sokan (közöttük én is) nem szívesen kezdenek bele sorozatba a véget érése előtt.
:D A struktúra miatt (is) választottam ezt a címet. Nicholas olyan gyorsan született meg, hogy már kész volt az első posztja, amikor észrevettem, hogy itt íródik valami. :D
Ha mondhatok ilyet, jelenleg nagy kedvencem, mert könnyen íródik, és egyből megszerettem a karaktereket.
Most esett meg először, hogy egy sorozat ötödik részénél kapom az első visszajelzést (kivéve Mel cuki, zoknis kommentjét), mégis úgy érzem, hogy szeretitek. :3
Annak meg külön örülök, hogy Te is szereted ezt a történetet és a többit is. ^_^

Carol

küldök egy kis energiát:
(Legújabb felfedezettem, szóval most szórom szerteszét, mint az áldást. :D)
https://www.youtube.com/watch?v=2yOTfs0s3f4

Jeeej, köszi a zenét^^ Nagyon jó! :D

Megérkezett a könyvem és egyszerűen imádom! Nem tudom mit hoz a jövő, de remélem, hogy minden írásodat egyszer a könyvespolcomra helyezhetem.... Egy nagy ölelést küldök és az ünnepek közeledtével kívánok Békés Boldog Karácsonyt neked és az egész családodnak! Az új esztendőre pedig ihletben gazdag hétköznapokat!
Puszi
Rita

Örülök, hogy tetszik. :3
Köszönöm szépen az ölelést. ♥ Én is Nagyon Boldog Karácsonyt és Új Évet kívánok Neked!
Remélem, hogy lesz alkalmam/lehetőségem megtölteni a könyvespolcodat az irományaimmal. ;)

Nem tudom, hogy mennyi minden van még a tarsolyodban, de mindig meg tudsz lepni a történeteiddel.
Izgalmas volt és megdöbbentő, de persze pozitív értelemben. Rendesen vártam már, hogy megtegye a konkrét lépést. És a befejezés... jajj. <3 Örülök, hogy nem csak a komoly témájú írásokban vagy erős és hogy ezt meg is osztottad velünk. Imádtam az egész történetet átlengő szürreális gondolatokat. Remélem majd még kapunk ilyet is tőled.

A.

Szia, Asha!^^
Azt én sem tudom. :)
Ezt a történetet végigvigyorogtam írás közben, néha ilyen is kell, még az én mélyenszántásom is igényli.
Örülük, hogy a csattanó is elég nagyot csattant akkor.
A reálisnak tűnő szürreális gondolatokban jó vagyok. :'D
Igyekszek majd még néhány ilyet gyártani. ;)