Halihó!
Nem is tudsz róla , de megmentetted a napomat :)..elég ramaty 7végém volt, ezért most életmentő ez a friss fejezet!
Együtt mosolyogtam Bokával, mikor Geréb bosszút állt a mindenlébenkanál Weiszen métázás közben ( a leírásod alapján első körben a krikett ugrott be, de azért megnéztem és Wiki megsúgta :), hogy annak egy változata...
Azután jót derültem Geréb agyalásán, hogyan barátkozhatna Bokával a többiek bosszantó figyelme nélkül...és az a levél...'sóhajt' meg ahogy átadta..."Sajnos mégsem tudok menni, mert ma délután nem érsz rá – " :)
És a legjobb (izgi) rész a sütizés után Geréb szobájában volt, mikor Csónakost tárgyalták a félhomályban...khm kíváncsi lettem volna azért, mi van, ha Geréb mamája nem kopog be :) De azért zavarba jött mindkettő rendesen, akkor döbbentek rá, hogy mit is művelnek...
Tök jó volt! Köszönöm neked!

Szia!
Hát, most már tudok, és örülök. :)
Nekem is valamilyen szinten terápiás jellegű ez a sorozat, maga a színtiszta kikapcsolódás.
Ne tudd meg, hányszor olvastam el a wiki cikket, hogy megértsem a játék lényegét, és jól vissza tudjam adni! :D Pont annyira nem értem az értelmét, mint a krikettnek.
Ó, a szobás jelenetek mindig izgik! ;)
Örülök, hogy tetszett. :3
Nagyon szívesen. :)

Annyiszor elterveztem, hogy írok kommentet ehhez a történetedhez, de olyan kis bonyolult Nicholas lelkivilága, hogy sokszor csak ingatom a fejem, miért szenved ennyit ez a drága lélek...
Hasonló jutott nekem is eszembe ahhoz, amit Aileen említett. Voltaire a hűvös/közömbös úriember, de mióta ismerjük őt, mindig ő nyújtott vígaszt Nicholasnak. Adam-el kapcsolatban bennem egyre kevesebb a remény, hogy egy pár lesznek, valamiért annyira hangsúlyos volt eddig a heterósága, hogy számomra kevésbé lenne hihető a "pálfordulása"...nem akarlak befolyásolni és tudom, hogy nem is tudnálak rávenni némi info-morzsára ezzel kapcsolatban :) Viszont ha jobban belegondolok, leginkább azt szeretném, ha Nicholas végre boldog lenne...hogy kinek az oldalán talán nem is fontos...

Nicholas kezdi megközelíteni Renét. :D
Igen, én is szeretném, ha végre boldog lehetne...

Akkor jó...beszélj a fejével, rád talán hallgat ;D

Nagyon tetszik, imádom a PUF fandomot.(nekem az Áts/Boka páros a kedvencem, de remek páros a tiéd is) . Remélem minél több fejezetet terveztél :)
Amúgy jó lenne megnézni a fiúkat élőben is, had csorogjon a nyálam... :)

Nagy szerelmem ez a történet, csak azért nem írtam eddig ficet belőle, mert el sem tudtam képzelni, hogy én valaha fanficet fogok írni :D

Valahogy én nem tudom Átsot és Bokát elképzelni együtt...

Melyik fiúkat?
A könyv fiúit? (Kis helyes 14 éveskék) :)
A filmes srácokat (Kis nagyon helyeskék) :) :)
A színdarab szereplőit? (Nagy nagyon helyeskék). :) :) :)

Hú...khm...kissé félreérthető voltam?!
Persze, hogy a 14 évesek...
NA JÓ, A színdarabra gondoltam ám :D, mielőtt liliomtiprónak bélyegeznek :) Néztem neten képeket és szívesen megnézném a darabot és nemcsak a történet miatt :D

Áts és Boka párosáról olvastam jó néhány ficet és ők is összeillenek ám.... :)

Nekem bejönnek a 14 évesek is... vagyis csak Boka... de mentségemre legyen mondva, hogy amikor belezúgtam, 11 éves voltam. :))
Feltétlen látni kell azt a darabot. Fantasztikus! <3
És hát az első sorban ülve jó sok mindent lehetett látni... :D
A Fábri film Bokája ugyan számomra felülmúlhatatlan, de a színdarab Bokája sem rossz... nem egyáltalán nem rossz. :P

Szia Carol! Lezárult a szavazás?! Nem láttam már az "oldalsó" sávban, ugye lesz könyv?

Szia!
Lezártam a szavazást, valahová mentettem is egy képernyőképet, majd előkerítem. Az Évszakok nyert 40 szavazattal.
Sajnos olyan élethelyzetbe kerültem, ami miatt jelenleg nem érzek magamban erőt sem fizikailag sem lelkileg a könyv szerkesztésére, és az egész kiosztás-procedúra lebonyolítására. :(
Nem mondok semmit sem biztosan, sem azt, hogy nem lesz, sem azt, hogy lesz valamikor, mert jelenleg fogalmam sincsen, mi lesz és mi nem lesz, hogyan fogom gondolni akar már holnap.... de ha lesz, akkor természetesen az Évszakok kerül nyomtatásra.

Megértem! Várok türelmesen! :)

Jöttem kommentelni. És bevallom, még nem értem a fejezet végére, de egyetlen bekezdés az elején annyira letaglózott és földhöz csapta az érzelmeimet, hogy bár eddig is megvolt Nicholas történetének a kiemelt helye (neked pedig az abszolút helyed a magyar írók között), de ezzel így jöttetek, láttatok és győztetek. (Ha kicsivel több emóció kifejezésére lennék képes, akkor szerintem ide kellene írnom, hogy megkönnyeztem.)


Köszönöm, Carol. Nem az eddigi szokásos módon, hanem annál is jobban. <3

A.

Köszönöm szépen a helyet Nicholas nevében is, nagyon nagyon megtisztelő. <3

Szegény Nicholasnak az nem volt egy könnyű napja...

Azt nem mondhatom, hogy örülök, hogy letaglóztalak meg földhöz csaptalak, de nem tudom, mit mondjak mást, aminek több értelme lenne. Szóval... örülök annak, amiért örülsz, és köszönöm, amit köszönsz. <3

Naaa szóval, khm, nekem van egy elméletem :D lehet, hogy másoknak egyértelmű, de tőlem nagy dolog ilyesmi. Úgy gondolom, hogy Voltaire igenis akarna többet Nicholastól, csak ha most belevetné magát az elcsábításába, akkor csak egy nincs-ló-jó-a-szamár is kapcsolatba mennének bele. Legalább is Nicholas részéről. Szóval szépen lassan intézkedik, hogy a fiú rájöjjön, hogy van más mellette, aki megadhatja neki azt, amit Adam nem tud(na), plusz legeslegjobb esetben bele is szeret valamennyire.
De miközben egyre több időt töltenek együtt (és nagyon remélem, hogy Voltaire is megy a Rivierára) Adam egyre féltékenyebb lesz, és rájön, hogy Nicholas mennyivel többet jelent neki, mint gondolta. Na szal ez van most a fejemben :D
Plusz tök jó lenne, ha egy kicsit valahogyan megtudhatnánk, hogy Emma miket és mennyit hall Adamtől Nicholasról. Hogy Emma mit gondol a két fiú kapcsolatáról. De tudom, hogy ez Nicholas blogja, szóval erre nincs esély, csak rájöttem, hogy ez mennyire is érdekelne :)
Köszi az új részt^^