szeretlek

"Szeretlek – ez az első szó, amit megértek a hangok összefüggéstelen áradatából. Amíg a plafon vakító fehérjét bámulom, és teljes lelki nyugalommal vizelek bele a pelenkámba, azon töprengek odabent a fejemben, hogy mi lehet az a szeretlek. Megszületik bennem az első vágyam: akarok egy szeretlek-et." (René)

Így válik valóra egy író és egy karakter vágya! ;)

(Hogy jött ez át név nélkül? Varázslat?)

(szóköz. számomra is meglepő volt, hogy elfogadta.)

szia, megint írok,

szóval
egy újabb első rész.
éreztem, hogy ma rá kell pillantanom az oldaladra. (bár minden nap megteszem, mert éppen az Érints meg!-et olvasom, és nagyon nem szeretném befejezni, ugyanis az azt jelentené, hogy minden írásodat elolvastam, amit az oldalon publikáltál.) és
igen!
erre
most
szükségem volt. jól esett.


az a pár hónap, amit a munkáid között töltöttem, szinte elrepült, fájdalmasan rövid volt. tökéletes menedék, mint említetted.

sajnos ez a hozzászólás elég lame lett, csak ennyi tellett tőlem, felesleges lenne magyarázkodnom, de remélem azért ki tudtad venni belőle, hogy hálás vagyok,,

Szia, jazmin! :)
Örülök, hogy vendégül láthattalak ezen a pár hónapon át, és remélem, vissza-vissza térsz majd a jövőben is. Majd gondoskodom újdonságokról. :) (Itt egy utolsó után, mindig jön egy első. ;) Legalábbis bízom benne, hogy ez még sokáig így lesz.)
Köszönöm, hogy itt vagy/voltál, és hogy menedéket nyújthattam. :) És köszönöm, hogy írtál. <3

Hát ez valami szívet melengetően aranyos volt, elolvadtam tőle *-*

Örülök, hogy tetszett! <(*V*)>

*Carol dorombol a boldogságtól* ^^

Olyan cukik, hogy belehalok, szerelmes vagyok mindkét fiúba!! :) Rohadtul megsiratott az eredeti is, meg a folytatásod is,

hupsz véletlen elküldtem félig készen, szóval imádom, imádlak, és az összes történetedet. Bús-borongós, sohanemleszpasim napokon mindig még bús-borongósabb ténylegsohanemleszpasimosabb leszek a mindig imádnivaló szereplőidtől, sztoriaidtól, b**szameg, köszi! :)

Szia!

Én meg téged imádlak! ♥
Feldobtad a hetem ezzel a bájos kis kommenttel.
Sok napsütéses, leszegyszeregycsodapasimos napokat kívánok neked! :)

Szia Carol, végigkìnlódtam a történetet, de nem azért mert olyan rossz lett volna, hanem a könnyfátyolos szemem miatt nem bírtam rendesen olvasni. Rengeteg szívbemarkoló történetet olvastam már,de sírni rajtuk ritkán tudok. Most elérted ezt is, a te hibád,hogy feldagadt szemmel kell kommentet írnom :P A történet második felétől elvesztem... már-már elhittem hogy kicsináltad Zsoltot is(velem együtt) szegény srác tuti dunának megy..... aztán végül felcsillantottál egy icipici reménysugarat és ennemk nagyon örültem. Köszönöm ezt a szìvbemarkoló történetet. Hiába volt a figyelmeztetés, felzaklatott, pedig megfogadtam,hogy nem olvasok hasonló történetet, a te írásaidnak nem lehet ellenállni. BOLDOG Karácsonyt!

Szia! :)
Sajnálom, hogy megríkattalak a történettel.
Nem terveztem kifejezetten könnycsatorna mosónak. :) Valóban nem egy könnyű téma, de ha az élet dolgairól szeretnék írni, akkor előbb-utóbb ilyesmi is sorra kerül.
Carol senkit nem "csinál ki". ;)
Köszönöm, hogy azért - fogadalmad ellenére - elolvastad. <3
Boldog Karácsonyt Neked is!

:) nos a kicsinál talán kissé erős volt, védelmemül annyi, hogy éjfél körül írtam...

Azért idéztem, mert tetszett. Jobb, mint a kinyúvaszt. ;) A lényeg, hogy Carol kerüli a depi endet. :D

Imádtam. :) Az elejétől a végéig.

Nagyon furcsa, mert Nicholas különleges volt. A te szereplőid valahogy mindig azok, de Nicholas valamiért még közülük is kitűnt. És engem is meglepett, hogy Adam tudta. Legalábbis az első pillanatban, mert mondom "Mi? És akkor mi volt az a kirohanás?" Ha az nem lett volna, nem lett volna ilyen izgi. ^^

Kicsit Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában című könyvre emlékeztetett, azt hiszem. Persze a sztori teljesen más volt, de a hangulat, amit árasztottak a sorok... nem is tudom, olyan megmagyarázhatatlan, hogy így vonz és beszippant.
És ezt a megmagyarázhatatlant szeretem a történeteidben! Hogy megmagyarázhatatlanul imádom őket. :D