Pont ma mondtam anyósnak hogy vajon hová tűnnek a zoknik... heheheh

:)

Nagyon tetszett a történeted, és nagyot csavartál a végén rajta.

Nagyon örülök, hogy tetszett. :3

Szia Carol!

Az új szösszenethez szeretnék hozzászólni^^
Nekem is tetszett, és érdekes módon valahogy mintha az elejétől éreztem volna, hogy ez nem egy egymás nyakába borulós történet lesz. A másik érdekesség, hogy én szeretem az ilyen keserédes történeteket :D A cseresznye ízét is ezért imádtam, mert igaz, hogy végül is vehetjük happy endnek a végét (?),de még is ott van a szívben az a kis szúrás, legalábbis nekem ott maradt a végén túl is. Az ilyen történetek talán még több elmélkedésre is buzdítanak, mert előjönnek a "mi történt volna, ha" és egyéb gondolataim, és így tovább él a történet bennem :)
Az új könyvnyomtatásnak pedig nagyon, de nagyon örülök! ^^
Aileen

Szia Aileen!

Hát... modjuk, ha írsz tárgyat, megspórolhatod a bevezető mondatot. És nekem is megkönnyíted a dolgom azzal, hogy rákészítsem a lelkem, miről fogok olvasni. :P ;)
Amúgy nem tudom, muszáj-e, tőlem egy pontot is rakhatsz. :)

Most meglepődtem, mert esküdni mertem volna, hogy ez az első borongós történetem, de tényleg ott van még a cseresznye íze is.

Szeretem a depis történeteket, de többnyire csak olvasni. Nem is tudom, hol hallottam, hogy szomorú embernek ne mesélj viccet. Tudom már! Egy filmben: Addig jár a korsó a kútra
Ha nyomorultul érzem magam, szeretem sötét-borongós dolgokkal körülvenni magam, mert mazochista módon szeretem megélni a fájdalmamat, végül is az akkor is ott van, ha felszínesen körberöhögöm.

A "mi történt volna, ha" izgalmas játék, amikor meséről van szó, de a valóságban gyilkos egy kórság. :'D

Örülök, hogy tetszett ez a szöszi is, és köszönöm a kommentet. :3 <3

Ha szeretnél könyvet, írd meg, légyszi.
(Sokan említették az előző nyomtatáskor, hogy mindet szeretnék majd, de magamtól senkinek nem előlegezek meg egy példányt konkrét kérés nélkül. Mert hát hogy nézne az már ki?! :D)

Én így... jajj. Mindig összetörik a kis olvasói szívem, mikor ilyen keser-édes egy történet vége. Pedig annyira drukkoltam, és vártam. Ettől függetlenül rettenetesen jól megragadtad a karakterek személyiségében rejlő potenciált, és őket is nagyon megszerettem. :)
Köszönöm ezt a csodát is.

A.

Szia Asha!
Örülök, hogy szerethetőre sikerültek a karakterek. Én is megkedveltem őket a történet végére. ;)
Hát, van az úgy, hogy várunk a csodára, aztán az mégsem jön el.
De ilyennek is kell lennie... Néha a depi end a legjobb happy end. :'D
Köszönöm, hogy írtál.<3

Kissé csalódott lettem, mikor megláttam, hogy befejezted a sorit. Nagyon megszerettem őket. Laurent egy kissé zizi karakter volt, de abszolúte szerethető a sokszor gyerekes, dacos megnyilvánulásai ellenére... vagy éppen ezért. Pascalt is szerettem, tökéletes ellenpontja volt Lauren-nek. Olvastam, hogy miért döntöttél a befejezés mellett és megértem. Annyi kihívás éri az embert nap mint nap az életben, hogy lehetetlen mindnek 100%-ban megfelelni, (nekem legalább is még sohasem sikerült) de vissza a történethez, azért ha alkalom adtán kapsz némi ihletmorzsát egy kis extrához velük kapcsolatban, ne fogd vissza magad..... Addig is remélem, hogy még sok-sok történettel lepsz meg minket! Köszönöm!

Laurent számomra azért volt különleges karakter, mert még nem írtam hozzá hasonló zizis srácról. :) Nekem is hiányoznak, de már nem nagyon tudnék mit hozzátenni a történetükhöz. Persze a kapcsolatuk jövője önmagában egy egészen új mese lenne, de azt meghagyom az ő magánügyüknek. ;)
Jelenleg próbálom kitalálni, hogyan tudok dolgozni, írni és élni egyszerre. Fél év múlva talán lecsillapodnak a kedélyek, meg a kihívások, és akkor... majd jön valami más, ami keresztbe tesz a terveimnek. :'D
Renére azt mondtam, hogy sosem folytatom, aztán mégis megszületett az Álarc, szóval inkább nem mondok semmit. De most négy másik sorozatomról kell gondoskodnom. A leterheltség és a kedélyingadozások miatt van szükségem a sok különböző történetre és karakterre. Ezt miért is írom? Ja, mert nemrég éppen azt ecseteltem valakinek, hogy mennyire elképzelhetetlennek tartom, hogy egyszerre sok-sok sorozaton dolgozik. :)
Köszönöm a kommentet, és hogy olvasod a történeteim. ♥

Szia Carol! Annyira örülök, hogy tervezed a következő könyvet, most nem látszik, de fülig ér a szám :) Igen, már szavaztam is, de valójában bármelyik történeted szívesen látott lakója lesz a könyvespolcomnak... Első ránézésre elég megosztottnak tűnik a szavazás, szerintem más is nehezen tud választani, nehéz kiemelni egyet.....(Tudod mit? Megsúgom a megoldást: muszáj mindet megjelentetni, hogy ne legyen harag.... :)

Szia Rita!
:) ♥
Izgi a küzdelem, de lassacskán - úgy tűnik - megvan a győztes.
Ha nem fogy el a lendület - sem az enyém, sem az olvasóké - akkor idővel minden sorra kerül majd.

Annyira bírom, milyen egyedi ötleteid vagynak, ez a coming out is zseniális, kreatív, maga az ötlet nyűgöz le elsősorban, és az, mennyire mesterien bánsz a szavakkal. Mondjuk, ez utóbbi minden írásodra áll, de na. :D
Szóval a Kétezer szó részemről megint egy körülrajongott mű lett, nagyon-nagyon tetszett! :3

Köszönöm. :3 <3

Bocsánat a megkésett kommentért, de megnyugtatlak, a többivel is így járunk majd, nem láttál nálam lustább embert a földön. :D
Na de most lelkendezek kicsit. :D
Igazából tényleg csak lelkendezni tudok, annyira gyönyörű ez a történet, finom és elegáns (asszem, már mondtam ezt), nagyon jó belépni ebbe a világba, köszönöm, hogy lehetővé teszed. :3
Léa családja szörnyen idegesítő, szívesen nyakon vágnám az anyját is, meg a tesóját is, főleg az utóbbit, de az jó, hogy talált egy normális rokont. Hát kíváncsi vagyok a coming outjukra, ha lesz nekik olyan Sarah-val.
Nem bánnám, ha sok része lenne még, kifejezetten idegnyugtató és szívmelengető a kettősük. Remélem, egyszer őket is viszontlátom könyv alakban. :D